Várni rád /BEFEJEZETT/

Mentsvár

"You'll never love yourself
Half as much as I love you
You'll never treat yourself right darlin'
But i want you to
If i let you know
I'm here for you
Maybe you'll love yourself like i love you"

Gondoltam nem fogok kommandósan Hazere törni, ezért lábammal csak finoman belöktem az ajtót, és a tálcával egyensúlyozva besétáltam.
-Jó reggelt-néztem mosolyogva a még félig alvó Hazet. Ahogy tekintetemet végigvezettem rajta, csak egy dolog jutott az eszembe. Gyönyörű volt. Nehéz leírni mi is olyan lélegzetelállító benne, de úgy igazából minden. Az ajkai teltsége, az arca pirossága, a szemöldöke íve, a szempillái, azok a csodaszép szemek, amik a rabjukká tesznek, a selymes tincsei, az aranyos orra, a finom meleg keze... és még sorolhatnám, de az túl sok idő lenne. Egyszerűen mindenért kezdek megőrülni, ami ő. Minden kis hegéért is, szeplőiért, mindenéért.
-'Reggelt-morogta, majd jobban magára húzta a takarót, jelezvén, még fáradt.
-Csináltam neked reggelit, de ha még alszol jó egy órát, megeszem én-ültem le mellé, és megsimogattam fejét.
-Ne-nyöszörögte elnyújtva az 'e' betűt.-5 perc-nyújtózkodott egy nagyot.-Vagy 30-mondta, majd átkarolt és megtalálta a tökéletes helyet fejének a hasamon. Nagyot sóhajtva tettem le a tálcát az éjjeliszekrényre, és én is átöleltem Hazet.
-Szeretlek-suttogtam neki, ő pedig még jobban hasamba fúrta arcát, hogy ne lássam, ahogy elmosolyodik és arca vörösebb színt vesz fel. Majd azt hiszem felfedezte, hogy befújtam magamat, mert szuszogás helyett, mostmár szabályosan megszagolt.
-Nincs szar illatod. Mindig ezt a parfümöt használod?-kérdezte, és végül rávette magát, hogy felüljön, aztán végignézett rajtam.-Te hova készülsz? Randid lesz vagy mi van?-nézett rám összeszűkített szemekkel, mire én elmosolyodtam. Igazán örültem, mert tekintetéből úgy tűnt, tetszett neki a látvány.
-Igen, veled-bólintottam, mire megint halványan elpirult és értetlenül bámult rám.
-Velem?-vonta fel szemöldökét.
-Veled-bólogattam még mindig rendíthetetlenül.
-Velem...-ízlelgette a szót, majd szemei ijedten villantak, mire én aggódva kezdtem vizslatni, de hamar megnyugodtam.-Tudom, hogy mindig top modell vagyok, de nem ér engem lekörözni, okés? Majd én leszek a szép, neked nem kell, de ez így nem fair. Nincs nálam semmi jó ruha-szaladt is volna el összekapni magát, de én visszatoltam őt az ágyra.
-Először egyél-nyomtam kezébe a tálcát.-És ne aggódj, gyönyörű vagy-pusziltam meg, mire ő zavarában elhallgatott. Egy kis ideig csendben volt, majd megint rám nézett.
-Te meg sajnos kurva vonzó vagy így-motyogta végül újból végignézve rajtam, majd egy kis elmélkedés után begombolta ingem felsőbb gombjait is.-Azért ez maradjon meg nekem-kacsintott rám, és egy gyors csók után nekilátott a reggelijének. Hát mit is mondhatnék? Tényleg jól nézek ki. És ha már Hazet is sikerült levennem a lábáról, az már jelent valamit.

