Kísért a múlt (BEFEJEZETT)

1. A kezdetek(Bevezető)

Sziasztok Naomi vagyok 14 éves lettem most Decemberben. Nem mondhatnám hogy boldog vagyok. Ketrin a húgom 13 éves.

Most éppen a suliból tartok haza felé, hm haza ezt inkább nevezem a pokolnak. Mikor be értem a házba anyuék veszekedtek, apánál egy kés volt.

-Te kurva merre jártál megint ha? - ordította apám majd bele vágta a kést a lábába. Én erre sírni kezdtem, nagyon féltem.
-Óh szia lányom te is haza értél, legalább te időben, a ribanc anyád bezzeg 10 percig nincs sehol, kivel voltál?- ordított rá megint.

-Csak késett a buszom, esküszöm Dzsordzs kérlek.- sírta anya.

-Persze neked mindig késik a kibaszott buszod bazd meg.- kiabálta majd a hasába mélyesztette a kést és fordított is rajta egyet, mire anya fel kiáltott.

-Apa kérlek ne bántsd.- sírtam.

-Te csak kussolj el vagy te is kapsz belőle.-Kiabálta és nem mertem ellenkezni gyenge voltam hozzá.

-Dzsordzs legalább ne a gyerek előtt kérlek, beszéljük meg kérlek ne bánts.

-Ezt akkor kellett volna meg gondolni mikor mással baszattad meg magadat te kurva.-Kiabálta majd megfogta a kést a torkához helyezte és megrántotta azt. Anya csak nyöszörgött majd teljesen el engedte magát, Meghalt. Keservesen fel sírtam.

-Ebből a tanulság neked, hogy mindig az van mit mondok, világos? - Kérdezte most nyugodtan de ellent mondást nem tűrő hangon.

-V-Világos. - dadogtam sírva.

-Remélem is. - mondta majd fel ment az emeletre.

Fel szaladtam az emeletre a húgomért. Felhívtam Frederik Scorn t  a bátyánkat akiről majd később fogok beszélni nektek. Elmeséltem neki megtörtént. Igy értünk jött, mig oda ért én ki hívtam a rendőrséget akik már ott voltak mikor Frederik oda ért a házhoz, valamiért Frederikel nem engedték hogy maradjunk végleg, azt mondták nevelő szülők kellenek igy Donchesterben találtak nekünk egy családot és oda is költöztünk.

Azóta a nap óta el telt 4 év. Ami azt jelenti hogy most én 18 a húgom pedig 17 éves. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk azóta is és remélem ez igy is marad. A szüleinkkel előszőr nehezen ment legalábbis nekem mert nehezen nyíltam meg és eleinte még beszélni se voltam hajlandó.

Azóta már nagyon jó velük is a kapcsolatunk mindent meg lehet velük beszélni, támogatnak minket ahogyan tudnak és szeretnek minket.

Apánk: Jack Horn anyánk : Nikol Horn.

Apáék nagyon jó fejek voltak bár én inkább apával jöttem ki jól Ket pedig anyával. De ezzel nem volt semmi baj, mindkettőjüket ugyan úgy szerettük.

Ma éppen suliba indultunk el reggel.
Mikor be értünk egyik barátunk Jack szaladt elénk.
-Hallottátok a hírt új tanár érkezik elvileg a maffia feje.
-Jó reggelt neked is Jack. -Nevettünk
-Ja izé jó reggelt- kuncogott.
Gr-.
Kiráz a hideg. A maffia irányit itt kb. mindent már azóta ami mondjuk nem is annyira vészes mert az emberek élhetnek ahogy akarnak, csak ne kössön beléjük senki mert akkor halottak lesznek. Mivel nagy a hatalmuk igy törvény módosításokat is hozhatnak vagyis inkább csak Alexander aki a maffia feje róla jót sose hallani de hát mit is vár az ember egy vezértől ugye..

Be mentünk a suliba ami amúgy egy zenei egyetem mivel nagyon szeretünk énekelni igy gondoltuk itt folytatjuk a tanulmányainkat most vagyunk 2 évesek az egyetemen és sok barátunk van persze van akivel mi is vitába keveredünk mint bárki de hát nem lehet mindenkinek megfelelni....

Mikor be léptünk a terembe hatalmas hangzavar volt amit nem tudtam mire vélni.

-Jézusom sziasztok csajok.- jött hozzánk Natali az egyik osztálytársunk ö egy nagyon kedves lány.
-Mi történt? Mért vagytok igy bezsongva?- kérdezte a húgom.
-Alexander Dornen lesz az of n k elvileg nagyon szigorú és nekünk annyi.
-Miért lenne annyi? - kérdeztem.
-Nézz már rájuk- mondta.

Dien a padon ugrált páran nevettek rajta. Adam verte a padot ütemre és énekelt, mások dobálóztak.
-Igen nekünk annyi- nevettünk fel.

Egyszer csak egy nagyon erőteljes mély hangra lettünk figyelmesek.
-Mi az isten folyik itt?

Mi csak ültünk a padunkban és meg se mukkantunk.
Már most ijesztő volt ez az ember..

Erre aztán mindenki a helyére sereglett.

-Jó reggelt gyerekek. - mondta kimérten

-Jóreggelt.- köszöntünk mind egyként.

Ő elkezdte elő szedni a naplót és mivel a hátsó padsorban azt hittek hogy nem figyel elkezdtek sutyorogni egymásnak. Mi csak annyit láttunk hogy a tanárúr kimért léptekkel kezd el sétálni a mögöttünk levő padhoz majd olyat csapott a tenyerével az asztalra hogy szerintem azt az iskola minden termében halhatták. Az én szívem pedig kihagyott egy ütemet de valószínűleg nem csak az enyém.

-Mi lenne ha beszéd helyett az órára figyelnének? Vagy talán maguk tudnak mindent ? Szeretnének esetleg felelni a tavalyi anyagból? Vagy talán ezzel együtt már buktathatom is meg magukat?- mondta mindezt lassan és nyugodtan.

Natalira néztem aki az előttünk levő padból hátra fordult majd egy "én megmondtam" ot tátogott nekem és vissza is fordult.

-Bocsánat tanárúr most már nem fogunk beszélgetni.-mondta végül Scott.

-Remélem is.- mondta majd vissza sétált a tanári asztalhoz.

- Na szóval. Én Alexander Dornen vagyok ha esetleg valaki nem ismerne. Bár úgy gondolom ennek nem áll fent a veszélye.
- Mostantól én vagyok ennek a csapatnak az osztály főnöke illetve a Matematika tanára. Nem tervezek túlságosan szigorú lenni de ez csak rajtatok múlik, hogy mennyire vagytok képesek együtt működni. - nézett végig az osztályon.

Most pedig volt alkalmam meg nézni kicsit jobban persze nem feltűnően. Egy fekete inget viselt aminek fel volt hajtva a két ujja és a két felső gombja ki volt hagyva így látni engedte hogy tetoválás van rajta és ha bár a keze fején is voltak fel az alkarján végig jól állt neki, bár azt nem tudtam ki venni hogy mik.
Ehhez egy fekete farmert viselt ami hozzá simult. Haja fekete volt és fürtjei elől kicsit a szemébe lógtak. Tekintete pedig igéző kék volt mégis parancsoló.

...