Kísért a múlt (BEFEJEZETT)

21. (18+)

Miután ezt Alexander be jelentette másnap kaptam egy két szúrós pillantást, nem értettem mi a baja az embereknek, vagy lehet a Frederik és apa ügye miatt neheztelnek rám ők is. Minden esetre elég rossz volt így dolgozni hogy minden egyes szavam után morgott valaki.

És amikor kellő képen fel húztam be rontottam Alexander irodájába dühösen.

- Elég volt. Menj rendezd te az embereid. - mondom neki.

- Mi ez a hangnem? - kérdez vissza.

- És mi az hogy rendezzem én? - kérdezi.

- Az hogy bármit mondok, bármit kérek, mindig van valaki aki be morog hogy " nekem egy lány ne dirigáljon" meg hasonlók aztán vagy nagy szenvedés közepette meg csinálják vagy meg se mozdulnak. - mondom dühösen.

- És? Téged meg nem úgy ismerlek mint aki nem tudna hatni rájuk. - mondja halál nyugodtan.

- Persze majd vagy 30 férfi közt el kezdek fenyegetődzni aztán meg nézem hány jön nekem. - mondom felhorkantva.

- Skorpió és az emberei mások, hiába ugyan az az álláspont, ők nem voltak ilyen neveletlenek. - mondom.

- Neveletlenek? Tényleg? - kérdez vissza.

- Vagy csak neked? - kérdezi.

- Tök mindegy csak csinálj velük valamit mert így nem haladunk sehová. - mondom.

- Hihetetlen. - mondja majd fel áll, mikor mellém ér én is fel állok majd meg fogom a kezét mire rám néz.

- Mi történt? - kérdezem.

- Semmi gyere. - mondja és indulna is ha nem fognám vissza.

- Tegnap óta furcsa vagy. Nem így viselkedtél velem. Én vagyok a baj? - kérdezem, mire szembe fordul velem, kezét az arcomra simította majd a szemembe nézett.

- Nem kislány, csak tudtam hogy ez lesz, már tegnap kaptam egy két jó szót, de sebaj majd megszokják. - mondja.

- De így nem lehet, ha harc közben adok parancsot és nem csinálják és amiatt halunk meg? Nem opció hogy úgy néznek rám mintha én lennék a világ leghosszabb dolga. Biztos ez is apa meg Frederik miatt van. - magyaráztam.

- Napfény, gyere, meg oldom a problémát. Ne aggódj. - mondja majd ad egy lágy csókot és el indulunk vissza a csarnokba.

Mikor oda érünk az egyik ember nagy hangosan fel szólal.

- Na végre már főnök, kezdtem azt hinni hogy komolyan gondolod ezt a szarságot, mit keres itt ez a csaj? - mondja.

- Fogd be a szádat, most szépen el mondom mindenkinek érthetően, ha tetszik, ha nem felhatalmaztam, ö is adhat nektek parancsot akárcsak én, előttetek is vezetett egy egész csapatot, a fejvadászokra emlékeztek? - kérdezi.

- Igen főnök. - felelik.

- Akkor több tiszteletet mert ő volt a banda főnöke és még most is az, szóval be lehet fejezni a nyávogást és a ripacskodást, ha valamit mond azt csináljátok, ha van értelmes hozzá fűzni váltok el mondjátok ha nem, akkor meg be lehet fogni. - dorgálta le őket.

Mind egy emberként bólogatott és helyeselt Alexander szavaira, féltek tőle mint a tűztől.

- Innen a tiéd, ha valaki nem viselkedik nyugodtan lődd fejbe, nincs szükségem engedetlenemberekre. - mondta majd magunkra hagyott minket.

- Na jó, ezt akartam el kerülni, mindegy, ha lehet most már tényleg próbáljunk csapatként dolgozni, higgyétek el ha normálisan álltok hozzám én is úgy fogok. Szóval Frederik helyzete egyenlőre nem pontos, úgy tudom van köztetek egy ember aki nagyon ért a gépekhez. - mondom.