Kísért a múlt (BEFEJEZETT)

12

Reggel, akarom mondani 11 kor keltem fel, nem is tudom mikor aludtam útóljára ilyen jót. Alexander már el ment de az éjjeli szekrényen hagyott nekem egy üzenetet.

Szia Napfény, olyan békésen aludtál nem akartalak fel kelteni. El megyek most, mindjárt itt a kocsim. Szeretném még egyszer el mondani hogy vissza jövök.
Egy hét és itt leszek. És ha vissza jöttem nem megyek el többé. A.

Aztán telt a hét, a hét két hét lett, a két hét, négy hét, a négy hét 3 hónap, a 3 hónap 6 hónap, és végül el telt egy egész év. Nem tudtam hogy az első csók lesz az utolsó.

Az elején nagyon fájt, kegyetlenül, rongyosra sírtam azt a rohadt papír darabot amit maga után hagyott mert az volt az egyetlen ami meg maradt belőle és a fájdalom amit éreztem. A suliban mosolyogtam aztán alig vártam hogy otthon ki sírjam magam, haza, az az Alexander lakására ahová volt kulcsom, ott adtam ki minden fájdalmam. Anya és apa tudták mi történt de nem tudtak segíteni, magamon kellett segítenem.

El értem hogy időről időre meg gyűlöljem, de egy leckét meg tanított nekem, soha ne bízz senkiben még ha azt is hiszed hogy ő az aki talán más mint bárki az a bizonyos különleges, nem, ez nem létezik, nincs különleges, nincs csoda, nincs szerelem, az én világomban nincs, rideg lettem és érzéketlen pont ahogy ö írta le saját magát.

Ha ő nem is volt az én azzá váltam, talán pont ez volt az amit akart hogy ne érezek semmit pont azért mert ahogy mondta ő sem érzett semmit. Hát be vált már tényleg ki halt bennem minden.

A sulit folytattam és mivel akkor voltam 2 éves így már az év végét rugdosom lassan. Ami nagy vizsgákat jelent és hogy az utolsó évem is véget ér. Ezután pedig nem tudom mi lesz, nem tudom mi lesz az amivel le köthetném magam, még mindig gondolok rá,de majd meg látjuk.

Koncertezni szeretnék de az az igazság hogy életveszélyes lenne másokra nézve és ezt nem biztos hogy kockáztatni tudnám még annak ellenére sem hogy ez volt az álmom.

Oh és ki ne felejtsem, az apám, hát az történt hogy az nap mikor gyűlöletem tárgya el ment én el mentem apámat ki hallgatni a bátyám társaságában. De az apám emberei meg találtak minket ki tőrt egy nagy lövöldözés végül meg szökött.
Bár azt sikerült ki szedni belőle hogy már régebb óta van a maffiában pontosabban azóta hogy bekattant, nem volt véletlen.
És azt is hogy anya sem véletlen halt meg.

Jelenleg is a bandával vagyok. Éppen keresünk egy férfit elvileg egy várossal arrébb levő Maffia foglya volt, segítünk meg keresni, kellenek a jó kapcsolatok.

*

Miután meg lett a férfi akit kerestek, vissza vittük neki, név szerint Daniel Cortez, tőle szökött meg a férfi egy igen magas barna hajú, barna szemű férfiról van szó aki a hírnevének eleget téve eléggé kegyetlen.
Különböző módokat tud arra hogy meg kínozza azokat akiket el kap és nem kímél senkit.

Hát az idő teltével el jött ez a nap is, holnap diplomaosztó, holnap le zárul egy jó szakasza az életemnek.
Jelenleg anyával vagyok egy boltban és ruhát keresünk holnapra mivel a diplomaosztó után el akarunk menni vacsorázni együtt mind a négyen.

- Nézd anya, szerinted ez nem lenne jó? - mutatok egy elegáns szürke ruhára ami a mell részénél csillogós volt és a vállán fodros volt, nekem kifejezetten tetszett, q hosszát meg ítélve pont a térdem alá ért volna azt hiszem.

- Hű ez nagyon szép Emi. Menj próbáld fel nézzük meg hogy állna. - mondja anya mosolyogva.

- Rendben. - mosolyogtam én is.
- Keti. Láttam ott hátul egy fehér ruhát nézd meg szerintem tetszene. - mondom neki.

- Megyek is. - mondta majd el is ment én pedig a próba fülkébe vettem az irányt, anya meg állt előtte hisz ő is látni szerette volna milyen lesz.

Miután fel vettem el húztam a függönyt anya a szája elé kapta a kezét, hatalmas örömét csak szemei engedték látni.

- Kicsim ez tökéletes, gyönyörű vagy benne. - mondta végül.

- Köszönöm anya. Nekem is nagyon tetszik.- mondtam

- Akkor ezt szeretnéd? - kérdezi

- Igen - mondom mosolyogva, majd vissza húztam a függönyt és vissza öltöztem.

Mikor ki húztam a fülke függönyét akkor érkezett meg a húgom egy bézs színű ruhával a kezében, ez nem az én stílusom de meg kell hagyni nagyon szép volt.

Be ment a függöny mögé és fel próbálta, bár nem mutatta meg nekünk de hatalmas öröme el árulta hogy biztosan csodaszép lesz benne.

Miután végeztünk a vásárlással hazafelé vettük az irányt, út közben el haladt mellettünk egy fekete rangerover és esküdni mertem volna hogy Alexandert látom de aztán rá jöttem csak hasonlíthatott rá ő biztosan nem jön már ide többé. Ugye?
Néha mintha látnám őt, meg jegyeztem magamnak hogy biztosan rémeket látok, de vajon tényleg ezt akarom? Hogy sose jöjjön vissza?

Miután haza értünk a vásárlástól, a holnapra való készülődéssel ment el a nap, nagyon vártam már hisz végig erre készültem.

A holnapi napon semmi sem fogja el rontani a jó kedvemet ebben biztos vagyok.