Kísért a múlt (BEFEJEZETT)

20

Naomi szemszögéből:

Mikor fel ébredtem este volt, eléggé kezd összekuszálódni az alvási szokásom, a fejem zsong a gondolataim tol.

Mi vehette rá erre? Mit mondhatott neki? Meg fenyegette őt? Vagy tényleg csak olyan mint apa? De az nem lehet hisz meg mentett tőle, akkor eddig mért állt volna mellettem, bár ha úgy nézzük ha most apa helyére lép övé a hatalom, lehet ezt akarta hatalmat.

Ki álltam Alexander mellett mert tényleg része van abban hogy élünk tudatán kívül is és már azután is hogy tudta, és e mellett nem mehettem el, a testvérem Frederik de az hogy az apám helyére akar állni azokhoz az emberekhez akik majdnem meg öltek minket, nekem ez már sok, így nem bízhatok benne, ha csak azt mondta volna hogy Nami építsünk fel egy saját életet, ketten, vagy bármi, hamarabb el gondolkodtam volna rajta mint sem hogy ezt kelljen látnom.

Ki másztam Alex mellől majd ki mentem a konyhába, ittam egy kis vizet, csináltam magamnak egy forró teát majd le ültem vele az asztalhoz. Pár perc múlva jött valaki Skorpió volt az, le ült velem szemben.

- El mondod? - kérdezi.

- Frederik el árult minket Skorpió. - mondom halkan.

- Tessék? De az nem lehet. Frederik....- kezd magyarázkodni.

- De így van. Fegyvert kellett fogjak rá. Azt mondta Alexanderrel van baja hogy ő tehet arról hogy apa ezt tette velünk, de tudom hogy nem gondolta komolyan, ő is nagyon jól tudja ha nincs Alexander akkor már lehet itt sem vagyunk, hisz annyi embere van aki segített, mi meg olyan kevesen lettünk volna apa ellen, szerintem más jár a fejében, csak éppen akkor ott volt Alex és akart egy indokot hogy el menjen. Apám egyik emberével ment, lehet a hatalom, nem tudom, erre gondoltam, apa meg halt, megüresedett a hely, sok ember nagy tér, ő meg be kapta a horgot. - magyarázom majd érzem hogy le folyik egy könny csepp az arcomon amit több is követ.

- Naomi, ha ezt tette akkor biztos volt valami terve, lehet nem akar rosszat csak mi nem látjuk át eléggé, várnunk kell, lehet vissza jön. - mondja.

- Hisz eddig melletted volt, az életét adta volna a bandáért, mi változhatott ilyen hamar? - kérdezi.

- Nem tudom, csak félek nem lesz igazad, és ha őt is nekem kell......én nem akarom ezt. - mondom neki.

- Tudom. De azt is hogy nem hagynád hogy más tegye meg helyetted. - mondta és igaza volt, tényleg nem hagynám.

- Alexander mit mondott? - kérdezi.

- Még nem beszéltünk róla, te voltál az első. - mondom.

- Beszélj vele is, hátha van terve, ha jobb híján más nincs el kell kapni és ki kell szedni belőle mi a fene ütött belé. - mondja.

- Jólvan, most fel megyek. - mondtam.

- Rendben. - felelte, majd mind ketten fel álltunk. Ő pedig el indult lefelé.

- Skorpió . - szólok utána.

- Igen? - kérdezte.

- Köszönöm. - mondtam, csak bólintott egyet majd ment tovább.

Fel mentem vissza, le ültem az ágy szélére majd vettem egy mély levegőt. Meg éreztem Alex kezét az enyémen.

- Jól vagy? - kérdezi.

- Nem tudom. - mondom, és tényleg nem, nem voltam biztos semmiben, minden olyan bizonytalannak látszott most.

Fel ült az ágyban majd magához húzott, mellkasára hajtottam a fejem és lecsuktam szemeim.