Apám fogságában

24.

Sokszor felébredtem az éjjel és nagyon nehezen aludtam vissza. Hajnalban lementem reggelit készíteni. Apumnak csináltam ennivalót, de én nem ettem. Felöltöztem és 09.30-kor indultam. Nem volt messze a rendőrség, de egy kicsit sétálgatni akartam előtte. 10.00-kor a tanárom már ott várt rám.

- Jó reggelt!
- Szia Virág! Készen állsz?
- Csak essünk túl rajta.
- Oké, gyere.

Bementünk az épületbe, ahol egy kedves nő fogadott minket.

- Jó napot! Tudok valamiben segíteni?
- Jó napot! Igen, feljelentést szeretnénk tenni. Még tudná mondani, hogy merre kell menni?
- Természetesen. Harmadik emelet 5-ös ajtó.
- Nagyon szépen köszönjük!
- Nagyon szívesen!

Felmentünk lifttel az emeletre és megkerestük az ajtót. Leültem egy székre, mert nagyon szédültem. Tiszta ideg voltam, nagyon féltem pedig én akartam ezt az egészet. Vártam pár percet és bekopogtam. Beléptünk az ajtó és egy középkorú férfi fogadott  minket.

- Jó napot! Foglaljanak helyet. Miben segíthetek?
- Jó napot! Szeretnék feljelentést tenni.
- Rendben. És ki ellen kívánja megtenni?
- Édesapám ellen.
- Milyen okból?
- Kiskorú ellen elkövetett szexuális zaklatás miatt.
- Magával tette ezeket?
- Igen.
- Értettem. Szeretném, ha mindent részletesen elmesélne.
- Megpróbálom.

Mindent elmondtam. Próbáltam annyira részletesen amennyire csak tudtam. Háromszor kellett megállnom, mert elcsuklott a hangom és rosszul lettem, de végül sikerült.

- Nagyon köszönöm, hogy elmesélte. Felvettük jegyzőkönyvbe és megtesszük a feljelentést. A kollégáim pár napon belül fel fogják keresni az édesapját. Amint megtudok valamit, értesítem.
- Értem. Nagyon szépen köszönöm! Viszont látásra!
- Viszont látásra!

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, ahogy kiléptünk az utcára. Egy ideig még sétálgattunk a városban és beszélgettünk.

- Hogy érzed magad?
- Kicsit megkönnyebbültem, de még mindig félek.
- Mitől félsz?
- Hogy hogyan fog reagálni apám amikor rájön, hogy én tettem ezt vele.
- Ne félj, nem lesz semmi baj! Ettél ma már valamit?
- Nem.
- Gyere, megyünk eszünk valamit.
- Köszönöm, de nem vagyok éhes.
- Kérlek Virág. Ma még nem ettél semmit, ez az egész biztosan megterhelő volt és ahogy ismerlek biztos vagyok benne, hogy már hajnalban ébren voltál. Igazam van?
- Igen.
- Akkor gyere.

Beültünk egy sütizőbe. Kértem egy szelet citromos tortát, de nem ettem meg, hanem elcsomagoltattam apának. Én nem kértem magamnak semmit.

- Nem eszed meg?
- Nem. Hazaviszem apának.
- És egyik süti sem tetszik?
- A fekete erdő torta nagyon jól néz ki és az az egyik kedvencem, de nem vagyok éhes.
- Biztos?
- Igen. Kimegyek a friss levegőre.
- Oké.

Kimentem a teraszra levegőzni. Pár perc múlva kijött a tanárom is egy becsomagolt sütivel.

- Mehetünk?
- Igen.
- Gyere, hazaviszlek.
- Köszönöm!

Nagyon hamar hazaértünk. A ház előtt el akartam köszönni tőle, ő pedig a kezembe adta a sütit amit hozott.

- Edd majd meg.
- Ezt tényleg nem kellett volna. Én ezt nem fogadhatom el!
- De igen.
- De...
- Nincs de. Szeretném ha megennéd úgy, hogy nincs bűntudatod miatta. Megbeszéltük?
- Igen...
- Örülök. Menj szépen, majd még beszélünk. És ne félj, nem lesz semmi baj.
- Oké. Viszont látásra!
- Szia!