Kísért a múlt (BEFEJEZETT)

25.

Más nap mikor fel ébredtem Alex mellettem feküdt, ő még aludt, ahogyan rá néztem el mosolyogtam magam.

Olyan nyugodt volt, lágy minden vonása, lassan vette a levegőt, haja kicsit szemébe lógott ahogy kócosan terült el a fején.
A takaró csak derékig volt rajta.

Ki másztam az ágyból, majd fel vettem a mamuszomat és egy melegítő felsőt, majd le mentem a konyhába, elö vettem egy tálat és el kezdtem ősze dobni, az amerikai palacsintát.

Míg sültek, elő vettem a szirupot meg mostam meg gyümölcsöket, mikor az meg volt főztem kávét is. Addigra kis ült az összes palacsinta.

Tettem két tányérra 4-4 darabot meglocsoltam egy kis sziruppal, tettem a tetejére epret, szellőt, és málnát.

Nagyon szép lett, ki tettem az asztalra, meg csináltam a kettő kávét is és azt is ki tettem a tányérok mellé. Még tettem ki egy egy villát is, és éppen mikor le töröltem a pultot meg érkezett Alexander is.

- Jó reggelt. - köszöntem.

- Jó reggelt. Nagyon jól néz ki. - mondja.

- Köszi. - mosolyogtam. Le ült az asztalhoz, én is le ültem vele szemben és így ettünk.

- Ma el megyünk egy kis városnézésre ha van kedved. - mondja Alex.

- Persze hogy van. - mondom mosolyogva, mire ő is el mosolyodik.

Alexander:

Nem vagyok az a kedves típus, ezt szerintem ti is észre vettétek, jobban szeretem a megszokott dolgokat, de ha láttátok volna azt amit én, hogy hogyan csillogtak a szemei, hogy milyen izgatott volt amikor el indultunk a városban, és minden egyes szegletében fel akarta fedezni, akár csak egy kis gyerek aki most eszmél fel először a külvilágban. Hihetetlenül édesnek találtam, és miután szinte az egész napot a városban töltöttük, még éppen egy padon ültünk egy parkban, nem messze a szállodától.

- Változott a véleményed azóta? - teszi fel halkan a kérdést, amit hírtelen nem értek.

- Mivel kapcsolatban? - kérdezem.

- Velem kapcsolatban. - mondja.
- Még mindig közveszélyesnek tartasz? Még mindig látod őt bennem? - kérdezi mire veszek egy mély levegőt, most erre mit kéne mondanom?.

- Sosem leszel olyan mint ők. Azt hiszem ha az élet úgy hozná, tudnál fontossági sorrendet tartani és nem hagynál faképnél, bízom benne, benned. - mondom meggondoltan a válaszom nagyon. Nem akarok fájdalmat okozni neki. Már nem.

*
*
*

Nami:

Miután haza értünk Alexander megint teljesen ki ignorált, elegem van az érzelmi ingadozásaiból, egyszer kellek neki máskor meg hidegen hagyom, ki készít.

Reggel fel kelt, fel vette a ruháit majd mondván dolga van el ment innen, mivel már tényleg elegem lett el mentem az irodájába ahová már van belépési engedélyem így hamar be is jutottam, és kutakodni kezdtem, már mindent át néztem de nem találtam semmit amiből rá jöhetek hogy mi is történt, el kezdtem keresni, rejtett fiókok után hátha lesz valami és lás csodát találtam egyet amiben egy mappa volt, ki nyitottam.