The painful past ( Jungkook)

6.

Sajnálom,hogy ennyire meg vagyok csúszva a részekel,csak nem gondoltam hogy suli mellet nem lesz időm majd írni. Sajnálom...

☆☆☆

Oké Eunsim gondolkod. Most mit csináljak? Ha a fiúk észre vesznek nekem annyi.

-Eun nyisd ki az ajtót!-hallotam meg a leader hangját

Gyorsan oda mentem a csaphoz,hogy le mosam a vért a kezemről. Megtöröltem, és egyből a táskámhoz léptem, hogy ki tudjam venni belőle a nyugtatót mivel még mindig ziháltam és remegtem az elöbbi roham miatt.

-Ha nem nyitod ki azonnal ezt a kurva ajtót, betöröm! -orditota  Suga

Ohh bassza meg...
Gyorsan elkezdtem felszedni a cuccokat a földről, amik még éppen voltak és nem törtem el. Az összetört dolgokat gyorsan bedobáltam a kukába. A sebbemből még mindig szivárgott a vér, de mivel nem volt időm lekezelni ezért csak gyorsan betekertem wc papírral és ráhuzztam a pulcsim ujját. Ez talán kibírja míg haza nem érünk, vagy sem.

Gyorsan körül néztem, hogy mindent felszedtem-e a földről, de ekkor jöttem rá hogy a vért a padlóról nem töröltem fel.

-Van három másodperced kijöni - mondta ismét Yoongi

Ohh a gecis életet. Talán ha úgy nyitom ki az ajtót, hogy nem látják akkor meguszom. Talán.

-Egy -kezdtek el számolni a fiúk
-Kettő

De mielőtt a "háromhoz" érték volna én kinyitottam az ajtót.

-Oh hála a jó égnek. Végre hogy ki tudtad nyitni azt a nyamvadt ajtót. - szólalt meg elöször Hoseok

-Jól vagy? -kérdezte Suga

-Persze -mosolyogtam el fájdalmasan

-Meg a faszt vagy jól. Könnyezel és remegsz, ez neked a jó? - kérdezte rámförmedve Jimin

-Nem mindegy bazdmeg hogy hogy vagyok. Csak mennyünk végre- válaszoltam bunkón és indultam kifele

Amint megpillantotam az autót egyből arra indultam. De félúton realizálodott bennem,hogy Jungkook ül bent Tae-jel együtt. Én biztos nem ülök be vele egy autóba. Az kéne még hogy most még megvessen mert sírtam amiért beszolt.

-Miaz miért áltál még? -ált még mellettem Sejin

-Én nem fogok Jungkook-al egy autóba ülni az is biztos-válaszoltam

-Eunsim csak ezt a 3 órát bírd ki. Ígérem beszélek a fejével, de indulnunk kéne -folytata a menegyer

- Jó de én...-mondtam volna ha közbe nem szól

-jó akkor tudod mit ülj be előre mellém. Szólok Rm-nek, hogy most ő ül hátul. Így rendben van? -kérdezte

-igen-sóhajtotam fel és elindultam az autóhoz

Amint odaértem már mindenki bent ült
Amint én is és Sejin is beültúnj, egyből elindultunk. De hát vajon kinek kellet már megint kinyitnija a száját. Oh Jungkook hogy sosem tudod befogni azt a kurva szádat.

- Nem gondoltam volna,hogy ennyire megbántotalak. Remélem kísirtad a lelked is gyászoska-mondta gúnyosan

-oh most meg hirtelen lett lelkem. Eddig azt hittem nincs. - mondtam ridegen

-hát tudod valószínű nincs mert már az is sötét- röhögött fel

-Jungkook fejezd be, ne kezd el megint-szolt rá Namjoon

-Most miért hyung? Én csak az igazat mondom. Baszd ki ti egyáltalán miért szimpatizáltok vele? Nézetek már rá mint akit leöntötek fekete festékel, és nem csak kívülről de belülről is. És mellesleg bunkó is, na meg persze azt se felejtsük el , hogy ide pofánkodott, és még el is várja, hogy mindenki kedvelje. De én közlöm veled te gyász,hogy én soha életben nem foglak ...

-NA JÓ MOST FEJEZED BE JUNGKOOK, VAGY ESKÜSZÖM NEKED NEM TUDOM MIT CSINÁLOK VELED-üvöltöte el magát a meneggyer

Mindenki síri csendben volt, még a levegő vételt sem lehetet hallani. Vagyis de, az én zihálasom amint próbálok levegőt venni normálisan. Most nem sírtam de úgy éreztem hogy meg fogok fulladni. Én ezt nem fogom kibirni...