EmLéKeK

Part 18 * B

PART 18

BENJAMIN

Ma még a szokásosnál is korábban keltem. Kivételesen még ébresztőt is beállítottam magamnak, mert ma fontos nap van. Ma van David születésnapja. Illetve természetesen mindkettőnk születésnapja. Amikor először elmondta, hogy pontosan egy napon születtünk, el sem akartam hinni. Annyira hihetetlen! Mostanra már úgy gondolom, hogy nem véletlen, és minket kezdettől egymásnak szánt a sors. Amit eddig David elmesélt, mind olyan sorsszerű. Egy napon születtünk, ugyanabba az árvaházba került, ahol én is éltem, és én voltam az egyetlen, aki azon a bizonyos első napon odament hozzá. És bár ő nem akart barátokat, de én már hét évesen is elég kitartó voltam, hogy apró és óvatos mozdulatokkal lebontsam azt a falat, amit maga köré épített. Később elválaszthatatlanok lettünk, kamaszként pedig egyszerre ismertük fel, hogy közöttünk a barátságon bőven túlmutató érzések vannak. Minden téren egymás elsői voltunk. Tizennyolc évesen együtt költöztünk ki az árvaházból, együtt vettük meg ezt a lakást. Nem is volt kérdés, hogy összeházasodunk.
Természetesen sajnálom, hogy én ezekre nem emlékszem, de David szájából hallani is jó érzés ezeket a dolgokat. Amikor néha elmesél egy-egy kis történetet a gyerekkorunkból, az olyan, mintha egy mesét hallgatnék. És persze a legjobb, hogy közben tudom az nem mese, hanem az életünk. Talán egyszer emlékezni fogok. De már eljutottam oda, hogy nem, akkor sem esek kétségbe.

A fürdőszoba után első utam szokás szerint a konyhába vezetett. Különleges reggelit akarok készíteni ma reggel. Estére egy gyertyafényes vacsorát terveztem, de a reggelinek is meg akarom adni a módját. A rántottából mosolygós arcot formáztam, és pár csokis muffint is kisütöttem. Amikor minden kész volt, az egyik süteménybe egy gyertyát szúrtam, fogtam és öngyújtót és így mentem Davidet felébreszteni. Szeretem benne azt is, hogy kihasznál minden pillanatot az alvásra. Már megtanultam, hogy nem kell néma csendben várnom, amíg felébred, mert az apró zajok nem ébresztik fel.
Most is mélyen alszik. Egy pillanatig még néztem a nyugodt, szép arcát. Amikor először megláttam a kórházi ágyam mellett, mikor még nem tudtam, hogy ő kicsoda, az első gondolatom az volt, hogy nagyon jóképű. Ez a véleményem azóta sem változott. Gyönyörű férfi. Szőke haja most megint rövidre van vágva, de imádtam, mikor kicsit hosszabb volt, és ébredés után ezerfelé állt. Óvatosan végigsimítottam arcának puha bőrét.
Végül ideje volt felébreszteni. Először meggyújtottam a gyertyát, majd szólongatni kezdtem.
- David, kedvesem, jó reggelt.
Annak ellenére, hogy milyen mélyen tud aludni, nem ébred nehezen. Most is azonnal kinyitotta a szemeit. Pislogott néhányat, majd felismerve a helyzetet a szája széles mosolyra húzódott.
- Boldog születésnapot, kedves. Nagyon szeretlek - mondtam.
Kicsit nehézkesen felült, majd egy gyors puszit nyomott a számra.
- Köszönöm. Neked is boldog születésnapot! Szeretlek - felelte. - Elfújjuk ketten?
Bólintottam, majd háromra elfújtuk. Nem felejtettem közben egy kívánságot az ég felé küldeni.
- Most pedig irány a fürdőszoba, aztán vár a reggeli - paskoltam meg a karját, ami valahogy a derekamra került.
