Kísért a múlt (BEFEJEZETT)

10 k.

Nem tudom meddig lehettem ki ütve. Mikor fel ébredtem egy sötét fekete szobában voltam, egy puha ágyban. Lassan fel ültem, a fejem hasogat, hol vagyok?

Ki másztam az ágyból és el kezdtem az ajtó felé csoszogni, mikor oda értem ki nyitottam azt, egy folyosó volt velem szemben és mellette egy lépcső ami lefelé vezetett.

Mikor le mentem rajta meg pillantottam a konyhában Alexandert.

- Csak hogy felkeltél. Azt hittem már fel sem kelsz. - mondta majd felém fordult és csak figyelt.

Be ugrottak a délután eseményei hogy mit is művelt és megint el fogott a rossz érzés.

- Jól vagy? - kérdezi.

- Azt hiszem. Meddig voltam így? - kérdezem.

- Tegnap délután óta. - válaszol.

- Szóval egy napig ott voltam bent?  - kérdezem

- Igen. – feleli.

- A szüleim? – biztos aggodnak.

- Megüzentem hogy velem vagy és jól vagy. – mondta könnyed egyszerűséggel.

- Csodálatos. Azt hiszem megyek és inkább úgy teszek mintha fel sem keltem volna. - mondtam majd meg indultam fel felé. Tényleg nem akartam ébren lenni, nem akartam a közelében lenni, nem akartam érezni azt amit éreztem.

- Mit csinálsz? - jött be utánam a szobába de én csak vissza feküdtem és a fejemre húztam a takarót.
- Mit akarsz Napfény? - kérdezi.

- Egy nagy tábla oreós fehér csokit, ha lehet málkát, meg egy kis alkoholt köszi. - mondtam mire fel nevetett.

- Ma itt maradsz, és este felé megyünk Anna ügyét el intézni. - jelenti ki.

- Fulladj meg. - mondtam neki.

- Ha betömőm a szádat meg látjuk ki lesz az aki fuldoklik. - mondta.

- Mégis mivel azzal a fa darabbal a lábad között? - kérdezem, de azonnal rá ébredtem hogy ez hiba volt, mikor is felém mászott.

- Szeretnéd látni azt a fa darabot? - kérdezi a szemembe nézve mire csak egy nagyobb lendülettel amire nem számított, fordítottam a helyzetünket majd le ugrottam róla és szaladni kezdtem.

- Gyere vissza. - hallom kemény hangját de nem tettem amit kért. Meg néztem a bejárati ajtót de az kulcsra volt zárva.
Mikor le ért diadalittasan nézett rám, én a kanapé egyik oldalára keveredtem ő meg a másikra, így próbált el kapni. Mikor meg unta csak át ugrott a kanapén majd el kapva magához rántott.
- Meg vagy. - mondja mosolyogva.

- Eresz. - mondom neki de nem enged.
- Alexander, azt akarod hogy megint elájuljak? - kérdezem mire csak el enged végül.

- Nincs menekülési lehetőséged. - jelenti ki.

- Biztos vagy benne? - kérdezem mire bólint egyet.

- Teljesen, ma meg teszed és kész. - mondja mire én, filmes kaszkadőröket megszégyenítő módon, neki szaladtam a hátsó ajtónak ami üveg volt és csak a kerete volt fa, ez a hirtelen erő miatt ki is tőrt majd egy ügyes mozdulattal keresztül másztam a kerítésen. Még vissza nézve útóljára be intettem egyet neki majd haza siettem.