Várni rád /BEFEJEZETT/

Nem adhatlak fel

"Under a spell you're hypnotized
Darling how could you be so blind?
I wanna grab both your shoulders and shake baby
Snap out of it (Snap out of it)
I get the feeling I left it too late, but baby
Snap out of it (Snap out of it)"

     Hideg volt, és elfelejtettem pulóvert húzni, de ez most annyira nem számított. Hangosan kopogtam be Blairhez, sejtve, hogy még alszik. Valóban aludhatott, mert nem volt kevés idő, amíg nyílt az ajtó, de amint meglátott, elvigyorodott.
-Ha engem kérdezel a hagyományos fehér esküvőt választanám, de még a levendulás is szép-magyarázta szemöldökét húzogatva. Fáradt és tompa volt még, de nem annyira, hogy ne tudjon engem piszkálni.
-Megártott neked a friss levegő?-forgattam meg szemeimet belépve a házba.-Nem adtam neki oda neki a virágot-mondtam a lehető leghalkabban, hátha nem hallja meg, de nem volt akkora szerencsém.
-Hogy micsoda?!-kiáltott fel haragosan.-Miért nem?-tette csípőjére kezét számonkérően. Őszinte leszek vele, nincs mit rejtegetnem.
-Tegnap este már nem tudtam neki odaadni, ezért az asztalon hagytam. És reggel megtalálta, de amikor megkérdezte, miért vettem, azt mondtam, hogy... csak úgy-vallottam be enyhén elvörösödve, mire Blair fejbecsapott. Így kimondva még elcseszettebbnek hangzik.
-Te szerencsétlen barom-ingatta meg fejét.-Miért nem mondtad el neki az igazat?-csettegett. Könnyű azt mondani!
-Nem tudom. Nem ment. Meg különben is, Dashielll rájött, és be kellett Hazenek adnom, hogy valamilyen lánynak vettem-húztam el számat. De legalább még nem nevetett ki. Ez határozottan egy jó jel volt, nem tart teljes idiótának.
-Na jó, ehhez üljünk le-vezetett a konyhába, ahol mindketten helyet foglaltunk.-Szóval, hogy is történt?-kérdezte állát kezén megtámasztva.
-Féltem neki odaadni-sütöttem le a szememet. Nincs ezen mit szépíteni.-Aztán meg Dash rávett, hogy hazudjam be neki ezt. És ennek tetejében sikerült azt is elérnem, hogy teljesen pikkeljen rám és öccse elsőszámú ellenségeként kezeljen-forgattam meg szememet idegesen. Én sem teljesen tudtam miért vagyok ezen felháborodva, hogyha pontosan tudtam, hogy valami ilyesmi fog történni.
-És te ezen csodálkozol? Nem lenne jó testvér, ha nem védené tőled-sóhajtotta hátradőlve a széken, és egy kontyba fogta hosszú haját. Ebbe van valami. Talán én is ezt tenném, pláne olyan időkben, amikor az ember nem tudhatja kiben bízzon.
-Ti mégis hogy tudtatok összejönni?-néztem rá értetlenül, őszinte kíváncsisággal.
-Úgy, hogy ő nem volt papucs, én pedig adtam neki egy esélyt-vonta meg vállát, mire szúrósan néztem rá.-Jó, oké, bocsi. Igazából nem tudom, csak úgy jött-mondta bárgyún mosolyogva. Aha, akkor erről van szó. Szép, mondhatom.
-Szóval, ha az ember megfektet valakit, akkor abba beleszeretnek?-kérdeztem gúnyos hangnemben, unott tekintettel nézve őt.
-Irigy vagy?-öltötte ki rám nyelvét.-Amúgy meg ki tudja, lehet bejön neked is-vigyorgott rám perverzen. Ez a lány kész. Néha felmerül bennem a kérdés, hogy ő mindig is ezzel a temperamentummal pasizott-e, és ha igen, akkor mégis hogy nem maradt szingli?
-Biztosan. Nyakamat teszem rá-forgattam szemeimet újból.
-Plot twist: összejöttök-mondta komolyan.
-Plot twist: nem-morogtam.
-Ne már Aspen! Olyan vagy, mint aki karót nyelt-nézett rám nevető szemekkel. Hogy neki hogy lehet mindig ilyen jókedve? Mindig boldog, mindig pozitív.
-Ez nem igaz-morrantam rá. Jó, lehet mégis.-Oké, bocsi, de akkor mit csináljak?-sóhajtottam fel szomorúan.