- Jó, csak még egy pillanat - motyogta, arcát a nyakamba fúrva. Hát hogyne hagytam volna!

Öt perc múlva pedig már mosolyogva nézte az asztalon levő finomságokat. A mosolygós rántotta, szív alakúra vágott gyümölcsök, a kedvenc sonkája, a zabkása, amire kakaóporral rajzoltam, és persze a muffin.
- Ez aztán a reggeli! - szólalt meg vigyorogva.
- Mert ma ez nekünk jár - nevettem. - Jó étvágyat!
Nem szeretek sokat enni reggelire, de tudom, hogy David pedig nem szívesen eszik egyedül, így most is próbáltam a lehető legtöbb ételt legalább megkóstolni.
Reggeli után, a szokásos búcsúzkodást követően elindult dolgozni. Végre már nem a kórházban kell lenniük, hanem visszatértek a régi járőrözéshez. Ez egy kicsit nyugtalanít, mert rájöttem, hogy ez veszélyesebb. De közben tudom, hogy Davidnek ez a munkája és ez az élete. Tudom, hogy rettenetesen unalmas volt neki a kórházban dolgozni. És azt is tudom, hogy óvatos és megfontolt.
Rendet raktam a konyhában, majd átöltöztem és bementem az egyetemre. Ma gyakorlati óráim voltak. Ezeket sokkal jobban szeretem, mint az online előadásokat. Úgy általában jobban szeretem azokat az órákat, amiket nem a laptop képernyőjén keresztül követhetek csak. Vajon mikor lesz vége az online óráknak?
Délután háromra értem haza. Még bőven van időm elkészíteni a vacsorát. A húst már reggel bepácoltam, csak ki kell sütni. A krumpli, a saláta és az öntet is legfeljebb egy óra.
Szépen megterítettem az asztalt, beszereztem pár gyertyát is. Még néhány lufit is felakasztottam a nappaliban. A pezsgő be van hűtve és van torta is, amit pár napja rendeltem és ma hoztam el a cukrászdából. Minden tökéletes.
Illetve tökéletes volt egészen addig, amíg meg nem csörrent a telefonom. A szám hirtelen nem tűnt ismerősnek.
- Benjamin Hammond vagyok, tessék - szóltam bele, ahogy mindig szoktam.
- Add a fiamat te buzi - szólt bele az undorító hang, amit reméltem soha többet nem kell hallanom. Próbáltam gyorsan összeszedni magam.
- Üzenetben át fogom küldeni az ügyvédünk telefonszámát. Őt keresheti, minket pedig hagyjon békén - mondtam.
- Nem érted, te átkozott mocsok? Add a fiamat! - üvöltötte.
- Nincs önnel semmi beszélnivalónk. Az ügyvéd...
- Nem érdekel mit pofázol! Add a fiamat te undorító köcsög! Vagy megtalállak és adok neked olyan farkat.....
Eddig bírtam, és inkább letettem. Rögtön ezt kellett volna tennem. Remegő kézzel kerestem ki az ügyvéd névjegyét, átküldtem arra a telefonszámra, ahonnan a férfi hívott. Majd le is tiltottam a számát.
Gyorsan még küldtem egy üzenetet az ügyvédnek is, amiben röviden leírtam, hogy mi történt.
Most már csak meg kell nyugodnom. Nem engedhetem, hogy David biológiai apja elrontsa az ünnepünket. Elég csúnya dolgokat mondott, de túl kell ezen lépnem, nem lehet hatással rám. Az az ember még csak nem is ismer minket. Minden rendben lesz!
Pár perc múlva újra az előkészületekre tudtam koncentrálni. A pár másodperces hívásról pedig igyekeztem megfeledkezni.

Fél hatra minden készen volt. A sült hús ínycsiklandozóan illatozott az asztalon, a gyertyák megvilágították a szépen feldíszített asztalt. A pezsgőt majd David kibontja, a torta pedig még a hűtőben van.
