The painful past ( Jungkook)

5.

Eunsim.

Nem tudom mi történt velem. Soha életemben nem éreztem ilyet. És ez megrémit. A hasamban is egy kisebb bizsergető érzést éreztem. Oké én kezdek megörülni.

A mosdóban gyorsan megmostam az arcom, és kifujtam magam majd visszamentem. Úgy gondoltam nincs több feladatom így inkább leültem az egyik sminkes asztalhoz és elő vettem a telefonomat,hogy elmerülhesek világába. Valamivel el kell ütnöm az időt.

Pár perc múlva az asztalon lévő telefon zökentett ki. Rá néztem a kijelzőre "Mina" volt rá írva. Oh ezek szerint ez Jungkook telefonja. De a gyomrom miért szűkült össze a kijelzőt nézve? Mi ez,de most komolyan? Ah olyan fárasztó.

Pár percet még csörgött, aztán belépett Kook és felvette a telefont.

-Szia szerelmem-szólt bele a készülékbe

-Jungkook oppa mikor végeztek,már úgy híanyzól. -szólt bele a lány

-Nem sokára kicsim, aztán átmegyek hozzád,és csinálunk valami jót -mondta egy kaján vigyorral az arcán

Én meg csak bámultam. A gyomrom pedig még jobban összeszűkűlt. Most komolyan nem veszi észre, hogy itt vagyok?

-Hmm ez jól hangzik -hümmögött bele a lány

-Ígérem nem lesz rövid -mondta a fiú

-Ajánlom is Jeon, hosszú éjszakára vágyom- válaszolta a lány.

Kezd számomra ez a beszélgetés cikivé válni. Csak azt nem értem...miért is halgatom én ezt,és miért nem megyek el? Éreztem ahogy a szemeim homályosan kezd,ahogy belegondoltam miket fognak ezek ketten csinálni. Miért történik ez velem?

Közben szólt az egyik STAFF-os hogy folytatják a fotózást.

-jól van Jagiya, most mennem kell majd megyek,szeretlek -köszönt el Jungkook

-Rendben,én is szeretlek. Szia - tette le a telefont Mina

Én meg csak bámultam előre. A könnyeim már nem folytak,de a szemeim még csillogtak tőle.

-Mivan te mégis miért hallgatóztál? -fordult felém, nem kis dühvel

-Ha nem tünk volna fel,itt ültem vagy 2 órán keresztül. Szóval ne vádólj azzal,hogy hallgatóztam -néztem rá dühösen

-Aha bocs nem vetelek észre. De akkor mi a gecimér nem mentél ki? -kérdezte

-Mér én mennyek ki? Mentél volna ki te -néztem rá csúnyán, majd faképnél hagytam, és inkább kimentem egy kicsit levegőzni. Kint pedig leültem a lépcsőre, elővettem a fülesemet és elkeztem zenét hallgatni.

***
Nem tudom meddig lehettem kint. A fiuk lépteik és beszélgetéseik alapján végeztek a fotózással. Klassz. Már kezdtem uni a fejemet. Odasétáltam hozzájuk.

-Végeztetek? -kérdeztem

-Nem bazdmeg éppen a cirkuszból jövünk ki -szólt be Jungkook egy szemforgatásal

-Ah tényleg? És te voltál a bohóc? Igazán illik hozzád ez a szerep -szóltam vissza

- Haha. Elöbb lennék bohóc mint,hogy veled legyek egy légtérben, és a gyászos kinézetedet kéne elviselnem. De most komolyan mit gyászolsz ennyire? Tán meghalt valakid? -kérdezte gúnyosan. Ám arra nem számított, hogy milyen képet vágtam. Azt hitte jót nevetek majd ezen a "kiss" beszólason, de nem így lett. Helyette a könnyeim lepték be az arcomat s szépen a földre hullottak. A telefonom pedig úgy esett ki a kezemből mint a sicc.

Nem bírtam tovább el kellet futnom. Még hallottam a végén ahogy a többiek azt kiabálják "JUNGKOOK" Nem akkartam mindenki elött sírni, főleg nem úgy, hogy közben ki jön rajtam a roham. Nem akarom, hogy tudjanak rólam bármit is.

Visszamentem az épülett mosdójábba, majd a kulcsot elfordítva zártam be az ajtót. Végig néztem minden fülkét,és megbizonyosodtam, hogy nincs bent senki, lerogyodtam a földre. Nem bírtam tovább. Az egész arcomat elmosták a könnyek, és emlék foszlányok keztek el ugrálni a szemem elött: az apám, anya teste,a rengeteg vér. Ennyi volt, olyan gyorsan vettem ki a kis szikét a táskámból és vágtam a kezembe az élét mint még soha. Előttem lejátszodott minden ami a múltban történt és azok a bizonyos szavak amik elhagyták Jungkook száját. Felkeltem, majd olyan erővel döntöttem le mindent ami a mosdókagylón helyezkedett, és egy nagy csatanásal ért véget a földön. Míg a kezemet nézve keztem el mondani: "Nekem kellet volna meghalnom." "Az én hibám."
Hallotam ahogy a fiuk futnak a WC ajtóhoz már dübörögnek, és a nevemet kiabálják.
És most mit csináljak?...