-Mondd el neki, hogy valójában neki szeretted volna adni a rózsát-bátorított. Tegnap is úgy lett volna, hogy elmondom, aztán mégis ez lett belőle.
-Dashiell nem hinném, hogy annyira díjazná-húztam el számat. Ez volt a másik, ami nagyban megnehezítette a dolgom. Mármint alapesetben talán leszarnám, de mivel Hazet érdekli, így engem is muszáj.
-És ha csak ketten lennétek a házban?-vonta fel szemöldökét Blair. Talán kicsit kevésbé lennék veszélyezettebb, hogyha nem fog a bátyja megtámadni, ha Hazehez rosszul szólok hozzá.
-Hogy? Küldjem el moziba?-pillantottam a lányra értetlenül, de amúgy támogatva az ötletet.
-Nem, de esetleg rá tudom venni, hogy töltse nálam az éjszakát-vonogatta vállát mosolyogva.
-Fúj, legalább a részleteket ne oszd meg velem-temettem arcomat tenyerembe.
-Pedig nagyon izgi. Szóval úgy volt, hogy Dash...
-Idióta vagy-néztem rá nevetve, és Blair is elvigyorodott.-És ha megint nem lesz bátorságom?-kérdeztem újból kissé elkomorulva.
-Akkor seggbe rúglak. Tökösnek kell lenned-nézett rám komolyan.
-Te olyan motiváló vagy-ironizáltam elmosolyodva.
-Mert mit akarsz? Tartsak neked kiselőadást a méhekről és a virágokról, miközben a Rocky zenéje megy alatta?-kérdezte rezzenéstelen tekintettel, mire röhögve megráztam a fejemet.
-Nem pont ezt vártam volna-bár arra lehet motiválna, hogy végezzek magammal.-Én inkább arra gondoltam, hogy adj tanácsot-próbáltam rávezetni a dologra.
-Ne már. Pedig szerintem van valami megafonom is, amivel tudnék üvöltözni-sóhajtott fel csalódottan. Miért nem lepődők meg?
-Őszintén sajnálom-néztem rá szomorúan, aztán mindketten elnevettük magunkat.
-Na szóval-csapta össze két tenyerét.-Láttad te a Szerelmünk lapjait?-kérdezte, mire én elfintorodtam. Jaj ne, már megint hova akar kilyukadni?
-Kapjam fel az esőben, és csókoljam meg?-tippeltem.
-Nem szar ötlet, de nem erre akartam rávilágítani. Kedveskedj neki minden nap valamivel, és éreztesd vele azt, hogy fontos neked. Vidd el akár randizni is-tanácsolta. Na nem, biztos nem.
-Nem felszedni akarom, csak azt, hogy szeretve legyen-morogtam.
-Én meg leszarom mit akarsz, úgyhogy csendben végighallgatsz-kérte, mire én megcsóváltam a fejemet, de nem szóltam.-Bókolj neki. Dicsérd meg a szemeit, a haját, az illatát. Gondolja csak azt, hogy vonzónak találod. Még tanácsként annyit, hogy nézz a szemeibe. Ha kitágul a pupillája, elkapja a tekintetet, vagy elpirul, akkor nyert ügyed van-magyarázta. Atya ég, ez rosszabb annál, mintha éjjel a Googlen olyanokra keresnék rá, hogy „honnan tudom, hogy szeret a kiszemeltem?”. Azt hiszem nem kell részletesebben bemutatnom a problémát.
-Na jó, én ezt nem hallgatom tovább, elmentem-álltam volna fel, de ő azonnal visszahúzott.
-Nem mész sehova-jelentette ki.
-De kezd kínossá válni a szerencsétlenkedésem-masszíroztam orrnyergemet szemeimet lesütve.
-Nem az. Szerintem aranyos. Nekem biztos bejönne, ha megtudnám, hogy valaki ennyi erőfeszítést tesz értem-vont vállat kedvesen mosolyogva. Ez kedves tőle, bár nem nagyon nyugtat. Főként, hogy még mindig nem az az elsődleges cél, hogy összejöjjek vele, de már meg sem próbáltam ellenkezni.
-Én biztosan kinevetném magamat-fektettem fejemet az asztalra.
-Ne csináld már. Az emberiség 75 százaléka összejönne veled-kezdte piszkálni a tincseimet.
-Miért csak a 75?-dünnyögtem lemondóan.
-Hogy neked semmi nem elég-kuncogott.-Azért Drágám, mert nem lehet mindenki meleg-adta meg a választ.
-És ha Haze is abba a 25 százalékba tartozik?-néztem fel rá szomorúan.-Abba, akik utálnak?
