Apám fogságában

27.

Egy hét telt el. Tegnap hívtak a rendőrségről, hogy holnap 10.00 órakor lesz a tárgyalás. Nagyon féltem. Mióta apám megtudta, hogy bírósági ügyet csináltam azóta folyamatosan ver és kiabál. Kikészítettem a ruhámat. Egy hosszú ujjú fekete szoknyás ruhát és egy fekete magassarkút. Mind a kettő anyáé volt. Korán lefeküdtem aludni, de így sem sikerült kipihennem magam. Apám társaságában mentem a bíróságra, mivel autóval mentünk. 10.00 óra után pár perccel kezdődött a tárgyalás. Először engem hallgatott meg a bíró.

- Hölgyem, szeretném, ha mindent részletesen elmesélne.
- Rendben.

Minden részletet elmondtam, amire emlékszem.

- Köszönöm, foglaljon helyet.

Féltem és alig tudtam visszatartani a sírást, de erős akartam maradni. Utánam apám következett.

- Uram, beismeri a vádakat?
- Nem.
- Tehát tagad mindent.
- Igen.
- Kérem, mondja el, hogy ön szerint hogyan voltak ezek a dolgok.
- Soha nem nyúltam hozzá egy ujjal sem. A lila foltok is azért voltak a testén, mert olyan ügyetlen, hogy még a saját lábában is felesik. Soha nem emelnék kezét egy gyerekre, főleg nem a sajátomra.
- Maga szerint miért állítja a lánya azt, hogy ön szexuálisan zaklatta?
- Mindenféle hülyeséggel telebeszélték a fejét!
- Kik?
- A tanárja, a pszichiátere, mindenki!
- Köszönöm, leülhet.

Teljesen megalázva éreztem magam. Összetörve álltam a bíró előtt, mikor megint engem kérdezett.

- Hölgyem, maga jár pszichiáterhez?
- Igen.
- Mióta?
- Nyár eleje óta.
- Milyen rendszeresen?
- Az elején heti egyszer jártam, de pár hete elkezdtem heti kétszer.
- Miért?
- Azt mondta a pszichiáter, hogy nem elég a heti egy terápiás ülés.
- Értem, foglaljon helyet. Köszönöm.

Utánam még megszólalt az ügyész.

- Tisztelt bíróság! Szeretném inditványozni a sértett pszichiátere és tanára tanúként való beidézését.
- Rendben. A tárgyalást berekesztem. A továbbiakról értesíteni fogjuk önöket.

A tárgyalás után hazamentünk, de nem szóltunk egymáshoz. Én bezárkóztam a szobámba, apa pedig a pia után nyúlt.