Az ajándékok is készen állnak a nappaliban levő kis asztalkán. Én szépen felöltöztem. Elegáns fekete nadrágot és fehér inget viseltem. Először öltönyt akartam felvenni, de az talán túl sok lett volna.
David pont a legmegfelelőbb pillanatban ért haza. Amint meghallottam, hogy nyílik az ajtó, már rohantam is. Ahogy mindig szoktam, most is a nyakába ugrottam, ahogy belépett. Ő szorosan magához ölelt és megcsókolt.
- Hű, micsoda illatok! És milyen elegáns vagy - mondta pár pillanat múlva. Aztán bekukkantott a konyhába is. - Azta! Te aztán kitettél magadért!
- Szerintem ennyit megérdemlünk - feleltem nevetve.
- Naná, hogy meg! - helyeselt. - Egy perc és én is gyorsan átöltözök.
Már el is sietett a hálószobába. Akartam ugyan mondani, hogy nem szükséges, de igazság szerint jól esik, hogy ő is hajlandó megadni a módját a ma esti ünneplésnek.
Amikor pár perc múlva visszajött, ő is fekete nadrágot és fehér inget viselt. És a kezében láttam pár szépen becsomagolt dobozkát. Kissé tanácstalanul állt, mire a kis asztalkára mutattam. Erre David megkönnyebbült mosollyal az én ajándékaim mellé tette az ő csomagjait.
- Gyere, kedves, kész a vacsora - nyújtottam a kezem. - Ki kellene bontanod a pezsgőt.
- A legnagyobb örömmel - felelt vidáman.
David kibontotta és kitöltötte a pezsgőt, koccintottunk, majd nekiláttunk a vacsorának. Nem emlékszem a múltra, de szerintem ez életem egyik legjobban sikerült étele lett.
Evés közben elmeséltük egymásnak a napunkat. Először nem akartam elmesélni neki a telefonhívást, de nem akartam eltitkolni előle. Ha utólag tudná meg, talán haragudna. Viszont nem mondtam el pontosan, hogy mit is mondott az apja, mert azzal csak elrontanám a hangulatát. Inkább csak annyit mondtam, hogy mondott pár durva dolgot, én meg letettem, aztán elküldtem neki az ügyvéd számát. Elég, ha ennyit tud.
- Sajnálom, hogy még ma is ezzel kellett foglalkoznod - mondta szomorúan.
- Semmi gond, kedves - feleltem. - Mondtam, hogy hívja az ügyvédünket, és letettem. Aztán még a számát is letiltottam.
- Jól tetted! Ez ügyes volt - mondta mosolyogva. Jól döntöttem, hogy nem meséltem el részletesen.
- Köszi! Kérsz még húst? - kérdeztem, hogy témát váltsak.
- Nem köszönöm. Tele vagyok - felelte. Erre megfogtam a kezét és a nappaliba vezettem. Leültettem a kanapéra, majd kiszaladtam a konyhába, behoztam a pezsgőt és aztán behoztam a tortát is. Nagyon szép tejszínes torta volt, rajta egy felirat: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT DAVID & BENJAMIN és egy kettes és egy ötös számú gyertya. Most Davidnek adtam az öngyújtót, és ő gyújtotta meg a gyertyákat. De megint közösen fújtuk el, úgy mint reggel. Mielőtt felvághattam volna a tortát, magához húzott és megcsókolt. Szívesen folytattam volna, de a ma estét már előre megterveztem, és szeretném az előzetesen elképzelt lépéseket tartani, így kis idő után eltoltam magamtól.
- Ezt tegyük el későbbre - súgtam, mikor megláttam a csalódást átsuhanni az arcán. De a szavaimra felcsillant a szeme.
Felvágtam a tortát és ettünk egy-egy szeletet, aztán eljött az ajándékok ideje. Emiatt kicsit izgultam, nagyon szerettem volna olyat választani, aminek örül.
