Várni rád /BEFEJEZETT/

Új esély

-Minden rendben?-ültem le a gondolataiba merülő Haze mellé, ahogy leértem az étkezőbe.
-De ennek semmi értelme nincs-nézett rám fejét csóválva.-Ha feladnál engem, talán a falkád megmenekülhet-hebegte idegesen.
-Néha úgy érzem nálatok genetikai probléma a nehéz felfogás. Mikor értitek már meg, hogy nem érdekel milyen árat kell ahhoz fizetnem, hogy téged magam mellett, biztonságban tudhassalak?-sóhajtottam fel, és összekulcsoltam ujjaimat Hazével.
-De engem tudod, hogy érdekel-hajtotta le fejét.
-Tudom. És próbálom elfogadni, de kérlek értsd meg, hogy nagyobbat nem tudok veszíteni, mint a közös jövőnket-cirógattam kézfejét. Fejét mellkasomnak döntötte, ajkait pedig egy reszketeg sóhaj hagyta el.
-Sajnálom-suttogta halkan.-Mindent meg fogok tenni érted-ölelt át gyengéden. Szomorúan adtam egy csókot tincsei közé, aztán tekintetemet Dashiellre vezettem. Talán soha nem voltunk legjobb barátok, de egyikünk sem akarta elveszíteni Hazet. Márpedig most mindketten aggódunk érte, ezt az ő szemeiből is ki tudtam olvasni. Félti, ahogy én is.
-Nincs baj-emeltem fel Haze fejét, és egy kissé erőltetett mosollyal próbáltam őt nyugtatni. Sötét szemeiben szinte elvesztem, teljesen magukhoz láncoltak.-Van kedved elmenni vadászni?-vetettem fel neki, mire egy kicsit elgondolkozott.
-Mármint rendesen? A falkával?-kérdezte bátortalanul, amire nekem egy bólintás volt a válaszom, ő pedig halványon elmosolyodott.-Igen-mondta.
-Akkor öltözz, nem sokára indulunk. Előtte még kell beszélnünk a falkával, de utána mehetünk is-adtam egy csókot homlokára. Ajkaira édes mosoly ült ki, és azzal sietett fel az emeletre. Egy darabig még néztem utána, elveszve a gondolataimban, azon törve fejemet, vajon mivel érdemeltem ki őt?
-Hogy kezeled?-rántott vissza a valóságba Dashiell.
-Mit?-vontam össze szemöldököm.
-A tudatot, hogy elvesztheted-tört fel belőle egy fájdalmas sóhaj.
-Nem fogom elveszteni-jelentettem ki keserűen.
-Remélem-biccentett, aztán ezután csendben maradtunk, mindketten eléggé elfoglaltak voltunk a saját gyötrő gondolatainkkal, amiket csak Haze megjelenése tudott elhesegetni.
-Készen vagyok-mondta, és már vette is cipőjét. Dash is és én is követtük példáját, és a nappaliba menve magunkra vettük a lábbelinket. Még Hazere adtam egy meleg kabátot, aztán kiléptünk az ajtón.
     Kint most is hideg volt, de a szélcsendnek köszönhetően ez annyira nem volt érezhető. Ugyan az ég most sem volt tiszta, a Nap sugarainak néha sikerült utat törniük a fehér felhők között, így gyönyörű ragyogásba vonva a havas erdőt. Kint nem lézengtek sokan, de az a kevés farkas is minket figyelt, érdeklődve, de én legelsőnek hűséges bétámmal és tanácsadómmal szerettem volna beszélni, Blairrel.
     Hangosan kopogtam ajtaján, remélve, hogy erre felkel. Legnagyobb meglepetésemre néhány percen belül nyitotta is az ajtót.
-Huh?-nézett rajtunk végig fura tekintettel.-Felmerült bennem néhány kérdés-hümmögött elnyomva egy ásítást.
-Ne tedd fel őket-nyögtem fájdalmasan. Megforgatva szemeit sóhajtott fel, majd intett fejével.