-Egyem a szívedet, de aranyos vagy-nyomta össze az arcomat, mire csak morogva próbáltam tudtára adni, nem tetszésemet, de neki fel sem tűnt.-Arról semmi kétségem, hogy a fiúkhoz is vonzódna, az pedig hogy hozzád... hát... valóban nem garantált.
-Nem vagy túl nagy segítség, ugye tudod?-nyöszörögtem, de mintha meg sem hallotta volna.
-De azért sok az esélye. Még régebben olvastam is valamilyen cikket erről-gondolkozott el, és úgy tűnt valami használható információval fog szolgálni. Kicsit reménykedve emeltem fel fejemet, és vártam mit fog kinyögni.-Ha ezzel teszem tönkre az életedet, akkor bocsi, nem az én hibám volt-kezdte, mire én csak türelmetlenül bólintottam.-Szóval a vonzó emberek könnyen felkeltik mások figyelmét. Na már most, te vonzó vagy, valószínűleg ezt Haze is látja, így akaratlanul is attraktívnak fog tartani. Plusz pont, ha megnevetetted és zavarba hozod őt-magyarázta nagy beleéléssel.-Ez mondjuk még nem jelenti azt, hogy beléd fog szeretni, de legalább nem fogja azt mondani, hogy nincs az a pénz, amiért alád feküdne-mondta, mire én megcsóváltam fejemet, de nem szóltam közbe elmélete kifejtésébe.-Ami viszont jó, hogy ettől kialakulhat valamilyen intimitás kettőtök között. Ez pedig ugye elkerülhetetlen egy kapcsolatban. Viszont még a szerelemmel kapcsolatban annyit, hogy én azt hallottam olyan párt keresel magadnak, aki kiegészít. Tudod, az ellentétek vonzzák egymást meg minden közhely. Úgyhogy, ha te belé szerettél, akkor találtál benne valami olyat, ami benned nincs, és valószínűleg ő is így érez veled kapcsolatban-magyarázta, próbálva hitelesen eladni magát.
-És te ezt mégis miben olvastad? A horoszkópodban?-forgattam meg szemeimet, amint rájöttem, ezt valamilyen 8 éves kislány írhatta, és újból hangsúlyoznám, soha életembe nem állítottam, hogy beleszerettem volna, és jelenleg mégcsak nem is ezzel a problémával kerestem őt fel.
-Na, ne legyél már ilyen-nevetett.-Ez tudományosan meg van alapozva-bizonygatta, de akkor sem jelentett ez még semmit.
-Ja, gondolom-sóhajtottam fel, de azért elgondolkoztam a hallottakon.-De mi van, ha minden elcsesződik azzal, ha belém szeret? Szerinted egyáltalán van rá esély, hogy megtörténhet?
-Arra, hogy beléd szeressen? Talán-csillantak fel szemei-Ha meg nem, az úgyis fel fog tűnni.
-Miből?-vontam fel szemöldököm érdeklődve
-Ha tökön rúg, az eléggé intő jel-logikus.
-Köszi-mosolyogtam rá.-Te szereted Dasht?-kérdeztem hirtelen. Fura volt ebbe belegondolni.
-Hát... ja... gondolom-köhintett kínosan.
-A szerelemdoktornak problémái adódtak a szerelemmel?-húzogattam szemöldököm.
-Nem igaz!-kérte ki magának.-Azt hiszem szeretem, csak hát... érted-harapott alsóajkába.
-Igen. Valahogy meg tudom érteni-nyögtem fel fájdalmasan. Csend lett, mindkettőnk elgondolkozott a beszélgetésünkön.
     Jól esett amit Blair mondott, és adott egy kis önbizalmat, de ő a legjobb barátom, persze, hogy bíztatni fog, még ha azt gondolja is, hogy nincs esélyem. De nem, ő nem olyan. Őszinte szokott lenni. Ha nem hinne bennem nem bátorítana, hanem egyszerűen csak közölné, hogy ezt cseszhetem. Bár még mindig nem az érdekelt, hogy a női magazinok szerint mennyi esélyem van, hogy összejöjjek Hazeel.
-Na mindegy is-állt fel az asztaltól minden előzmény nélkül Blair, amire ijedten rezzentem össze.-Áthívom Dashiellt. De most tényleg ne szúrd el-nézett rám morcosan aztán elindult az ajtó felé.
-Cipőt nem veszel fel?-néztem rá meztelen lábára, és én is követtem őt.
-Nem. Vigyél át te-nyavajgott, mint egy kisgyerek, felém nyújtva kezeit.
-Biztos nem-léptem ki mellette az ajtón.
