EmLéKeK

Part 19 * D

PART 19

DAVID

Még egy héttel a születésnapunk után is a hatása alatt voltam. Nyilván nem ez volt az első szeretkezésünk, volt jobb és szenvedélyesebb is már, de az biztos, hogy ennél emlékezetesebb talán csak a legelső volt. A másnap egy kicsit kellemetlen volt Ben számára, de a következő napra már helyre jött és azóta már elmondhatom, hogy a szexuális életünk visszaállt a baleset előtti állapotra.
Ma is Nathannel járőröztem, amikor a rádióból olyan hírt hallottam, amitől megfagyott bennem a vér. Gyalogosok közé hajtott autó az egyetem mellett. Nate azonnal visszaszólt, hogy úton vagyunk. Én remegve meredtem magam elé.
- Hé, Dave! Minden oké? - kérdezte barátom.
- Ben - nyögtem. - Ben is ott van.
- Hé! Nyugodj meg. Nem biztos - próbált nyugtatni, de én rettegtem, hogy újra megtörténik.
Két perc múlva oda is értünk a helyszínre. Én azonnal a sérültekhez rohantam, ahol már két másik kollégám segédkezett az ellátásban, míg a mentők ki nem érkeznek. Egy másodperc alatt felmértem, hogy Ben nincs közöttük, így megráztam magam és átváltottam rendőr üzemmódba. Az időközben kiérkező többi járőrrel együtt nekiálltunk biztosítani a helyszínt. Kihúztuk a szalagokat, próbáltuk hátra terelni a bámészkodókat. Ekkor láttam meg Benjamint egy csoport fiatal között. Épp csak biccentettem, mert mégis szolgálatban voltam, pedig legszívesebben azonnal odarohantam volna hozzá.
Tettük tovább a dolgunkat, egészen addig, míg a balesetet okozó autót is el nem szállították. Ben valamiért még mindig ott állt, így nem bírtam megállni és odasiettem hozzá.
- Annyira féltem, mikor meghallottam a hírt - súgtam, miközben gyorsan magamhoz öleltem.
- Szegény kedvesem - felelte. - Láttam, ahogy kiugrasz a kocsiból és pánikszerűen rohansz a sérültek felé. Gyanítottam, hogy eszedbe jut az a bizonyos baleset.
- Az a három perc, amíg ideértünk a hívás után borzalmas volt - ismertem be. - Tudtam, hogy te is az egyetemen vagy, és...
- Semmi baj, kedves. Megígértem, hogy nagyon óvatos leszek és ehhez tartom magam - szakított félbe. - Amit csak lehet, megteszek, hogy még egyszer ne kerüljek olyan helyzetbe.
- Tudom, és köszönöm - sóhajtottam, és újra magamhoz húztam egy gyors ölelésbe. - Most sajnos vissza kell mennem az őrsre.
- Rendben. Én hazamegyek - felelte. - Majd otthon találkozunk.
Mosolyogva néztem, ahogy int és egy gyors puszit dob felém, majd elsétál a közeli buszmegállóhoz. Hangosan felnevettem, amikor megláttam, hogy a buszmegállóban levő fülkétől jó tíz méterre áll meg. Tényleg betartja a szavát, gondoltam boldogan.
- Minden oké? - lépett mellém Nate.
- Igen - bólintottam. - Megyünk vissza az őrsre?
- Figyelj, Dave - állított meg hirtelen. - Nem akarok itt okoskodni meg beleszólni a dolgaidba, de amit ma csináltál az nagyon nem oké. Rendőrök vagyunk, bármikor hívhatnak minket balesethez. Nem akadhatsz ki minden alkalommal.
- Ez most csak így alakult - feleltem. - De nem fog előfordulni.
- Ebben biztos vagy? - kérdezett vissza. Nem hiszem, hogy tetszik, amerre ez a beszélgetés tart. - Én megértem, hogy nehéz dolgokon mentél keresztül, de ha szolgálatban vagy, akkor nem engedhetsz meg magadnak ilyen összeomlásokat. Mi lesz, ha rázós helyzetben akadsz ki valami miatt? Ha olyankor fagysz le?
- Mondtam, hogy nem lesz ilyen - mondtam mérgesen. De közben tudtam, hogy igaza van.
- Dave! A barátom vagy, és épp ezért csak jót akarok neked.
- Tudom, Nate, és tényleg kösz - sóhajtottam. - Tudom, hogy ilyet nem engedhetek meg magamnak. De mit csináljak? Ez most így alakult. Legközelebb nem fog.
- Figyelj. Én hiszek neked és bízom benned. De biztosra kell menned - mondta. - Ez most így alakult, de kérlek, csak a biztonság kedvéért beszélj azzal a terapeutával. Tudod, akihez jártál. Oké?
Talán ez nem is olyan rossz ötlet, így bólintottam. Ha visszaérünk az őrsre fel is fogom hívni.
- És még annyit, hogy ha nem teszed és ez még egyszer előfordul, akkor én magam fogok jelenteni a kapitánynak - tette még hozzá. Tudom, hogy jót akar, de ez mégis rosszul esik.
- Értem - feleltem halkan, lehajtott fejjel.
- Hé! Nem lesz gond. Oké? - veregette meg a hátamat. Remélem igaza van.