Hazaérve bezuhantam az ágyba, a papírokat pedig az asztalra dobtam. Nem akartam velük foglalkozni. 21.00 körül lefeküdtem aludni, mert ezen a héten még iskola utána pedig nyári szünet. Éjszaka felkeltem és apámat láttam magam mellett feküdni.
- Apa! Te hogy kerülsz ide? Nem úgy volt, hogy elutazol?
- De csak meguntam. Inkább hazajöttem az én egyetlen szívem csücskéhez.
Azzal nyomott is egy puszit az arcomra majd visszaaludt az ágyamban. Én kimentem a fürdőbe, mert felfordult a gyomrom. Alig ment el, de már vissza is jött. 00.30 volt, de nem tudtam visszaaludni. 06.00-kor készülődtem az iskolába úgy, hogy nem aludtam semmit. Órákon próbáltam figyelni és minél tovább ébrentartani magam. Este vacsora közben döbbentem rá, hogy mivel apám itthon van ezért minden ugyan úgy fog történni, mint az előtt. Egyszóval szenvedek megint. A hétvége gyorsan eltelt, ezzel pedig megkezdődött az utolsó tanítási hét. Egész nap azon gondolkodtam, hogy kedden hogyan megyek el az orvoshoz, hogy apámnak ne tűnjön fel. Végül arra jutottam, hogy nem megyek haza, hanem egyből a kórházhoz megyek. Este apám kivételesen nem piszkált aminek örültem.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Apám fogságában
Genç KurguVirág 10 éves kora óta próbál túlélni az apja mellett. Egy nap, mikor édesanyja váratlanul meghal végleg összeomlik. Már nem harcol, mert aki miatt évekig tűrte a dolgokat már nincs vele. Vajon az egyik tanárja és a pszichiátere segítségével fel tud...