- Remélem jól választottam - mondtam, és átadtam neki három kis csomagot. David boldog mosollyal kezdte el kibontani. Az első csomag elég fantáziátlan volt, egy parfümöt vettem neki, mert láttam, hogy amit használ, hamarosan ki fog fogyni. A második csomagban egy páros póló volt. Mindkettő fekete, az egyik hátulján a "TOGETHER" felirat, alatta pedig a "20" volt, a másikon pedig a "SINCE" felirat, alatta pedig a "13" szerepelt.
- Imádom - nevetett David, és a második pólót át is adta nekem. - Ez szuper ötlet! Nem is értem, hogy eddig miért nem volt eddig ilyen közös pólónk.
- Örülök, hogy eltaláltam - feleltem. - Bár ezzel ellőttem egy tök jó ajándék ötletet a házassági évfordulónkra.
- Addig még van egy hónap - jegyezte meg vigyorogva. - Csak kitalálunk valamit.
És már csak egy ajándék maradt, amit kíváncsian kezdett bontogatni. Emiatt izgultam a legjobban. Mondhatni ez a fő ajándék. Néztem, ahogy leteszi a csomagolópapírt és kinyitja a kis dobozkát.
- Ben - súgta, és alaposan megvizsgálta a kezében tartott nyakláncot. Egy egyszerű ezüst lánc volt, rajta egy kis téglalap alakú medál, aminek egyik oldalára a D & B FOREVER volt gravírozva, a másikra pedig a 24.10.95, ami a születésnapunk. - Ez csodálatos! Nagyon köszönöm! Soha nem fogom levenni.
Ezzel felém nyújtotta a láncot és intett, hogy tegyem fel. Láthatóan tényleg tetszik neki. Boldog voltam, hogy sikerült jó ajándékot választanom.
- Most pedig rajtad a sor - mondta, és átadott három csomagot. Milyen érdekes, hogy mindketten három ajándékot vettünk.
Kíváncsian kezdtem bontogatni. David jelezte, hogy a kisebb dobozt bontsam utoljára, így azt félretettem. Az első csomagban egy puha sál volt. Fekete színű, apró színes pöttyökkel. Soha eszembe nem jutna megvenni egy ilyet, de most, hogy itt tartom a kezemben, rájöttem, hogy imádom. A második csomagban egy kicsi bonsai fácska volt. Nahát! Mintha mindig vágytam volna egy ilyenre. A harmadik csomagban pedig legnagyobb meglepetésemre egy karperec volt. Egy egyszerű ezüst karperec. Nagyon tetszik, hogy stílusos, elegáns, nem túl vékony és nem is túl vastag. Egyszerűen tökéletes. A felirat láttán kérdőn néztem Davidre.
- Mindig szeretted ezt a dalt - magyarázta. - Tavaly, amikor abban az otthonban feküdtél, és ott ünnepeltem a születésnapunkat, illetve hát csak ott voltam veled, mert ünneplésről szó sem volt ...
- Minden rendben, kedves - öleltem át, mert elcsuklott a hangja. Milyen nehéz lehetett neki!
- Igen - mondta, miután összeszedte magát. - Szóval akkor ott elénekeltem neked ezt a dalt. Régen sokszor mondtad, hogy illik hozzánk ez a dal, de én szerintem csak ekkor értettem meg. Amikor a nevelők rájöttek, vagy kezdték sejteni, hogy több van közöttünk barátságnál, azt mondták, hogy még gyerekek vagyunk, és csupán ragaszkodunk egymáshoz, mert nincs senkink. És amikor közöltük, hogy együtt költözünk, akkor is mindenki azt mondta, hogy a való életben ez a ragaszkodás megszűnik majd. De mi minden nappal erősebbek lettünk.
- They said, "I bet they'll never make it."But just look at us holding on.We're still together, still going strong - énekeltem halkan.
