Apám fogságában

35.

Délig aludtam, mégsem éreztem kipihentnek magam. A kórház folyosójára kilépve egyből a pszichiáterem irodája felé vettem az irányt. Bekopogtam és reménykedtem benne, hogy senki nincs nála.

- Gyere!

Bementem és egy mosolygó arccal találtam szembe magam.

- Á te vagy az! Foglalj csak helyet.
- Csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt.
- Semmi baj! Nincs miért bocsánatot kérned.
- De igen. Nem kellett volna úgy beszélnem magával. Sajnálom!
- Gyere, mondok neked valamit.

Leültetett a plafontól a padlóig érő ablak előtti fotelbe, ő pedig velem szembe.

- Figyelj, én nem haragszom rád. Tudom, hogy minden amit teszel az azért van, mert szörnyűségeken mentél át és, hogy ezek a kirohanásaid nem ellenem szólnak. Szeretnék neked segíteni abban, hogy ezek enyhüljenek.
- Mikor ilyen történik velem úgy érzem, hogy kívülről látom magam és nem tudom irányítani a történéseket.
- Teljes mértékben megértelek. Ezen is megpróbálunk dolgozni. De ehhez az kell, hogy megbízz bennem. Csak úgy fog menni, ha mindent elmondasz és nem lesznek titkaid előttem. Tudom, hogy nehéz, de meg kell próbálnod. Megbeszéltük?
- Igen.
- Ennek örülök!
- Nem mehetnénk el megint anya sírjához?
- Még jön hozzám két páciens, de a délután már ráérek. Nem ígérek semmit, de megpróbálom megbeszélni a főorvos úrral.
- Köszönöm!

Visszamentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra. Oldalra fordultam és néztem kifelé az ablakon. Kicsit elaludhattam, mer arra keltem, hogy az orvos szólongat.

- Gyere Virág, indulunk.

Gyorsan felöltöztem és már mentünk is. Csendben telt az autóút. Volt egy rossz előérzetem, de nem akartam róla szólni. A temető bejáratánál vettem egy csokor virágot és úgy mentünk be. Nem voltunk egyedül a sírnál. Apa is ott volt.

- Szia apa!
- Nézzenek oda! Mi van dokikám? Kiengedtek a lányommal?
- Ne beszélj így apa, kérlek!

Megint részeg volt. Támojogva jött oda hozzám és a szája bűzlött a piától.

- Tönkretetted anyád életét. Születésed óta szégyenkeznie kellett miattad. Nem fogom hagyni, hogy velem is ezt tedd!

Meglendítette a kezét és már adta is az első pofont, de a másodikat már nem tudta, mert a pszichiáter hátracsavarta a kezét. Én hátraestem és a földről néztem végig az egészet.

- Ha még egyszer a lányára emeli a kezét, nem csak szexuális bántalmazás miatt fog bíróság elé állni, de még súlyos testi sértésért is beperelem. Megértette?
- Meg, csak engedjen már el!

Elengedte apám kezét és felsegített a földről. Kicseréltük a virágot a síron és visszamentünk a kórházba.

- Nem esett bajod?
- Nem. Jól vagyok.
- Menj, feküdj le. Hosszú volt a mai nap.

Visszamentem a szobámba és még megnéztem a naplementét, majd lefeküdtem aludni. Fáradt voltam. Két napot még bent tartottak és hétfőn engedtek ki. Otthon megtaláltam a levelet amit a bíróságról küldtek. Szerdán tartják a második tárgyalást. Felmentem a szobámba és bezárkóztam. Fel kell készülnöm lelkileg.