Apám fogságában

6.

Az elkövetkező pár napban egyedül voltam. Hétvégén pedig már kiengedtek.

- Szia apa!
- Szervusz kislányom! Gyere csak ide!
- Igen?
- Miért kerültél te kórházba?
- Sajnálom, rosszul lettem a suliban, elájultam és kihívták a mentőket.
- És eddig bent tartottak?
- Igen.
- Jól van. Jövő héten itthon maradsz.
- De miért?
- Ha esetlegesen megint ,,rosszul" lennél, akkor inkább itthon legyél az. Amúgy meg egy hétig nem tudtalak baszni és valahogy azt is be kell pótolni.
- De én nem szeretnék itthon lenni. Már jól érzem magam.
- Nem érdekel! Nem fogadok el nemleges választ. Vagy megint azt szeretnéd ami a múltkor történt?
- Nem.
- Nem hallottam!
- Nem.
- Na azért, én is úgy gondoltam. Jó kislány vagy! Apuci szeme fénye. Menj szépen pihenni, majd benézek hozzád!

Tudtam, hogy nála ez azt jelenti, hogy hamarosan megint bevisz a hálószobájába. Így is lett. Már kezdtem megszokni azt, hogy apámnak csak egy játékszer vagyok, akin kiélvezheti magát, de ez az egy hét még nekem is durva volt. Az, hogy egész álló nap csak apám meztelen testét láttam és nem volt semmi amivel eltereljem a figyelmem nagyon tönkretett. Úgy gondoltam, hogy utána a suli egyfajta megváltás lesz számomra és talán egy kicsit helyre rázódom. Tévedtem, ez után jött az igazi megpróbáltatás.

- Na mi van te kis csitri! Hol voltál múlt héten?
- Beteg voltam. Fiúk, kérem szépen vissza a füzetem.
- És ha nem?
- Azt mondtam, hogy kérem vissza.
- Te ne emeld fel a hangod velem! Megértetted?
- Kérem vissza a füzetem!
- A kurva anyádat!
- Tessék?
- Igen, jól hallottad. Mindenki tudja hogy egy kurva.
- Ez nem igaz.
- Fejezzétek be fiúk vagy beírok!

Itt már sírtam. Nem hittem volna, hogy valaha is azt fogom hallani a halott anyámról, hogy alaptalanul lekurvázzák. De a fiúk csak azért is folytatták. Hátha még jobban megtudnak alázni.

- De igaz! Minden este megbasztam. De úgy látszik, hogy neked nem tanított meg semmit, habár ki tudja.
- Soha nem volt kurva és nem állt az út szélén.
- És akkor most hol van?
- A föld alatt.
- Ja, biztos agyonkúrta magát.
- Nem! Képzeld el, meghalt!
- Annál jobb. Akkor apucika kipróbálhatja, hogy vajon a drága felesége tanított-e valamit a lányának.
- Elég volt! Mindkét fiúnak beírok!

Legyszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Így még soha senki nem alázott meg se engem, sem anyut. Fájt amit mondtak, de főleg az utolsó mondatuk. Mert nem tudják, hogy én ezt már mióta átéltam. Inkább szóltam az osztályfőnökömnek, hogy nem érzem jól magam és haza szeretnék menni. Nem bírtam volna ott maradni ezek után. Szerencsére beszélt apámmal és hazamehettem. Nem mondom, hogy otthon sokkal jobb, de most az is elviselhetőbb, mint az iskola.