The painful past ( Jungkook)

14.

A stúdióba érve, elővetem a mapát amiben a kész dalok vannak és Namjoonak adtam. A fiuk köréje gyűltek,hogy ők is jól láthassák. Egy kis idő után Yoongi volt az aki megtörte a csendet.

- Bassza meg ezek kurva jók. -monta

-Igen ezek tényleg nagyon állati jók-szólalt meg Jimin

-Igen ezek a dalok tényleg jól menének az új albumhoz. Tele van érzemekel és nagyon tetszenek a rep részek is. -mondta nagy beleélésel Jhope

-Márcsak komponálni és kiosztani kell a szövegverszakokat. És már neki is álhatunk a munkának-mondta mosolyogva Nam

-Igazából...-szólaltam meg és kivetem a pendrivet a táskámból majd oda nyújtottam Namjoonak.

-Ez hihetetlen. Már meg is csináltad?!- néztek rám hitetlenkedve a fiúk "Igen még Jungkook-on is láttam egy kis meglepetséget"

-Nos volt időm -mondtam egy kisebb mosolyal az arcomon

-Hogy tudtál enyire kevés idő alatt vagy tizenegy zenét meg írni és még komponálni is?-kérdezte Jimin

-Elég sok időt töltök zenével így könnyen ment-mondtam egyhangúan

-Amondó vagyok hogy osszuk szét a szövegeket aztán menyünk gyakorolni a táncokat. A zenékel pedig majd holnap foglalkozunk- mondta Suga majd neki is látak.

Én adig kimentem mivel ez már nem az én dolgom volt. Csak sétáltam az épületben míg a tetőre nem jutottam ott leülve a korlátra (mivel a korlát elég vastagnak bizonyult vagyis annyira hogy rá tudtam ülni) bár tudom ha valaki meglát fix hülyének nézne. Viszont számomra nyugtató volt, szóval mindig ilyen helyeket kerestem magamnak. Elgondolkodtam. Most mi a faszt kezdjek Jungkook-kal? Nem akkarom, hogy elmondja mindenkinek a titkom, viszont nem akkarom itt hagynni ezt az állást most végre azt csinálhatom amit szeretek. Amit anya is mindig mondogatta menyire is illik hozam a zene írás...

Még mielőtt kijöne rajtam a  roham elővetem a telefonomat és új dalokon kezdtem dolgozni. Elhatároztam, hogy majd késöbb foglalkozom a Jungkook-os ügyel.

Nem tudom meddig ülhetem ott de egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy kicsapódig az ajtó. Mikor odafordultam Jungkookot véltem felfedezni aki kicsit ilyedt képet vágva kimeresztet szemeket nézett rám.

-Eunsim...- szólalt meg "lágyan"?

-Mivan?-kérdeztem flegmán. Nem értem ezt a fiút.

-Kérlek megtenéd, hogy leszálsz arról a párkányról. -kérlelte még mindig ugyan olyan hangal

-Miért tenném, nem te mondod meg,hogy... ohh. Nyugondj meg nem készültem leugrani.Nem kell aggódnod - mondtam

-Ki a picsa mondta hogy aggódom érted-mondta bunkóan

-Ja hát senki de a hangod mindent elárul

-Hát tudod nem minden napi látvány hogy valaki a korláton ül. De rájötem, hogy te elég beteg vagy ehez is hogy ezt tedd-mondta egy gúnyos mosolyal. Au.

-Mit keresel itt? -kérdeztem visszavéve a hangombol.

-Csak szólni akkartam hogy mindenki téged keres mivel el szeretnénk indulni, hogy tudjunk készülődni az estre-mondta

-Ja ohh. Nem látam hogy már enyi az idő. Akkor induljunk. -majd leugrotam a párkanyról, elhaladva a fiú mellet még mielőtt bármit is megszólalna.

Leérve a lépcsőn a fiuk ott áltak gondolom feladták a keresésemet.

-Na végre hogy megvagy minden hol kerestünk -szólalt meg gondterhelten Jin