Várni rád /BEFEJEZETT/

Két rabságra ítélt szív

     Másnap reggel hangos dörömbölésre ébredtem az ajtómon. Morogva kászálódtam ki az ágyból, számra véve minden létező dolgot, amit el tudtam átkozni. Felvettem egy pulóvert, mert eléggé fáztam az ágyból kikelve, aztán elindultam lefele.
     Útközben még kicsit a hajamba túrtam, hogy ne úgy nézek ki, mint aki 2 perce kelt, hanem inkább úgy, mint aki három, majd lenyelve minden haragomat nyitottam ajtót a hívatlan vendéget. Legnagyobb meglepetésemre Hannah állt ott ijedt tekintettel. Bár elsőnek kicsit kizökkent, és elszégyellte magát, amiért felkeltett, de mondandója ennél fontosabbnak bizonyult.
-Aspen, az áruló felébredt-mondta, mire én mereven bólintottam.
-És?-kérdeztem, nem értve hova kéne szarnom az információtól. Még nem is ittam kávét, és egy borzalmasan jó álom közepette ébresztettek fel. Semmi kedvem nem volt ehhez.
-Próbáltam beszélni vele, de nem volt hajlandó. Azt kérdezte hol van a béta-mesélte el, mire én idegesen morogva léptem el mellette és az alfához vettem az irányt.
     Még csak hajnalodott, így senkit nem találtam kint, és minden olyan nyugodt volt, úgyhogy belépve abba a házba ahol az áruló tartózkodott, nem számítottam a hirtelen támadásra.
     Alig csuktam be magam mögött az ajtót, a farkas olyan hévvel szorított a falnak, hogy abba még én is belenyekkentem. Szemei idegesen villogtak, és tiszta feszült volt. Erre én is azonnal reagáltam, és behúztam neki egyet, mire hátrált egy lépést. Tudtam, hogy nem most van itt az ideje egy dominancia harcnak, de igazából nagyon szívesen megnyúztam volna.
     Mérgesen pillantottam rá, ő pedig úgy döntött nem kísérel meg újbóli támadást, békén hagyott. Elégedetten biccentve dőltem a falnak, és úgy vártam mit akar.
-Hol van?-sziszegte ingerülten, és úgy tűnt bármelyik pillanatban kész harcba szállni bétájáért, úgyhogy én is felkészültem a legrosszabbra és azért egy jelentőségteljes pillantást vetettem rá, mielőtt még megszólaltam volna.
-A bétádra gondolsz?-vontam fel szemöldököm.-Ha lenyugodsz, megmondom-mondtam, mire szemei még feszültebben csillantak, de végül nagy levegőt vett, és próbálta lecsillapítania magát. Legalább tudom mi a gyengepontja.-Az erdőben van valahol-vontam vállat, mire még idegesebb lett, de most nem támadt nekem
-Miért? Mit csináltál vele?-morgott rám fenyegetően.
-Leginkább azt, hogy megmentettem az életét, de végül is miért is kéne egy ilyen jelentéktelen információn rágódni?-forgattam meg szemeimet, keresztbe fonva a karjaimat magam előtt.
-Segítened kell megkeresni-jelentette ki, mire erőltetetten felnevettem.
-Nem-néztem rá elkomorulva.-Miért segítenék?-vontam fel szemöldökömet.
-Alkut ajánlok-mondta az alfa, mire én kicsit érdeklődőbben néztem rá.
-Igen?-biccentettem, hogy folytassa.-Mit?
-Előszőr segíts. A többit azután-nézett rám komolyan, mire én újból megforgattam a szemeimet.
-Persze. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire hülyének nézel-e vagy csak szívatni akarsz-csettegtem.-De mivel alapvetően is megkerestem volna a bétát, legyen-bólintottam. Erre egy pillanatra elhallgatott, majd ellenségesen pillantásokat vetett rám, de én már nem vártam meg újabb dühkitörését, hanem kiléptem a házból, az alfa pedig azonnal követett.
     Farkassá változtam ahogy ő is, majd intettem még néhány farkasomnak és nekivágtunk az útnak, bár nem voltam benne biztos, hogy olyan jó ötlet ez. Az éjszaka folyamán nagy köd szállt le az erdőre, nem lehetett túl sokat látni, és a nyirkos időjárás inkább arra késztetett, hogy homlokegyenest szaladjak vissza a házamba. De sajnos a béta nem vár ránk örökké.
-Érzed az illatát?-néztem az árulóra.
-Gyengén, de igen-bólintott. Ő tudta mit és hogy kell keresni, úgyhogy átadtam neki a vezetést. Unottan bóklásztam, az erdőt kémlelve, várva a csodára.
     Egyáltalán nem volt hűvösebb, mint tegnap, de sokkal fárasztóbb volt az idő. Szerettem a téli sétákat, de az elmúlt időszakban minden annyira leszívta az energiámat, hogy kezdek nem önmagam lenni. És mindennek tetejében most itt van ez a két áruló is.