-Gyertek beljebb-invitált be minket.-Kértek valami kaját? Kávét?-indult el a konyhájába, miközben felfogta haját, és kivett az egyik szekrényből egy kávéport.
-Szerintem kihagyjuk, de köszi-vontam vállat.
-Hát jó-kezdte el ő megcsinálni saját italát, majd miután látta, hogy egyikünk sem szólalt meg, ő kezdett kérdezgetni.-Szóval miért jöttetek? Lemaradtam valamiről? Avassatok bele engem is-kérte, és így már három kíváncsi szempár szegeződött rám.
-Két fontos dolog miatt. Először is kell egy haditerv, másodszor pedig érdekelne a véleményed Hazenek az alfává tetetése felől-néztem a lány szemeibe, amik szerintem most kétszer akkorák lettek, mint amilyenek voltak.
-Hogy mi?-kiáltottak fel mind a hárman.
-Woah-hőkölt hátra Blair.-Nem tudom mi a terved, de nem tetszik.
-Nem vagyunk benne-rázta meg fejét Dashiell.
-Igazat kell nekik adnom-bólintott Haze is.
-Ami azt illeti, egyik sem kérdés volt-vonogattam vállamat.-A harchoz ki kell valamit találnunk, nem mehetünk bele esztelenül. Még Langdonnal és Rushhal is kell beszélnünk. A dolgok változásainak fényében pedig egy kicsit újból is kell gondolnunk ezt az egészet. És a helyzettől függetlenül is, de jelenleg meg pláne, Haze nagyszerű vezető lenne. Össze kell kapnunk a falkát, és szembe kell néznünk az árulókkal, ez pedig egyedül nem menne. Mindemellett ő a párom, ez alapvetően is megkövetel egy rangot-néztem rájuk komolyan. Blair döbbenten pislogott rám, Dashiellen láttam, hogy mindjárt kiakad, és öccse is csak elhűlve tekintett rám.
-Azt mondtad most vadászni megyünk. Erről nem volt szó-mondta Haze kétségbeesett, gyenge hangon.
-Tudom, de...-kezdtem volna, ám amint íriszeibe néztem, egyetlen szó sem jött a nyelvemre.
-És mit vársz tőlünk, Aspen?-vonta fel szemöldökét Blair.
-A segítségeteket-kaptam el tekintetemet Hazeről.
-Természetesen mindenben segítek, csak... nem gondoltam volna, hogy ez ilyen gyorsan el fog jönni. De oké-vett egy nagy levegőt.-Össze kell hívnunk a falkát, és fel kell őket készítenünk a csatára. Hazenek pedig tényleg melletted a helye-bólintott komolyan. Erre Dashiell csattant fel idegesen, mérgesen nézve rám.
-Nem, ez már sok. Miért teszed őt ki mindennek?-biccentett öccse felé, aki teljesen gondolataiba zuhant.
-Dash, te is tudod ez hogyan működik, és én igenis egyetértek a felvetéssel-fonta keresztbe karjait Blair.
-De én nem-fújtatott az alfa.
-És... én sem-mondta halkan Haze.-Én nem hinném, hogy alkalmas lennék erre-rázta meg fejét.
-Te vagy rá a legalkalmasabb. Tudom, hogy menne-néztem rá nyugtatóan, figyelmen kívül hagyva Dashiell nem tetsző pillantásait.
-De én nem tudom hogyan kell ezt csinálni. Soha nem tanítottak meg falkában élni, én nem lennék olyan jó vezető soha, mint te-hebegte feszülten.
-Ha nem hinnék benned, nem kérném tőled ezt. Hamar bele fogsz rázódni, ebben biztos vagyok-fogtam kezeit enyémeim közé.
-És ha nem fogadnak el?-sütötte le szemeit.
-Édesem, néhány nap sem fog kelleni hozzá, és máris szeretni fognak. Tudják, hogy nem vagyok hülye, és hogy nem tenném ezt, ha nem bíznék benned. Meg amúgy is, az már elég jót jelent, ha már a legfontosabb bétám elfogadott téged alfájának-pillantottam mosolyogva Blairre, aki tekintete erre megenyhült és biztosítva minket bólintott.
