The painful past ( Jungkook)

1.

Eunsim.

Mikor felkeltem, gyorsan elmentem fogat mosni és átöltözni. Ép az egyik ismerősömmel találkozom egy kavézóban. Segít nekem munkát keresni mert sajnos az elözöből kirugtak. Hát mit ne mondjak... egy kisé rám tört a pánikroham és dühtől eltörtem a női mosdóban lévő tükröt, és minden csupa vér lett, mert a kezemben szépen beleáltak az üvegszilánkok. Mikor a főnököm vagyis akarom mondani a volt főnököm ezt meghallota egyből kirugott azal a címszóval, hogy "én egy elmebeteg vagyok". Hát kedves mit ne mondjak. Szóval ja ez történt. Gyorsan felszáltam a motoromra és sietem mert így is késésben voltam. Mikor oda értem és megláttam Sejin-t, oda mentem hozzá.

-Ne haragudj, hogy elkéstem csak elaludtam.- vettem le kabátomat és teritetem a szék támlájára.

- Semmi gond, nem rég jöttem meg én is. -mondta

-Miert? Te mindig időben érkezel meg minden hová és utálod ha valaki késik.

- Igen. Csak tudod volt egy kis probléma a fiukal. Vagyis nem velük hanem az egyik sminkesel.

-Miert mi történt? - közben megjött a pincér, és felirta a rendelést.

-Semmi komoly csak át adott egy felmondási levelet, mi meg nem értetük,hogy miért és meg szeretem volna tudakolni de sajnos nem mondta el, így most keresnünk kell egy új sminkest.

-És már van ötleted ki legyen?- közben kihozzták a rendeléseket.

-Igen, tudod ezért is hívtalak. Én arra gondoltam,hogy mivel új munkehelyet keresel így milene ha nálunk dolgoznál.

Meredten bámultam rá. Ez új. Jó lehetőség tény és való, és van smink/ stylish-t végzetségem is. De nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet. Mert eddig mindig zenével vagy táncal foglalkoztam. Végül megszólaltam.

- Ez remek ajánlat de nem tudom,hogy...

-Tudom, hogy eddig mindig zenével vagy esetleg táncal foglalkoztál. De ez jó lehetőség neked is mert új dolgokat próbálhatsz ki. És nekünk is mert így legalább nem kell annyit idegeskednünk, hogy jó embert vegyünk fel erre a posztra.

-Igen tudom,de...

-Legalább holnap gyere el és ismerd meg a fiúkat és a staffosokat is.

-Rendben. -egyeztem bele.

Nem vesztek vele semmit ha holnap benézek. Bár nem kicsit tartok attól,hogy az emberek mit fognak gondolni rólam. Vagyis nem mert az kicsit sem érdekel, inkább attól tartok, hogy menyire fogom tudni elrejteni a rohamaimat, mert sajnos elég gyakran rám jönnek. Nem tud senki sem arról mi történt velem igazán. Nem tudják mien multat is hordozók magamal. De mindegy ez van nem lehet mindenkinek jó élete.

Ezután csak beszélgetünk az általános dolgokról. És kesöbb elköszönve Sejin-től száltam fel a motoromra. Előbb bementem még a gyógyszertárban ki váltani a gyógyszereimet amit az orvos írt fől nekem. Hát igen sajnos elég sok gyógyszert kell szednem ahoz,hogy gyengíteni tudjam a rohamaimat. Ezek után csak hazamentem csináltam valami kaját mert rajöttem,hogy ma még nem ettem semmit. Bementem a zeneszobamban ahol dolgozni szoktam, vagyis a zenéimet írom. Vagy 5 órán keresztül dolgoztam velük mert még meg kellet zenésitenem is. Ez után elmentem zuhanyozni,fogat mosni stb aztán be vettem a gyógyszereimet és lefeküdtem aludni...