Várni rád /BEFEJEZETT/

Meghalni érted és érted élni

Iszonyatos fejfájással ébredtem, és már abba is, hogy megpróbáltam kinyitni a szemeimet a fél testem belesajdult.
-Úristen! Aspen!-sikkantotta egy női hang, mire éles fájdalom nyilallt a fejembe.
Nagyokat pislogva próbáltam tisztítani látásomat, mire szembe találhattam magamat egy aggódó Kiarával. Elsőnek nem ismertem fel, de miután agyam működésbe lépett rájöttem ki ő, és az is kezdett derengeni, hogy mi történt. Ugh... jesszusom.
-Miért élek?-nyöszörögtem visszahunyva a szememet.
-Általában ennek örülni szoktak-kuncogott.-De ezek szerint nem emlékszel?
-Mire?-kérdeztem értetlenül.
-Megölted Allegrot-mondta gondolom az áruló nevét.
-Hogy tessék?-nyitottam ki szemeimet, és felültem az ágyon.
-Azt hittük megölt, de felkeltél, és elharaptad a torkát-mesélte, mire én meglepettem hümmögve dőltem vissza az ágyra.
-Milyen nap van ma?-néztem a szőke hajú lányra.
-December 20-válaszolta vállat rántva, mire nekem kikerekedtek a szemeim.
-3 napot aludtam?-ültem újból fel, és keltem volna ki az ágyból, de Kiara nem engedte.
-Igen. Komoly sérüléseid lettek, és rengeteg energiát vesztettél. Muszáj még pihenned-mondta vagyis inkább kérte és aggódva nézett rajtam végig, mire én is így tettem. Oldalamon több kötés is díszelgett, bal kezem nyakamba volt akasztva, és egyik térdemen tape volt.
-Már jobban vagyok-legyintettem.
-Aspen. Majdnem meghaltál-nézett rám komolyan.
-De élek. És várnak haza-sütöttem le szemeimet, amint eszembe jutott, hogy én valami olyasmit említettem, hogy 1-2 napon belül otthon leszek. Amiből kapásból lett 5 és még várt rám egy hosszú út. Na meg ott van Haze, akivel muszáj beszélnem, és nem akarom tovább váratni.
-Megértelek, de így veszélyes-próbált meggyőzni, de ebben most hajthatatlan voltam. Halkan felszisszenve álltam fel, és elkezdtem magamról leszedni a kötéseket. Még mindig szarul voltam, de úgy tűnt eléggé ügyesen és alaposan elláttak, aminek köszönhetően már sokkal jobban voltam.
-Köszönök mindent, Kiara, de már tényleg ideje mennem-mosolyogtam a lányra.
-De... Aspen, várj-kapott volna utánam, de én már kiléptem az ajtón. Alig tettem ki a lábamat a házból, Sasha ugrott a nyakamba, és elsírta magát. A falka többi tagja ujjongásban tört ki, én meg hirtelen azt sem tudtam, hova kerültem. Vidám zene szólt, a levegőben isteni illatok terjengtek és szívből ünnepeltek.
-Köszönjük, Aspen. Köszönjük, megmentettél minket-zokogta Sasha. Egy kicsit eltoltam magamtól, mert ennyire azért nem voltam jó állapotban, de viselkedése megmosolyogtatott.
-Nos... ez a dolgom-vakartam tarkómat zavaromban.
-Nem. Fogalmad sincs mit tettél valójában. Köszönöm-nézett rám végtelenül hálásan. Óvatosan húztam magamhoz közelebb, aztán megláttam a felénk közeledő Matthewt is.
-Most, hogy nem nyúltál ki, milyen, hogy egy új falka alfája lettél?-vigyorgott rám. Az én szemöldökeim összefutottak, és kellett egy idő, amíg feldolgozom ezt az információt. Új falka...? Azzal az eggyel is sok a gondom, nem kell pluszba ez is.
-Hogy micsoda?-hebegtem.
-Így van! Közös megegyezés alapján döntöttünk így-nézett rám Sasha, még mindig könnyeivel küszködve.
-Ugye elfogadod?-kérdezte Kiara, mire én csak kínosan elmosolyodtam. Mindenki engem nézett, ami egyáltalán nem segített.
-Nagyon kedvesek vagytok srácok, de szerintem ti nem engem kerestek ebbe a pozícióba-utasítottam vissza finoman.
-De... miért?-vonta fel szemöldökét a Sasha.
-Van saját családom, és nektek is megvan a tietek. Azt hiszem ez így van rendjén-vonogattam vállamat.
-Hülye vagy, hogy ezt elutasítod, de igazad van-bólintott Matt.
-És akkor most? Nem maradhat a falkánk alfa nélkül-rágta alsó ajkát Kiara.
-Nekem azt hiszem van egy ötletem-néztem Rush és párja, Ilaria felé. Régóta ismerem őket, és ők ketten egészen biztos megállnák a helyüket. A falka egy kis diskurzus után elfogadta a javaslatomat.
-Köszöntsétek új alfátokat, Rusht-néztem vigyorogva a férfira, mire a farkasok a név hallatára ujjongani kezdtek és éljenezve üdvözölték vezérüket.
-Köszönöm, Aspen-nézett rám a férfi, mire én csak mosolyogva biccentettem.
-Te egy hős vagy, komolyan mondom-nevetett Sasha, és valahonnan bort varázsolt elő, és egy poharat a kezembe nyomott, majd töltött nekem az italból.
-Rushra, a szabadságra, Aspenre-emelte fel a magasba a poharat, majd koccintott velem egyet, és mindketten lehúztuk az italt.
Matthew nem sokára eltűnt, majd isteni ételekkel tért vissza. Láthatólag őt hamar elragadta az ünneplés, úgyhogy én sem akartam letörni lelkesedését, és beszálltam a buliba.