- Akkor azt mondtam, bár te nem hallottad, hogy még mindig te vagy az egyetlen, akihez futok. Az egyetlen, akihez tartozom. Még mindig te vagy az egyetlen, akivel élni akarok. Még mindig te vagy az egyetlen, akit szeretek. Az egyetlen, akiről álmodom. Még mindig te vagy az egyetlen, akinek jó éjt puszit adok - folytatta, és nekem már könnyek gyűltek a szememben. De neki is. - Minden szava igaz. Te vagy a mindenem, és ez soha nem fog változni, ezt megígérhetem.
- Annyira szeretlek - mondtam, majd magamhoz húztam, és szorosan átöleltem. Pár pillanatig csak szorítottuk egymást, majd halkan tovább énekeltem a dalt, néha el-elcsukló hangon. - You're still the one I run to. The one that I belong to. You're still the one I want for life. You're still the one that I love. The only one I dream of. You're still the one I kiss good night.
Miután nagyjából kipityeregtem magam, elengedtem és felcsatoltam a karperecet. A külső részén ott virított a felirat: YOU'RE STILL THE ONE. Azt pedig már az előbb is láttam, hogy a belső részén a BENJAMIN & DAVID felirat áll.
Azt hiszem, hogy most jött el az ideje, hogy az ünneplést a hálószobában folytassuk. Egy szó nélkül kézen fogtam és magammal húztam. Természetesen most is készségesen követett.
A hálószobában volt még egy meglepetés. Mielőtt megcsókolhatott volna, odaléptem a kis éjjeliszekrényhez és a fiókjából előhúztam egy síkosítót és egy csomag óvszert, és a kezébe adtam.
Sokat gondolkodtam, hogy lassan ideje lenne a kapcsolatunkat új szintre helyezni. Illetve tudom, hogy korábban már volt köztünk szex, de mivel nem emlékszem, ezért olyan nekem, mintha ez lenne az első. David olyan türelmes volt, de gondolom ő is vágyott már többre. És én is éreztem, hogy többet akarok belőle. Azt gondoltam, hogy ez a mai este a lehető legjobb alkalom. De nem egyszerű nekem az ilyen dolgokról beszélni, így reméltem, hogy ha ezeket átadom, akkor meg fogja érteni.
- Kedvesem - szólalt meg halkan. - Ez azt jelenti, hogy készen állsz?
- Igen. Teljesen készen - feleltem határozottan. Meglepett, hogy eltolt, amikor meg akartam csókolni. Mi lehet a baj?
- Ennek örülök, de ... - kezdte kicsit határozatlanul. - Azt tudod, hogy korábban mi... szóval amikor szeretkeztünk, akkor én voltam felül? Nem tudom, hogy ...
Ja, már értem, gondoltam megkönnyebbülten.
- Shh - az ujjamat a szájára téve hallgattattam el. - Valahogy biztos voltam benne, hogy így volt és nem bánom. Csak azt kérem, hogy légy óvatos.
- Ezt kérned sem kell - felelte boldogan, majd magához húzott és megcsókolt.
Innentől pedig már nem volt szükség szavakra.
Gyorsan megszabadítottuk egymást a ruháinktól, majd az ágyban folytattuk a csókot, közben pedig a kezünkkel simogattuk a másik testét, ahol csak értük. David volt az, aki a számtól elszakadva a nyakamon és mellkasomon át a farkamra helyezte át az ajkait. Ez ismerős érzés volt, és pont ugyanúgy élveztem, mint eddig mindig. Viszont ekkor az ánuszomnál valami hideget éreztem és az egyik ujjával elkezdte az izomgyűrűt masszírozni. Önkéntelenül is összerándultam. Próbáltam ellazulni, és végül David szájának és kezének segítségével ez sikerült is. Amikor az ujja a testembe hatolt, akkor az fura és elsőre elég kellemetlen érzés volt, de miután megszoktam már kezdtem élvezni. Egészen addig, amíg a második ujjat meg nem éreztem. Az már szinte fájdalmasan feszített, főleg mikor elkezdett ollózó mozdulatokat tenni. Felnyögtem.
