Apám fogságában

11.

Utolsó héten már a tanárok sem csesztetnek inkább csak filmet nézünk vagy kimegyünk az udvarra. Éjszaka nem sokat aludtam, de az iskolában hellyel közzel be tudtam pótolni azt ami kimaradt. Mondjuk így sem voltam valami szép látvány. Hatodik óra után rögtön indultam a kórházhoz. 16.00-ra kellett mennem, de már egy órával hamarabb ott voltam, így a kertben nézelődtem. Féltem bemenni az épületbe, de muszáj volt. Leültem a székre és próbáltam megynyugodni, de nem ment. Egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt azt éreztem megfulladok. Elkezdtem sírni és nem bírtam abbahagyni. Nem tudtam, hogy mi történik körülöttem csak zokogva kiabáltam.

- Ne! Anya ne! Ne csináld ezt!
Valaki elkezdett beszélni hozzám, de nem ismertem fel.
- Virág, nyugodj meg! Nincs semmi baj! Mindjárt elmúlik. Próbálj meg figyelni a hangomra!
- Ne menj el! Maradj velem! Kérlek anya! Nem hagyhatsz itt vele! Egy szörnyeteg!

Éreztem hogy valaki szorosan magához ölel és nem enged el.

- Nyugalom. Nem lesz semmi baj. Itt biztonságban vagy! Ígérem vigyázok rád!
- Kérlek nem menj el! Eddig azért harcoltam, mert te is! Ne add fel kérlek! Nem akarok vele élni.

Az utolsó mondatot már halkan mondtam ki. Sírva döntöttem a fejemet az engem ölelő ember vállára, aki a pszichiáterem volt. Felvett az ölébe és úgy vitt be az irodájába. Lefektetett a kanapéra, hozott egy pohár vizet és leült a lábamhoz. Onnan kémlelte az arcomat.

- Hogy érzed magad?
- Fáradtnak.
- Idd meg, hátha segít.

Felültem és megfogtam a poharat. Jól esett egy kis folyadék, mert ma még semmit nem ittam. Leraktam a mellettem lévő asztalra az üres poharat és összekulcsoltam a kezemet a felhúzott térdeim körül.

- Kérdezhetek valamit?

Nem válaszoltam csak összekuporodva ültem a kanapé sarkában.

- Azért nem válaszolsz, mert feszengve érzed magad?

Bólintottam.

- Mit szólnál ahhoz ha nem itt a kórházban találkoznánk, hanem a lakásomban?
- Egy próbát megér.
- Rendben. Itt a címem. Jövő héten várlak!

Elvettem a kis cetlit és kimentem. Nem akartam oldalra nézni, de mégis ez volt az első mozdulatom. Ha az orvos nem jön utánam szerintem megint pánikrohamot kaptam volna.

- Menj szépen haza! Jövő héten ha akarsz akkor erről is fogunk beszélni.