-Kérlek-hatalmas kiskutya szemekkel pislogott rám, mire unottan felsóhajtottam, és intettem neki, hogy jöhet a hátamra. Egy kicsit nagyobb lendülettel ugrott rám, mint kellett volna, és egy pillanatra azt hittem el fogok esni, de végül túléltem támadását.
-Te híztál?-kérdeztem, amint megtaláltam az egyensúlyomat, és eltudtam vele indulni.
-Kapd be! Az elmúlt hetekben még fogytam is-mutatott be nekem.
-Végül is a szex is egy bizonyos sport-vontam vállat, mire ő méltatlankodva kezdett csapkodni.
-Te olyan egy nyomorék vagy-dünnyögte haragosan, folyamatosan kalimpálva, ami miatt közel jártam ahhoz, hogy elveszítsem az egyensúlyom.
-Ha mozogsz, és leejtelek, te is hamar az leszel-mondtam neki, mire végre nyugton maradt.
-Utállak-morogta, amit elégedetten hallgattam.
-Inkább nyisd ki az ajtót-kértem tőle, ahogy a házamhoz értünk, mert az én kezem kissé tele volt.
-Elég szar alattvaló vagy, ha még az ajtót is a hercegnőnek kell kinyitni-morogta, miközben kinyitotta az ajtót, úgyhogy végre újból élvezhettem a házam melegét. Hogy milyen egy egoista!
-Azt akarod, hogy ledobjalak?-engedtem volna el kezemmel.
-Aspen, ne-sikkantotta ezzel teljesen magunkra vonva a két kanapén ülő tekintetét.
     Éppen filmet néztek ahogy láttam, de hamar mi kerültünk a figyelmük középpontjába.
-Hello-intett zavartan Blair, miközben már szinte fojtogatott azzal, ahogy a nyakamba kapaszkodott.
-Leszállnál rólam?-néztem rá morcosan.
-Igen-bólintott.-Amint a kanapéhoz viszel-alkudozott, mire én úgy döntöttem elengedem, de arra nem számítottam, hogy ő nem fog így tenni, így nem csak ő, de én is a padlón kötöttem ki. Meg fogom egyszer ölni, az fix.
-Au! Mi van, ha most egy komoly fejsérülésem lett?-nyöszörgött homlokát masszírozva.
-Az már megvolt, amikor gyerekként a fejedre ejtettek-morogtam, majd összenéztünk, és kitört belőlünk a röhögés. Végül Dashiell lépett hozzánk, és felsegítette Blairt a földről, aztán végignézte, ahogy én is feltápászkodok.
-Ti mit csináltok?-nézett ránk furán Dash. Mégis minek tűnik neki?
-Semmit. Csak már hiányoztál-vont vállat Blair, és megcsókolta az alfát. Egész édesek együtt.
-Ne itt nyalakodjatok, köszi-kértem tőlük morogva, majd a kanapéhoz mentem, és leültem Haze mellé, tartva a távolságot. Arcán egy halvány mosoly jelent meg, majd el is tűnt, és inkább felhúzva lábait újból a Tvt kezdte nézni.
-Már bocs, de minden jogom meg van hozzá-nézett rám Blair felháborodva, és átölelte az alfát.
-De ez nem egy pornóstúdió. Csináljátok máshol-intettem neki. Dash pedig morcosan nézett rám.
-Egyszer az életben hasznos vagy-nézett rám elismerően Blair.-Nem rossz ötlet, nincs kedved átjönni hozzám?-fordult Dash felé, akit most előszőr láttam elpirulni. Az volt a jó a lány határozott elképzeléseiben, hogy így legalább nekem sem volt lehetőségem visszafutamodni.
-Nem is tudom...-pillantott felénk ellenszenvesen az alfa. Én csak ártatlanul pislogtam rá, de ez nem igazán hatotta meg.
-Na, kérlek. Már helyre tettem Aspent-nézett kérlelően a fiúra Blair.
-Oké, lehet róla szó-adta meg magát Dashiell, mire barátnőm szélesen elmosolyodva ugrott nyakába. Azért van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem az értem tett önfeláldozása volt a fő ok, ami miatt áthívta magához Dasht. De ez csak egy tipp.
-Akkor mi leléptünk-fordult felénk Blair vigyorogva, és még eltátogott nekem egy „Ne szúrd el!”-t. Mintha nem tudná, hogy ez nálam aligha nem lehetséges.
-Csak érjetek el a szobáig-forgattam meg a szememet, mire a lány bemutatott nekem, aztán el is hagyták a házat, így csak ketten maradtunk Hazeel.