- Abbahagyjam? - kérdezte hirtelen.
- Kérlek ne -feleltem. Tudom, hogy lesz ez jobb is. Valamiért biztos vagyok ebben. - Csak kérlek segíts, hogy ... hogy tudjam...
Remélem, hogy érti, mit akarok mondani. Én magam sem tudom szavakba önteni, de valamiért biztosan tudom, hogy ez nagyon élvezetes lesz, csak ezen az első pár kellemetlen mozdulaton legyek túl.
A következő pillanatban pedig már semmi másra nem tudtam gondolni, csak David szájára a farkamon. Olyan élvezetben részesített, amilyenben még nem volt részem. Legalábbis nem emlékszem. Már az sem okozott gondot, amikor David ismét előbb egy, majd két ujjával hatolt belém. Sőt, amikor az ujjait a szájával összhangban kezdte mozgatni, az csak tovább fokozta az élvezetemet. Kis idő múlva már a harmadik ujja is a testembe merült, de már nem éreztem fájdalmat. Amikor pedig kihúzta az ujjait belőlem és felemelkedett, csalódottan felnyögtem.
- Mindjárt, kedves - mondta nevetve. Majd felmutatta az óvszeres csomagot - Korábban ezt nem használtuk. De ha most szeretnéd...
- Nem kell - nyögtem. - Gyere már!
Egyetlen percet sem akartam tovább várni. Ezzel valószínűleg David is így lehetett, mert eldobta a kis dobozkát, felém hajolt és megcsókolt. Közben éreztem, hogy a farka a fenekemhez nyomódik, aztán gyorsan megtalálja az utat a testembe. Amikor azt hittem, hogy az ujjai feszítenek és fájnak, az még semmi sem volt ehhez képest. A szememet lehunyva próbáltam ellazulni. Amikor éreztem, hogy teljes hosszában bennem van, újra kinyitottam a szemem és ahogy megláttam David arcát, hirtelen megdöbbentem. Emlékeztem arra a pillantásra, az arcára kiülő gyönyörre, az örömre. Emlékeztem a szerelemtől csillogó szemeire. Mindig így nézett rám, amikor szeretkeztünk. Ezt abban a pillanatban biztosan tudtam. Emlékeztem, hogy láttam már ezt a pillantást. Nemcsak arról van szó, hogy tudtam, hogy korábban már szeretkeztünk és valószínűleg akkor is így nézett. Nem, ezúttal ez egy emlék volt.
Viszont nem volt időm tovább ezen gondolkodni, mert David mozogni kezdett. Először csak lassan, majd egyre gyorsabban. Lábaimat a csípője köré kulcsoltam, és így próbáltam még közelebb húzni magamhoz. Újra és újra megcsókolt, simogatott. Az én kezeim is a hátán, a nyakán kalandoztak. David közben fáradhatatlanul mozgott és olyan pontot talált el a testemben, amitől csillagokat láttam. Éreztem, hogy nem bírom tovább, főleg amikor a kezével a farkamat kezdte izgatni. Ott nekem végem volt és egy kiáltással el is élveztem. Azt már csak halványan éreztem, hogy pár erősebb mozgás után ő is eljut a csúcsra, majd kimerülten rám rogyott. Fogalmam sincs, hogy meddig feküdtünk szorosan összefonódva, mindenféle testnedvekkel borítva, de nem is érdekelt. Ez annyira csodás volt. Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy vajon minden korábbi szeretkezésünk ilyen tökéletes volt-e, aztán feladtam minden agyi tevékenységet. Egyetlen sejtem sem akart megmozdulni. Halványan éreztem, ahogy David óvatosan kihúzódik belőlem, majd mellém fekszik, magához húz és betakar mindkettőnket. Az utolsó gondolatom az volt, hogy mennyire szeretem ezt az embert, a férjemet. Aztán az álmok mezejére léptem, ahol újra élhettem a mai csodás estét.