The painful past ( Jungkook)

10.

-Hát én csak... izé - makogtam. De tényleg mi a fasz bajom van.

-Nyögd már ki végre bazdmeg- pirított rám

-Sejin mondta hogy jöjjek el értetek mivel neki dolga akadt- mondtam érzelementesen

- Ilyen korán? -nézet rám

- Azt mondta 8-ra jöjjek. Neked ez kora? - néztem rá furán. Mi az hogy kora az embere ilyenkor általában már  dolgozni mennek.

-Ja az, és nem csak nekem.-mondta unottan

-Hát ez van -mondtam

-Áh Eunsim, szia- jött oda Namjoon
-Sejin mondta hogy te jössz értünk, itt hadta a kocsit amibe beférünk
mind.-folytata

-Tae gyere ide  de most azonnal, add vissza-hallotam meg Jimin hangját a házba

-Inkább gyere be Sejin direkt mondta, hogy gyere 8-ra értünk, tudod nálunk a reggelek elég nehezen menek- nevetett Rm, nekem is egy kisebb mosolyt csalt az arcomra

Amint beértünk a nappaliba egy egész káosz fogadott, így már értem miért nehezek a reggelek. Tae és Jimin kergetőztek, az ott egy boxer V kezében? Hát oké. Suga a fotelben ült és telefonját bújta, Jin a konyhában, J-hope ép most jött le a lépcsőn, félmeztelenül. Ezeknek ez a szokásuk. Bár nem lep meg.Oké nem titkolom, nem olyan rossz látvány. Bár nem olyan jó mint Jungkook-é. Mi a frász van velem megint?

-Eunsim szia-jött oda Hobi és megölelt. Na ez már meglepett, lefagytam. Már megint. Nem vagyok hozzászokva az érintésekhez. Ez van. Szegényt vissza sem öleltem.

-Fiúk készüljetek gyorsabban, Eunsim vissz minket szóval iparkogyatok.-mondta
erényes hangon a leader

-Szia Eunsim-köszöntek a többiek is.

-Gyertek reggelizni- szólt Jin a konyhából

Mind az asztalhoz ültek, úgy ahogy vannak. Én meg áltam, megint.

- Eun gyere ülj le-jött oda Jin és lenyomott az egyetlen üres helyre. Jungkook mellé. Szuper.

-Egyél-szólt rám Suga

-Nem köszi, már ettem-hazudtam

-Hyung nem azért van itt, hogy
ettesük- szólt be Jungkook

Mindenki elhallgatott, inkább enni kezdtek. Kicsit sem feszengek. Áh dehogy.

Megcsörent a telefonom. Klasz az orvos az. Felpattanva a fiúkra néztem.

-Bocsánat hol találom a
mellékhelységet?-kérdeztem

- Folyosó vége-jött az egyszerű válasz

Felmentem a fürdőben. Uh apám el is felejtettem Jihoon-t felhívni hogy egyeztessük az időpontot.

-Szia picur, hogy vagy? - kérdezte. Na igen ő az egyetlen az életemben aki így hívhat. 15 éve az életem megmentője.

-jól - feleltem szűkszavúan

-Eun ismerlek, kislány korod óta. Mondt mi a baj?-kérdezte

-Ahh újra gyötörnek az álmok, és újra elkezdet fájni a hegg... - mondtam ki ami a szívemet nyomta. Nem vagyok olyan fajta aki mindenki orrára köti hogy milye fáj, de hát ő az orvosom, neki muszály tudnia

-Értem akkor jó lenne ha holnap bejönél a heti vizsgálatra, és írok fel újabb adag gyógyszereket-mondta

-uh rendben-válaszoltam

Már ép leraktam volna de még az utolsó pillanatban megszólalt.

-Picur, tudom hogy nehéz de próbálj meg újra boldog kislány lenni. Kérlek! Anyukád szeretet és még most is szeret.
Nem a te hibád, és ezt te is
tudod. -csak néztem magam elé miközbe könnyek folytak végig az arcomon