Lost in the Fire ||Aegon Targaryen||

12.

A Helaenával való beszélgetésből és hímzésből Aegon betoppanása zökkentett ki. Nem ígérte, hogy megkeres, de számítottam rá, hiszen mondtam, hogy itt talál majd meg. De vajon mit szeretne tőlem? Teljesen görcsben van a gyomrom. Itt állt az ajtóban, miközben Hellel csak figyeltük őt. Végül Aegon megköszörülte a torkát, majd így szólt.

- Egy kis időre elrabolnám a királynét, ha nem probléma. - nézett rám közben, mire én a mellettem ülő lányra pillantottam, aki bólintott. - Selaehra, légy oly kedves velem jönni, sétálunk egyet.

Bólintottam, letettem az asztalra a hímzésemet, majd felálltam a helyemről. Férj uram mellé léptem, aki biccentett a fejével, hogy én lépjek ki először a szobából, ő pedig követett. Végigsétáltunk a folyosókon, de egy szót sem szóltunk egymáshoz. Aztán kiértünk a hátsó udvarra, ahol áttértünk az Isten erdőbe. A kezemmel végigsimítottam a Varsafa törzsén, mire egy kép villant meg a fejemben. Aegon felé fordultam. Őt láttam. Igaz, csak egy szívdobbanásnyira, de biztos vagyok benne, hogy ő volt az.

A király közelebb lépett hozzám, a szívem pedig egy gyorsabb ütemet kezdett diktálni. A kezét nyújtotta felém, de én csak összefontam magam előtt az ujjaimat. Nem tudtam, mit is csinálhatnék, furcsa érzéseim vannak, melyekkel nem vagyok tisztában. Aegon fura viselkedése pedig még jobban összezavar.

- Sel... - kezdte, de én abban a pillanatban belé fojtottam a szót.

- Mi vont a tanácskozáson? A kistanács hogy viselkedett? Tisztelettudóak voltak veled? - tettem fel a kérdéseimet.

- Igen, azok voltak. Elláttak tanácsokkal. Hiszen ezért kistanács a neve. - felelte, én bólintottam. - Azt tanácsolták, hogy kezdjek szövetségeseket gyűjteni, úgyhogy elküldtem az öcsémet Viharvégbe. Házassági ajánlatot tettem Borros Baratheonnak.

- Miféle házassági ajánlatot? - ráncoltam össze a szemöldökömet.

- Daeron elég idős már ahhoz, hogy frigyet kössön, ezért felajánlottam, hogy Daeron elmegy Viharvégbe, hogy válasszon egyet Borros nagyúr lányai közül, ha elfogadja természetesen az ajánlatomat és cserébe támogat engem. - világosított fel, mire ismét bólintottam.

- És Daeron benne van ebben? - kérdeztem.

- Kénytelen lesz. - vonta meg a vállát Aegon, majd újból tett egy lépést felém. - Selaehra... olyan furcsa vagy, amióta... tudod.

- Persze, hogy furcsa vagyok, hiszen félek. Rettenetesen félek, Aegon. - csuklott el a hangom, miközben az ujjaimon piszkálni kezdtem a gyűrűket. - Megijedtem attól, ami a koronázáson történt, anyám biztosan tudja már a hírt és... és én félek a haragjától.

- Rhaenyra nem fog tudni ártani nekünk. Sárkányainkkal előnyben vagyunk, hamarosan hadsereg számában is. Tyland Lannister ír a fivérének, hogy küldjön hadsereget, levelet küldettem Ormund nagyúrnak is Óvárosba. Az öcsémért küldettem, valamint, hogy küldjön hadsereget.

Aegon olyan könnyen mondott el nekem minden információt, mintha bízna bennem. Vajon fel sem merült benne, hogy akár elmondhatnám ezeket az anyámnak levélben. Bár már egyáltalán nem állt szándékomban újabb információkat küldeni anyámnak, mert tudom, hogy úgysem nézné meg a leveleimet, mert tulajdonképpen elárultam őt és nagy valószínűséggel rám is mérges. De akkor is, Aegon nagyon könnyen elfelejtette, ki vagyok, ez pedig eléggé meggondolatlan döntés, hogy ilyen könnyen válaszolt a kérdéseimre.

- Érzem, ahogy Teraena szenved. Mit csináltak vele? - az állkapcsom megfeszült, miközben az idegesség kezdett úrrá lenni rajtam.

- Nézd, Selaehra, sajnálom, de le van láncolva. Nincs...