EmLéKeK

Part 16 * B

PART 16

BENJAMIN

Szerencsére remekül működik a belső órám, így a legtöbb reggel sikerül még azelőtt felébrednem, hogy David ébresztője megszólalna. Így kényelmesen el tudom készíteni a reggelijét. Fontos, hogy ne éhesen menjen dolgozni.
A tegnapi nap után ez most még fontosabb. Nagyon elkeserítette az a telefonbeszélgetés. Persze engem is megdöbbentett, de neki még rosszabb lehet. Ezért is ajánlottam fel neki, hogy mindenben segítek. Amennyi terhet csak tudok, leveszek a válláról. Ez a legkevesebb, amit megtehetek érte.
Ma mindenképpen beszélek egy ügyvéddel.
De most fontosabb a reggeli. A fürdőszobai kitérő után a konyhába vettem az irányt. Mire David felkelt, én már mindennel kész voltam.
- Jó reggelt - köszönt kedvesen. Sosem unom meg az egyenruha látványát!
- Neked is jó reggelt - mondtam. - Gyere, kész a reggeli.
- Istenien néz ki - mosolygott. Bár az ajka mosolyog, de én látom, hogy ez nem az igazi mosoly. Na, majd én teszek róla, hogy eltűnjön minden szomorúság a szeméből!
Reggeli után elbúcsúztunk, az ablakból még integettem, amíg be nem fordult a sarkon.
Elpakoltam a konyhában, majd a laptopomhoz ültem. Még van két órám, mire kezdődik a mai online oktatás. Addig van időm ügyvédet keresni.
Nagyon sok találatot dobott fel a Google. Azt sem tudtam, hogy hol is kezdjem. Ez most a jog melyik ága lehet? Polgári jog? Családjog? Gazdasági? Biztosan nem büntető...
Úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom egy családjogi ügyvéddel. Kiválasztottam az elsőt és tárcsáztam. Nem volt szerencsém, mert egy titkárnővel beszéltem, aki közölte, hogy csak három hét múlva lesz szabad időpont. Erre nem gondoltam, hogy mennyire előre kell bejelentkezni. De nekünk nincs több hetünk! Ki tudja, hogy azok az emberek mit terveznek.
Nem volt szerencsém a második, de a harmadik hívással sem. A negyedik irodában, amit hívtam, szintén csak több nap múlva tudtam volna időpontot foglalni, itt azonban a titkár volt olyan kedves, hogy megadott egy újabb telefonszámot.
- Ő egy kezdő ügyvéd, de nagyon érti a dolgát - mondta a férfi. - Szerintem fényes jövő áll előtte, de még nincs neve a szakmában, ezért nincs sok ügyfele. Javaslom, hogy hívja fel. Biztosan tud önöknek segíteni. Már ha nem ragaszkodik a tapasztaltabb régi ügyvédhez.
- Nagyon szépen köszönöm - feleltem hálásan. - Bízom önben, ha azt mondja, hogy jó ügyvéd akit ajánl.
- Higgye el, hogy nem ajánlottam volna, ha nem így gondolnám - erősítette meg a férfi a telefonban. - Bár én nem vagyok ügyvéd, de az alapján, amit elmondott, nem is lehet túl nehéz ezt az ügyet lezárni. A fiatalember pedig ahhoz képest, hogy nemrég végzett, valóban rátermett. A főnököm is gyakran vonja be a bonyolultabb ügyekbe.
Az elmondottak alapján szerintem érdemes egy próbát tenni. És valahol úgy érzem, hogy ő lesz a megfelelő ügyvéd számunkra.
Ebben az ügyvéddel folytatott rövid beszélgetés is megerősített. A telefonban kedves, udvarias fiatalembernek tűnt. Miután elmondtam pár szóban az esetet, rögtön fel is ajánlotta, hogy szívesen képvisel minket. Az ő szavaival ez "sima liba". Délután két órára meg is beszéltünk egy találkozót. Addigra vége lesz a mai órámnak. Ráadásul az irodája csupán tíz perc sétára van tőlünk. Csupa jó jel. Nagyon jó érzésem van.