-Biztos ezt szeretnéd?-nézett rám újból Haze meleg barna szemeivel.
-Igen. De csak, ha te is-tettem hozzá válaszát várva.
-Szeretném én is. Csak segíts majd nekem-kérte finoman elmosolyodva.
-Köszönöm, Haze-húztam magamhoz, hogy az ölelésembe zárhassam.
-Nem pont azt mondtad, hogy megakarod védeni Hazet?-morrant fel Dashiell.-Ezzel még inkább kihívod magad ellen az árulókat.
-Tudom mit kell tennem, és Haze épségét semmiképpen nem kockáztatnám, te is tudod jól-néztem szemeibe komolyan.
-Már egy ideje ismerem Aspent, és ritkán csesz el dolgokat. Higgy benne egy kicsit, a kedvemért-veregette mellkason Dasht Blair.
-Oké, de egy rossz húzás és véget fogok ennek vetni-mormogta, mire én csak unottan bólogattam.
-Tisztában vagyok vele-legyintettem, és kézen fogva Hazet elindultam ki a házból. Blairék még valamit elcivakodtak egy kicsit egymással, de aztán jöttek utánunk ki, ahol Blair már ment is kihívni a falkát, addig pedig én Hazebe próbáltam némi önbizalmat tenni. Természetesen a falkának meglepő volt Haze jelenléte, pláne, hogy eddig nem is nagyon jött ki – vagyis engedtem ki – a házból. De mostmár késznek érzem magunkat erre, és akarom, hogy tudják, hogy ő az, akiért dobog a szívem.
     Fane, ahogy meglátott kikerekedett szemekkel nézett kettőnket, aztán eltátogott egy „Mi történt?”-et, mire én csak finoman jeleztem neki, hogy várjon egy kicsit, és mindjárt megtudja.
     Még egy utolsó nyugtató dolgot súgtam Hazenek, aztán tekintetemet a falkámra vezettem. Blair azonnal mellém szökkent, hogyha kell jobb kezemként kisegíthessen. Én pedig magabiztosan kihúzva magamat szólaltam meg, mire mindenki elcsendesült.
-Eljött az idő, hogy felvegyük a harcot az árulókkal. Nekünk kell kiállnunk az otthonunkért, és feloldozást is csak magunktól kaphatunk. Nem fogok félni mindezért bemocskolni a kezemet, pláne, ha tudom, nem kell egyedül megvívnom az előttem álló csatákat-fontam össze ujjaimat Hazével, akibe egy pillanatra beléragadt a levegő, de amint tekintete megtalálta az enyémet, megnyugodott.-Ezúttal nem kell egyedül szembenéznünk minden nehézséggel. A régi szövetségeseink megint mögöttünk állnak, és újakkal gazdagodtunk-mosolyodtam el társamat nézve.-Hisznek bennünk, nekünk pedig okot kell adnunk erre. Nekünk kell véghez vinnünk az elkerülhetetlent, és én erre Haze oldalán készen állok-pillantottam falkámra, akik csak meglepetten tekintettek vissza rám.
-Úgy érted újabb harc közeleg?-hűlt el Amity.
-És párt találtál-szűrte le Fane. Lassan bólintottam mindkettőjüknek választ adva, mire a falka egyszerre morajlott fel, így úgy láttam legjobbnak, ha hagyom, hogy feltegyék kérdéseiket.
-Szóval akkor nekünk el kéne őt fogadnunk? És megint csatába kell mennünk?-kérdezte Hannah, ami mindenkit kíváncsivá tett.
-A saját döntéseitek a ti kezeitekben vannak. Semmit nem kényszeríthetek rátok, de bizalmatokat és hűségeteket kérem-néztem rajtuk végig ajkamat harapdálva, várva, hogy átgondolják a dolgokat.
-Bíznunk kéne benne?-vonta fel szemöldökét Waylen, de ezt nem is igazán nekem címezte, inkább a többieknek.