Miután végzett hasa tömésével, együtt álltunk meg a szekrényem előtt. Természetesen már rég belebújt az egyik pulóverembe, mert véleménye szerint nálam jéggel fűtenek, és annak is a hőmérséklete az abszolút nulla, de miután ölelésembe vontam, és sikerült felmelegítenem, megenyhült kicsit.
-Mit szeretnél felvenni?-kérdeztem ruháimat vizslatva.
-Ezt-vett ki egy inget, ami szerintem jó lesz neki. Fel is vette, és hát a látvány valami elképesztő volt.
-Csodásan nézel ki. Nem is muszáj mást felvenned-léptem hozzá közelebb és átkaroltam derekát.
-Örülnél, mi?-vigyorodott el.-De sajnos nem érdekel a véleményed! Felpróbálom ezt a nadrágot!-kutakodott az említett ruhadarabok közül, majd végül kiválasztott egyet, és fel is próbálta.-Jól nézek ki?-nézett rám nagy szemekkel.
-Az elég válasz, hogy irigylem ezt a nadrágot, amiért közelebbről találkozhat a szép kis hátsóddal?-néztem szemeibe, és egy pillanatra teljesen meglepődtem, hogy képes voltam ilyet mondani neki. Hát még ő.
-Hű. Eléggé a mindjárt meg foglak ütni, és a meg szeretnélek csókolni határán állsz, úgyhogy én jobban megválogatnám a szavaimat a helyedben-nézett rajtam végig komolyan, és nem tudom, hogy poénkodott, fenyegetett, flörtölt vagy pedig megsértődött.
-Oké, bocsánat-vakartam meg kínosan a tarkómat.
-Igazából édes megszólalás volt, úgyhogy egyezzünk meg abban, hogyha csinálsz nekem még kaját, akkor erről meg fogok tudni feledkezni-váltott át játékosabb stílusra, mire én is elmosolyodtam.
-Jézusom. Mennyi fér neked a hasadba?-forgattam meg szememet, de valójában szörnyen örültem annak, hogy eszik. Meg egyébként igaza volt, csak fél adag reggelit kapott. Nem mintha sajnálnám tőle, de eddig úgy tűnt nem fér bele több. Úgyhogy végül elindultam kifele a szobámból, kezénél fogva magam után húzva.
-Amúgy nem úgy volt, hogy ma Blairnek segítesz?-kérdezte értetlenül.
-Dehogynem. Korábban felkeltem, és már elintéztem vele mindent-legyintettem.
-Hánykor keltél?-érdeklődött.
-Korán-adtam meg a választ.
-De hánykor?-nyaggatott.
-Hát... talán 5-kor-vonogattam vállamat.
-Felkeltél olyam korán, hogy velem tölthesd a napod?-kérdezte meghatottan, és erre meg is állt a lépcső alján, hogy a szemembe nézhessen.
-Még jó hogy-mosolyogtam rá, amit ő viszonzott is.
-Nem tudom hányszor kéne elmondanom azt, hogy szeretlek, ahhoz hogy legalább egy kicsit tükrözze azt, amit irántad érzek-sóhajtott fel, és egy gyors csókot adott számra. Ezt kihasználva kezemet tincseibe vezettem, majd újból visszahúztam őt magamhoz, mikor kezdett volna elválni tőlem. Ajkait kicsit bizonytalanul mozgatta, ugyanakkor nagy kitartással próbálkozott, ami nagyon aranyos volt. Lágyan becézgettük egymás párnácskáit, egészen addig, amíg a levegő hiánya miatt el nem kellett válnunk.
-Na most már én is megéheztem-suttogtam ajkaira, és egy kajla vigyorral néztem rá. Válaszul csak megforgatta szemeit, aztán a konyhába vette az irányt. Elmosolyodva követtem őt, majd a falnak támaszkodva néztem, ahogy kutakodik a szekrényekben.
-Mit is mondtál, hova szeretnél engem vinni?-nézett rám, miután egy müzlit vett le egy polcról.
-Nem mondtam. De amúgy korcsolyázni-rukkoltam elő az ötlettel, amire csak fura pillantásokat kaptam.
-Ne nevettess. Abban sem vagyok biztos, hogy mi az a korcsolya-rázta meg fejét visszakozva.
-Komolyan mondod?-lepődtem meg, ő pedig vállat vont.
-Nem az a fa izé? Ami úgy siklik a havon?-kérdezte, mire megráztam a fejem.-Akkor az a pengés cipő! Az klassz, de nem tudom, hogy kell használni-mondta szomorúan.
-Az nem baj. Én majd megtanítalak-mosolyogtam rá.-Vagy nem hiszel a tanári képességeimben?-néztem rá morcosan, mire halkan elkuncogta magát.
-Oh, dehogynem-bólogatott.-Meg különben is, ha te velem leszel, biztos jó lesz-nézett rám csillogó szemekkel. Azt hiszem, hogyha egy orvos az elmúlt napokban figyelte volna a pulzus számom, tuti megíratta volna a végrendeletemet, mert ez már kezd nem normális lenni amilyen iramban a szívem ver, valahányszor úgy néz rám.-Na de ezt hogy kell enni?-rángatott vissza a valóságba, és értetlenül nézte a müzlit.
-Csak öntesz hozzá tejet, aztán annyi-mondtam neki, mire hümmögve indult a hűtőhöz, hogy elkészítse professzionális reggelijét.
-Na és te nem eszel?-ült le az asztalhoz, és intett nekem is, hogy csatlakozzak.
-Izgulok, úgyhogy nem is tudnék sokat enni-vallottam be őszintén.
-Miért izgulsz?-kérdezte, miközben megkóstolta reggelijét, ami szerintem eléggé bejött neki.
-Csakhogy jól sikerüljön a randi-hajtottam le fejemet kínosan, míg ő egy jót derült rajtam.
-Inkább nekem kéne izgulnom, hogy egy ilyen valakinek megfelelő társa legyek-nézett rám mosolyogva.
-Tetszik, amikor flörtölsz velem-vettem kezeit az enyémekbe, és lágyan kezdtem cirógatni.
-Tényleg?-kérdezte úgy, mintha nem lenne egyértelmű
-Tényleg-erősítettem meg. Erre összemosolyogtunk, aztán ő folytatta reggelijét, én pedig benne gyönyörködtem. Amióta vele vagyok, úgy vettem észre, sokkal többet mosolygok. Határozottan jót tesz nekem, hogy itt van velem, és jobb esetben ő is így vélekedik rólam. Bár szerencsére kevés esélyt látok ennek az ellenkezőjére.