Lost in the Fire ||Aegon Targaryen||

Prológus

Rhaenyra idegesen csapta be maga mögött az ajtót, mikor visszaért a szobájába a Daemonnal töltött közös éjszaka után. A bácsikája magára hagyta, miután magáévá tette, ez pedig dühítette a hercegnőt. Mérgesnek, szomorúnak, csalódottnak érezte magát, de leginkább ostobának. Mégis hogyan lehetett olyan meggondolatlan, hogy egyenesen belesétált szeretett bácsikája csapdájába. Rhaenyra tudta, ha ez kitudódik, annak súlyos következményei lesznek. A csupán tizennyolc éves hercegnő tartott apja haragjától, félt, hogy talán ki is tagadja a családból. De mégis abban reménykedett, hogy ha netán a király fülébe jutnak a történtek, le tudja majd tagadni és elmondhatja, hogy csak szórakoztak Daemonnal, viszont egy ujjal sem ért hozzá.

Azonban Rhaenyra imái süket fülekre találtak az éjszaka. Reggelre Ser Criston, a hercegnő személyi testőre azzal a paranccsal állt Rhaenyra ajtajában, hogy vigye őt az édesapja elé. A trónörökös hercegnő gyomra olyannyira szűkült össze, hogy még egy újszülött csecsemő marka is nagyobb lett volna mellette. Rhaenyra mégis próbált nyugodt maradni és nem egyből a rosszra gondolni. Mi van, ha az apja más ügy miatt hívatja magához? Lehet nem is tud az esetről, csupán valami más fontos dologról lehet szó. A szíve viszont nem ezt sugallta... Hiába próbálta lebeszélni magát a rosszról, legeslegmélyen tudta, hogy semmi jóra nem számíthat.

Rhaenyra hercegnő szorongva és félve tette be a lábát édesapja lakosztályába, de egyenes testtartással és érzelemmentes arccal, mintha nem tudná, miért lett hívatva. Viserys király egyből lánya felé fordult, miután az őrök becsukták maguk mögött az ajtót. A férfi egy darabig nem szólt, csak felvonta szemöldökét, mint aki várta, hogy édes lánya megkezdje a magyarázkodást.

- Nos? - törte meg a mostanra már kínossá vált csendet a király. - Hallgatlak, Rhaenyra.

- Mit kéne mondanom, atyám? - rázta a fejét értetlenül a hercegnő.

- Mesélj nekem egy keveset a tegnap estéről. - fonta össze az ujjait Viserys, miközben egy pillanatra sem vette le a szemét az előtte álló lányról. Rhaenyra nagyot nyelt, de torkában akkora csomó keletkezett, hogy azt hitte, abban a pillanatban megfullad. Mégis rezgéstelen arccal és pislogás nélkül állta a szemkontaktust.

- Meséljek? - kérdezett vissza értetlenséget színlelve. - Nem értelek...

- Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád, miről van szó, Rhaenyra! - emelte feljebb a hangját a király. - Több szemtanú is megerősítette, hogy Daemonnal voltél az este.

- Igen, vele voltam. - vallotta be Rhaenyra. - Rég nem láttam, ezért kivitt a városba mulatni...

- És jót mulattatok? - kérdezte felvont szemöldökkel a férfi. A hercegnő már szólásra nyitotta volna a száját, de édesapja következő mondata egyből elhallgattatta. - Élvezetes volt a bordélyban töltött idő?

- Tessék? - szeppent meg a leány. - Mégis kitől hallottad ezt a koholmányt?

- Ne hazudj nekem, Rhaenyra! - lépett hozzá közelebb az apja, mire ő egy pillanatra úgy érezte, hogy megszűnt a lába alól a talaj. Tudta, hogy ez most már egy elvesztett ügy, nem fogja tudni meggyőzni apját arról, hogy semmi nem történt az éjszaka. - Először én sem akartam elhinni, de miután hárman is alátámasztották, mi mást tudtam volna tenni, mint megkérdezni tőled, hogy mi az igazság. De te most letagadod az igazságot...

- Nem tagadok le semmit, atyám! Hinned kell nekem, mert tényleg nem történt semmi közöttünk! - tette össze a kezeit Rhaenyra könyörögve. - Egy-két korty bort ittam, ennyi az egész bűnöm.

- A mester majd alátámasztja az igazadat. - felelte a király, lánya pedig egy pillanat alatt olyan fehér lett, mint a haja.

- Atyám...

- Ha tiszta vagy még, nincs miért aggódnod. - rázta a fejét a férfi.

A hercegnő nem akart ellenkezni a vizsgálat ellen, mert az csak jobban szította volna apja haragját és azzal nyíltan a tudtára adta volna, hogy hazudott. Rhaenyrának annyi volt a szerencséje, hogy csak ő és a nagymester voltak a szobában, mikor megvizsgálta őt. Így mikor a mester megbizonyosodott arról, hogy Rhaenyrán megmaradtak a jelek, ami bebizonyította, hogy Daemonnal testi kapcsolatba lépett, a hercegnőnek sikerült meggyőznie a férfit, hogy hazudjon az apjának. Egy zsáknyi aranyat ajánlott a hallgatásért, a mester pedig azonnal belement a játékba.

Viserys király minden kérdés nélkül elhitte azt, amit a nagymester mondott neki, és bocsánatot kért lányától, amiért megvádolta. Azután egyből leváltotta Otto Hightowert a Segítői posztról, ugyanis ő volt az, aki ezzel a "hazugsággal" vádolta meg a trónörököst.

Rhaenyrával ezek után madarat lehetett volna fogadni, csakhogy boldogsága nem tartott sokáig. Két hónap után újra elkapta őt a pánik, mikor kimaradt a vérzése és rosszullétek gyötörték. Ő lehetetlennek tartotta, hogy az első alkalom után teherbe essen, viszont mikor már a hasa is gömbölyödni kezdett, ott nem volt mit titkolni. Apja még a vártnál is dühösebb volt, mikor odalépett elé és megmutatta neki kerekedő pocakját. A király képtelen volt elhinni, hogy az ő lánya képes volt bemocskolni a nevét, ráadásul még képes volt hazudni is róla.

Viserys kénytelen volt kitalálni valamit, amivel tisztára tudja most trónörököse nevét, így Hullámtörőre utazott. Azt kérte kuzinjától, Rhaenys hercegnőtől és férjétől, Corlys Velaryontól, hogy házasítsák össze Rhaenyrát a fiukkal, Laenorral, mielőtt megszületik a gyermek. A házaspár nehezen akart belemenni a kérésbe, de végül mégis elfogadták, ugyanis nekik is volt egy kis problémájuk. Laenor nem igazán vonzódott a nőkhöz, de nem akarták, hogy ezzel szégyent hozzon a Velaryon-házra. Így aztán minél előbb összeházasították a fiatalokat, az udvarban élőknek pedig azt hazudták, hogy Rhaenyra és Laenor között akkora volt a szerelem, hogy előbb élték ki vágyaikat.

Hét hónap elteltével pedig a hercegnő hosszas vajúdás után világra hozta lányát, kinek a Selaehra nevet adta. És szintén ezen a napon látta meg a napvilágot Helaena Targaryen is, Viserys király és Alicent királyné második szülött gyermeke.