-Aspen is megbízott benne-érvelt Solana.-És Blair is. Úgyhogy azt hiszem én is-bólintott határozottan.
-Akkor én is-szállt be Fane is, majd egy kis idő múlva már megformált véleménnyel néztek velünk szembe.
-Itt mindnyájan feleskedtünk neked. És neki is fel fogunk. Harcba szállni pedig nem félünk a szülőföldünkért, úgyhogy már csak azt szeretnénk megkérdezni; Mi a tervetek?-kérdezte Silas, közvetítve a falka szavát. Csak most vettem észre, hogy Haze mennyire erősen szorította kezemet, amikor ellazította, és fel tudott lélegezni. Halványan elmosolyodtam, aztán véve egy nagy levegőt kezdtem bele.
-A harc biztos, de a győzelmünk nem. Bár az, hogy hazai pályán vagyunk, nagy segítség, de emellett szükséges a megfelelő felkészítésetek. Nem tudjuk, mennyi időnk van, éppen ezért nem pazarolhatunk semennyit se. A hírt holnapig el kell vinnünk Langdonhoz és Rushoz. Emellett 4 határőrt szeretnék kijelölni, akik éjszakai-nappali váltásban lesznek. Addig nekünk edzenünk kell, és remélhetőleg egy hatásos tervet is sikerül kieszelnem. Van még bármi kérdés?-néztem a falkámra, akik még egy kis ideig gondolkoztak szavaimon, majd egyszerre kezdtek el kérdéseket feltenni, amiből semmit nem hallottam, így csak csendre intettem őket, majd elsőnek Hannahra néztem.
-Min múlik, hogy mikor kerül erre sor?-kérdezte a lány.
-Rajtuk leginkább. Kockázatos lenne nekünk támadni elsőnek, és az előnyt jelent, ha mi számítunk rájuk-magyaráztam.
-És mit kell tennünk, hogy győzzünk? Elég csak megölni a vezérüket?-szólalt meg Kenneth, amire bár tudtam volna választ mondani, biztos, hogy nem olyan pontosat, mint Haze, ezért csak kérdőn ránéztem, amire az összes szempár rászegeződött. Kissé zavarba jött, de határozott kisugárzásán ez nem csorbított sokat.
-Ahhoz előbb elő kéne csalogatnunk a vezérüket, de működhet, amitől talán megrendülnek az árulók, de még nem annyira, hogy megadják magukat. Hogy végleg leverjük őket, ahhoz sajnos nincs más út, mint a vérontás. Talán rá lehet kényszeríteni a vezérüket, hogy adja parancsba megadásukat, de ez nem garantált-mondta Haze elgondolkozva.
-De honnan tudjuk, hogy nem ugyanaz lesz, mint 3 éve?-hebegte Amity, mire én már nyitottam volna a számat, de a mellettem levő szerelmem megelőzött.
-Nem lesz. Ha egy valamit, ezt megígérhetem-nézett a farkasokra komolyan, akiknek szemében reményt láttam felcsillanni. Büszkén néztem rá és legszívesebben itt helyben megcsókoltam volna, de muszáj volt türtőztetnem magam.
-Kit milyen feladatra jelölsz ki?-jött egy újabb kérdés Fanetől, mire muszáj volt befejeznem Hazeben való gyönyörködésemet.
-Fane, neked kell elmenned Langdonékhoz. Silast, Waylent, Hannaht és Duncant határőrnek kérném, Blair pedig segít a többieknek felkészülni. Ha ez így mindenkinek megfelel-tettem hozzá, mire egyetértően bólogatni kezdtek.
-Mikor csapjunk bele?-kérdezte Blair.
-Holnap reggel. Ma vadászni terveztem menni, de a határőröknek már este el kell kezdeniük feladatukat-mondtam, amire csak újabb egyetértés jött, úgyhogy én nem is akartam túl sokat húzni még az időt. Átváltoztam farkassá, majd a többiek is, aztán el is tudtunk indulni.