The painful past ( Jungkook)

12.

Éjjel negyed három van, és én még mindig a tánc teremben vagyok. Miután Jungkook ott hagyott a konyhába, nem bírtam magamal előtörtek bennem az emlékeim így fogtam egy nagyobb üvegszilánkot és azt tetem amit ilyenkor szoktam. Imádkoztam hogy a fiuknak ne most legyen bármi problémájuk ami miatt le kéne jönni a földszintre,hála az égnek ez nem történt meg.

Miután kicsit összekaptam magam, eltakaritotam a szilánkokat a földről, na meg persze feltöröltem a vért. Bevetem egy nyuktatót, viszont a sebeimet most nem kötöttem be, vérezni nem vérzett túlságosan nem lettek olyan mélyek. Mivel aludni még nem tudtam volna, és még mindig ziháltam kicsit és remegtem, úgy voltam vele akkor lenyugtatom magam táncal és zenével.

És most itt vagyok lent és megállás nélkül táncolok órák óta. Nem érzek fáradságot. Nem érzékelem az időt sem a környezetemet. Jesszus ha az Jiwoon tudná mennyit táncolok az engedélye nélkül biztos kupán vágna. Na mindegy egyszer élünk. Egy kurva hegg nem fog mindent tönkretenni. Bár már érzékelem hogy fáj és lüktet, és vérzik, de már rendesen érzem ahogy a vércseppek folynak le és a ruhám beszívja amit tud, de én akkor sem felyezem be.

Egy újabb zene indult, én pedig folytatam amit órák óta.

A zene végeztével azt vettem észre hogy valaki ép engem bámul, megálás nélkül. Elöször azt hittem J-hope vagy Jimin az, de nem ez Jungkook. "JUNGKOOK, pont ő mi a faszt van itt, ilyenkor?Végig nézte a táncomat"? Még akkartam szólalni de beelözött.

-Bazd meg hajnali négy lesz, de te itt táncolsz, zavaró a zene- nézett rám dühösen

-Ahh értem zavaró a nemlétező zene, amit nem lehet hallani mivel hangszigetelt mint minden normális studió, ja biztos zavaró a nagy csend- mondtam gúnyosan. Kicsit meglepődött. Na erre nem számított.

-Miért nem alszol?-kérdezte lágyabb hangon. Na most rajtam volt a sor hogy meglepőgyek.

-Nem voltam fáradt így, inkább bejötem táncolni-válaszoltam én is nyugodtan, és beleitam a kulacsomba

-Táncoljunk-mondta

-Mi?-kérdeztem mint aki nem hallota volna

-Mivan süket vagy bassza meg. Azt mondtam táncoljunk, ha egyedül jó vagy akkor mással is kell tudnod táncolni-visszatért a régi seggfej maknae- bár most hogy mondom nem értem miért nem Mina segít nekünk, nála jobb táncos nem létezik.-folytata. Klassz újra feljöt az a lány, és a gyomrom megint összement.

-Jó. Mit akkarsz táncolni?-kérdeztem a laptophoz lépve

-Mindegy-válaszolta szűkszavúan miközben beált
Le vettem a kardigánom mivel már órák óta táncolok, és most hogy megáltam érzem mennyire melegem van. Én is bealtam, és elkeztük.
A tánc felénék annyit érzékeltem hogy a a heggemből már ömlik a vér, és hogy kegyetlenül fáj. Még is álltam,
Jungkook-al együtt. "Bassza meg ne ,ez nem lehet igaz. Nem láthatja, még azt kéne hogy ezt a gyönyörűséges bárki is lássa". Mint mondtam nem szép látványt nyújt egy hegg ami a szívem alatt közvetlen található egy jó 10 cm hegg aminek színe lila és zöld benne pedig a fehér sebbhely. Még így 15 éve is kivérzik mivel elég rossz helyen van. Ezért kell mindig leragasztanom, de én hülye pont most nem tetem meg.

Elfutotam fel a szobámban. Igen ám de hallotam, hogy valaki jön utánam. Kimás mint Jungkook. Látta, tudom hogy látta ahogy vérzik, ahogy ott van valami aminek nem kéne ott lennie. Már nem érdekelt ott elöte levelem azt a topot allata úgy is melltartó van és beraktam a csapp alá, mivel már úgy is véres volt. Már ép nyomtam volna bele a még mindig ömlő vérű heggre, de egy kéz megállított benne és kivete a kezemből a ruhát. Nem is érzékeltem hogy bejött volna, azt hittem hogy végül bemegy a szobába mert nem érdekli mi van velem.

-Majd én-szólalt meg hirtelen
-Három, kettő-az egyet már meg sem várva nyomta oda a sebbhez. Én meg felsikitotam és éreztem ahogy a könnyek mardosák a szemem, és remegek.

-Ohh bassza meg a kurva élet faszát-mondtam egy nem túl szép mondatot, miközben éreztem hogy néhány könny kicsordul a szememből. Sok mindent kibirok na de ez kegyetlen.

Amikor már nem ömlött a vérem, Jungkook egy kicsit nyomkodni kezte hogy minden vagy legalább a nagy részét fel tudja szívni a má jól átázott ruhával. Amit amikor végzet a mosokagylóba rakott és kezet mosott, majd rám nézett kerdően. Nem mondtam semmit, nem tudtam volna mit. Nem mondhatom azt hogy "ez az apám műve ugye milyen gyönyörű". Csak magam elé bámultam üveges tekintetel. Valamit meg kell szólalnom, mert ez így nagyon feszült nekem. Tudom hogy várja a fel nem tett kérdésére a választ, de nem mondhatom el neki.

-Kérlek ne mond el senkinek,felejtsd el ezt az egészet amit ma láttá-feleltem halkan miközbe rá néztem kerlően

-Ki tete ezt?-csak ennyit kerdezett, kicsit erélyesebb hangon

-Menj ki- leheltem elég halkan, félve hogy nem hallota meg

-Mi?-kérdezte kicsit dühösebben
Nálam ítt szakadt el mindent, elüvöltötem magam

-Menj már ki a kurva életben-sirtam el magam, miközben éreztem hogy nekem enyi volt

-Egy kurva köszönöm is elég lett volna, de jó, bazd meg te cafka- mondta mérgesen és csapta be az ajtót

Enyi volt, végem, látta, látta azt amit csak az orvos látott, látott ilyen állapotba. Ziháltam nagyon, remegtem és bőktem. Ismét. Ismét itt tartok. Gyenge vagyok, baszottul gyenge.