Két óra előtt öt perccel ott álltam az ügyvéd irodája előtt. Éppen azon tanakodtam, hogy becsengessek-e vagy várjam ki azt az öt percet, amikor egy öltönyös férfi érkezett meg futva az iroda bejáratához.
- Elnézést, elnézést - lihegte. - Volt egy kis csúszás a bíróságon. Ugye ön Benjamin Hammond? Régóta vár?
- Igen én vagyok - feleltem mosolyogva. Valahogy rögtön szimpatikus volt a fiatal férfi. Talán velem egykorú lehet. - Én nem, épp csak most értem ide.
- Nagyszerű - sóhajtott mosolyogva. Majd kezet nyújtott. - William Baker vagyok.
- Üdvözlöm - ráztam meg a kezét.
- Jöjjön, menjünk az irodába - nyitotta ki az ajtót, majd bevezetett a kicsi, de ízlésesen berendezett helyiségbe.
Rögtön a tárgyra tért és az ügyről tett fel kérdéseket. Amennyire csak tudtam, készségesen válaszoltam. És persze megmutattam minden hivatalos iratot, amink csak volt. Elhoztam magammal mindent, nem tudtam, hogy mire lesz szükség.
- Nagyon jó, nagyon jó - motyogta az ügyvéd, miközben a dokumentumokat lapozgatta.
- Tud nekünk segíteni? - kérdeztem reménykedve. A kérdéseiből és a szavaiból egyértelműnek tűnt, hogy érti a dolgát. Úgy érzem, hogy rá van szükségünk.
- Mindenképpen - bólintott mosolyogva. - Elmondom, hogy mi ennek a menete.
Hirtelen annyi információt zúdított rám, hogy csak kapkodtam a fejem. Ami a legfontosabb, hogy mivel hivatalosan házasok vagyunk Daviddel, ezért akár már most is adhatok hivatalos megbízást mindkettőnk nevében. Így mindent az ügyvéd intéz. Csak a legrosszabb esetben, ha bírósági tárgyalásra kerül sor, akkor kell személyesen is belefolynunk illetve megjelennünk. De megnyugtatott, hogy erre valószínűleg nem fog sor kerülni. Habozás nélkül aláírtam a megbízási szerződést. David szabad kezet adott, így nem volt mire várni. Minél hamarabb kezdi meg az intézkedést az ügyvéd, annál hamarabb tudjuk lezárni. Még egyeztettünk, pontosítottunk néhány adatot, lefénymásolt pár fontosabb iratot, és majdnem kész is voltunk.
- Van még kérdés? - nézett rám barátságosan.
- Még az anyagi részéről szeretnék kérdezni - feleltem halkan. - Nem vagyok jártas az ilyen ügyekben. Mennyit és mikor fizetünk?
- A telefonban is mondtam, hogy a konzultáció negyvenöt dollár. Az óradíjam pedig ötven dollár - válaszolt kedves mosollyal. Majd türelmesen tovább magyarázott. - A konzultációs díj és egy óra munkadíj előre fizetendő. A többit pedig az ügy lezárása után fogom tudni pontosan kiszámlázni. Ez megfelelő?
- Igen, tökéletes - bólogattam lelkesen. Valamiért féltem, hogy most több száz dollárt kell kifizetnem. Nem lenne gond, de jobb ez így. - Tudok kártyával fizetni? Vagy utaljam?
- Kártyával nem, de utalni tud - felelte, majd átnyújtott egy kártyát, amin a bankszámla adatok szerepeltek. A mobilbank segítségével rögtön át is utaltam a kért összeget. Azonnal meg is érkezett az ügyvéd számlájára, így minden rendben volt.
- Azonnal neki is látok. Ha érkezne bármilyen megkeresés, akár telefonon, akár levélben, akkor szóljanak azonnal. Ha a férfi ismét ragaszkodik ahhoz, hogy Daviddel beszéljen, irányítsa hozzám. Önöknek nem kell vele beszélniük - mondta az ügyvéd.
- Ez nagy könnyebbség - jegyeztem meg mosolyogva.
- Azt elhiszem - nevetett William is. - Bocsánat a kérdésért, nem szoktam ilyet tenni, de látom, hogy szinte napra pontosan egyidősek vagyunk. Nem tegeződhetnénk?
- Ó! A legnagyobb örömmel! Köszönöm! - feleltem szinte kiáltva. - Sokkal könnyebb lenne, mint magázódni. Tényleg velünk egyidős?
- Bizony. Én csupán egy nappal születtem korábban - nevetett William. - 1995. október 23.
- Azta! Micsoda véletlen - csóváltam mosolyogva a fejem. Magamban még megjegyeztem, hogy ez is egy jel, hogy pont ő a megfelelő ügyvéd.
Ezután elbúcsúztunk, William megígérte, hogy amint tud valamit, jelentkezni fog. Megkönnyebbülten jöttem ki az irodából. Csupa jó érzésem van. Alig várom, hogy elmeséljem Davidnek! Alig két óra múlva hazaér. Ekkor jutott eszembe, hogy még vacsorát kell készítenem.