-Itt lesz-mondta az alfa, mire én is elkezdtem a levegőbe szimatolni. Gyengén éreztem valamilyen ismeretlen édeskés illatot. Valószínűleg ez lesz ő.
     Egy sziklásabb részhez értünk és az egyik szikla lábánál ki is szúrtunk egy kicsi szürkésszínű szőrgombócot. Az alfája azonnal odaszaladt, és én is követtem őt. A béta a lehető legjobban összehúzta magát, farkával orrát és testét takarta, és úgy próbálta magát melegen tartani. Nem volt ébren, de élni még élt.
-Haze!-bökdöste meg orrával finom az alfa a társát.-Miért nem csinál semmit?-kérdezte aggódva rám nézve.
-Mert haldoklik. Csak erősebb ingerekre fog reagálni-mondtam neki kíméletlenül. Azért kezdte az én kíváncsiságomat is felkelteni a béta. Érdekelt szervezete működése, hogy hogyan él túl ennyire jól? Feltehetőleg sokat köszönhetett áruló és farkaslétének, de akkor is különleges volt, amit mindenképpen érdemes lett volna megvizsgálni.
-Kérlek segíts rajta-csuklott el az alfája hangja.-Ugye tudsz segíteni?-nézett rám kétségbeesetten. Finoman bólintottam, aztán arra lettem figyelmes, hogy a béta megrezzen.
-Dash...-nyüszögte halkan a béta az alfára pillantva. Alig tudta kinyitni szemeit, nyitva tartani még kevésbé. A levegőt nehezen vette, pulzusa alacsony volt. Bundáját vér áztatta és egész testében remegett. Próbálta kinyitni száját, de ez is túl megerőltetőnek bizonyult neki, így feladva a próbálkozást tette le fejét újból a hóba és egy fájdalmasat fújtatott. Talán most, hogy látja az alfáját, kicsit újból reménytelibb lett, és talán most emiatt sem kezdett el küzdeni. Vagy egyszerűen már képtelen volt rá. Hosszú órák óta fagyoskodik kint a hidegben, az egyetlen, ami fel tudja őt melegíteni, az a sebeiből folyó vér, ami szép lassan vörösre színezi alatta a havat. Nedves orrán is piros vért láttam meg megcsillanni, és egy pillanatra megsajnáltam őt. De emlékeztetnem kellett magamat, hogy nem szabad nevetségesnek lennem, hiszen ha valaki kurvának el, ne csodálkozzon, ha megbasszák. Oké, védelmére szóljon, hogy áruló lévén voltak kötelességei, amit rá szabtak ki, így nem feltétlenül volt választási lehetőséget. Bár eleve jó hülye volt az, aki azt mondta, küldjék őket ide. Azzal tisztában voltam, hogy őket csapatokban küldik ki különböző küldetésekre, és tudtam, hogy van egy főnökük, de azt nem gondoltam volna, hogy olyan idióták, hogy ilyen farkasokat küldjenek ide. Mármint el kellett ismernem, kifejezetten szívós a béta, talán más farkas már rég kinyúlt volna, de akkor is csak rá kellett néznem, hogy tudjam, egyedül halálra lenne ítélve. Bundája közel sem volt olyan dús, és nagy, mint nekünk. Rejtő színe sem volt, és farkasfülei nagyobbak voltak a mienknél, így nagyobb hőleadása is volt. Biztos fázik. Illata nagyon gyengén volt érezhető, ami elég rossz jel volt.
-Nyugalom. Minden rendben-változott át az alfa, és lágyan simogatni kezdte bétáját, aki érintésétől kezdett megnyugodni. Aztán tekintete találkozott az enyémmel.
     Csokoládé barna szemei olyan elesettséget sugalltak, hogy abba szinte beleszakadt a szívem. Majdnemhogy hallottam szíve gyenge dobbanásait, és éreztem minden fájdalmát. Szemeivel látta a halált, és érezte csontjaiban, tudtam jól. Még küzdött az életben maradásért, de egyre kevésbé tudott. Tekintete nem volt tiszta, nem köztünk járt, sokkal inkább a halállal járt táncot ezekben a percekben. Önkénytelenül is közelebb mentem hozzá, és letérdeltem elé, amit az alfa egy morgással díjjazott, de a béta szemeinek vonzása erősebb volt a másik elrettentésénél.
-Rossz állapotban van-néztem végig testén. Elég egyértelmű volt, nem tudom mi miatt mondtam. Talán csak most realizálódott bennem komolyabban.
-Miattad!-villantak az alfa szemei dühösen.-Akkor most ezt hozd is rendbe-kérte, mire én finoman bólintva szerettem volna felvenni a bétát, de ő morogva kapott kezemhez.
     Meglepődtem, hogy felfogta tettemet, és tudott is rá reagálni. Valahogy sejtettem, hogy a béta el fog utasítani és minden segítséget is, amit nyújtok neki, de nem gondoltam volna, hogy ilyen erős az ellenkezése. Akármilyen rossz állapotban is van, büszkesége meg fogja gátolni abban, hogy elfogadjon bármit, amit tudok neki adni. Mondanám, hogy megadom az alfájának a lehetőséget, hogy egymaga ellássa a béta sebeit, de kétlem, hogy ilyen érzelmi állapotban meg tudná csinálni. Az sem biztos, hogy ért hozzá, hiszen feltehetőleg nem véletlenül kért meg engem. Más esetben nem bízná rám bétáját.
-Minél hamarabb haza kell őt juttatni-mondtam, mire az alfa átváltozott és felvette a farkast a hátára.-Próbáld meg melegen tartani-adtam neki tanácsot, majd útnak is indultam.