Lost in the Fire ||Aegon Targaryen||

9.

Aegon

Kérdezte tőlem bárki is, hogy én mit szeretnék? Senki. Hogy én akarok-e király lenni? Nem. Nem áhítom a trónt, sem a kötelességet. Képtelennek tartom, hogy atyám meggondolta volna magát az utolsó pillanatban. El kellett volna mennem, Aemondnak el kellett volna engednie... Láttam a szemében, ahogy gondolkozik azon, mit tegyen, mégsem tette. Nem tette, mert anyám parancsára keresett meg. Ha csak rajta múlott volna az egész, akkor megszervezett volna nekem egy hajóutat, ami elvisz Királyvárból. De Cole is vele volt, az az átkozott lovag... pedig az öcsémnél meg lett volna az esély. A Hét pokol essen belé!

Bezártak a szobámba és felügyelet alatt tartottak, hogy véletlenül se tudjak megszökni - nem mintha megint próbálkoznék ezzel. Az ajtómat pedig akkor nyitották ki legelőször, amikor bejöttek a szolgálólányok, hogy felöltöztessenek a koronázási ceremóniára. Tiltakozni akartam, de be kellett látnom, hogy felesleges, csak jobban hülyét csinálok magamból.

Fekete ruhát viseltem, a felsőm mellkasába pedig bele volt hímezve a Targaryen-ház címére, a három fejű sárkány. A zöldek királya leszek, mégis fekete ruhát kell viselnem... legalább valami sötétzöld lenne, azt se bánnám, ha a legsötétebb árnyalat, de ne fekete lenne. A feketéről állandóan eszembe jut az a szajha Sárkánykőn. Viszont most mégis én leszek a király, nem pedig ő a királynő.

Erről akaratlanul is Selaehra jutott eszembe és az, hogy Rhaenyra az ő anyja. A lány vajon mit hihet? Mennyit tud erről az egészről? Támogatna engem vagy a fejébe vette, hogy ez trónbitorlás? Vegyes érzelmeim vannak iránta, és, ahogy az ő szemeimben láttam, neki is. Nem hisz nekem, amit teljesen érthető, de én próbáltam vele normális lenni, csak... állandóan felbosszant. Nem akartam vele erőszakos lenni az Isten erdőben, de megit kihozta belőlem az állatot.

Anyám lépett be a szobámba, én pedig bort iszogattam addig, amíg a szolgálók elvégzik az utolsó simításokat rajtam. Édesanyám elém lépett, majd kitépte a kezemből a kupát, mire hitetlenkedve néztem rá.

- Legalább a koronázást várnád meg. Utána annyit iszol, amennyit akarsz. - csóválta a fejét édesanyám, amire egy szemforgatással feleltem. - Aegon...

- Én nem akarom ezt! - tártam szét a karomat, amivel kis híján fejbe csaptam az egyik cseléd lányt. - Ti is menjetek innen, csak simogattok, akár egy kutyát! - csattantam fel, mire az összes szolgáló kivonult a szobámból.

- Király leszel, atyád ezt akarta. Selaehra lesz a királyné, már ő is készen áll. - mondta, a lány neve hallatán pedig nagyot nyeltem.

- Nem hiszem, hogy önszántából. - ráztam a fejem.

- Férj és feleségként ez a kötelességetek. Most pedig gyere, a kocsi már vár minket, ami levisz a Sárkányverembe. - anyám megragadta a karomat, majd húzni kezdett magával.

Mielőtt beszálltam volna a kabinba, a szemem megakadt egy velem háttal álló, fehér hosszú hullámos hajú lányon, aki világoszöld ruhát viselt. Aemond társaságában beszélgetett, így egy pillanatra azt hittem, Helaena az, de utána ő is megjelent, így a másik lány csak Selaehra lehetett. Ő mintha megérezte volna, hogy őt figyelem, felém fordult, bíbor tekintete pedig összetalálkozott az enyémmel.

A ruha előlről még szebb volt. V-alakú dekoltázsa volt, amelynek széle szép mintákkal volt díszítve. A ruha ujjára is volt valami hímezve, de azt nem láttam túl jól a ráomló hajától. Ezüstös haja hullámokban omlott a hátára és a vállára, nem sok fonat volt benne, csupán pár tincs fel lett neki fogva oldalt. Egyszerű volt, de mégis nagyszerű.