The painful past ( Jungkook)

7.

-Hé Eunsim figyelj rám.-hallotam meg a mellettem ülő hangját. Azaz Sejin-ét

-Vegyél mély levegőt.-folytata

Próbáltam lenyugodni ami egy idő után sikerült is. Az ülés fejtámlajának vettetem a fejem csukott szemmel. Be kell ezt fejeznem. Mi van velem basszus? Meg soha senki beszolására nem reagáltam még így. Pedig ez még elég gyenge volt amit eddig kaptam tőle vagy mástól, bár nem mint ha azokra nem reagáltam volna rosszul. Kezdek egyre jobban megint gyenge lenni. És az nem jó, nagyon nem...

☆☆☆

Amint Söul- ba értünk azon belül pedig a dormba. Amint beléptünk a házba mindenki ment a saját dolgára. Jin a konyhába, Suga a stúdiójába, Jimin és Taehyung a nappaliba, Hoseok a szobájába, Sejin és Namjoon kint maradtak, gondolom beszélgetni. Jungkook pedig faszom tudja hol van. Nem is érdekel. Én meg csak áltam mint egy cölöp.

Miért is vagyok én itt? -kérdeztem magamba

-Nem jössz játszani? -kérdezte meg hirtelen Jimin a kontrollert lóbálva

-De -mondtam egyhangúan

A kanapehoz léptem és leültem a fiú mellé. Nem tudom miért játszok velük.Sosem voltam oda a videojátékokért. De viszont nem játszom olyan rossza.

-Mit játszunk?-kérdeztem

-Valami lövöldözős játékkal, ez Jungkook kedvenc-e- válaszolta Tae. A név hallatán elkomolyodtam.

-és le akarom végre győzni, mert mindig az orrom alá dörgöli, hogy béna vagyok a játékokban-folytata a fiú egy szemforgatásal együtt.

-na jó kezdjük végre -türelmenkedett Jimin

Elkezdtünk játszani. Elöször még kicsit bénán ment, mert elég rég játszottam videojátékokal. De pár perc után már jól ment, és hát mit ne mondjak. Győztem. Ezt nem felvágasból mondom, de jó volt, hogy végre valamiből én jöttem ki jól. Bár a fiúk arca az mindent vitt. V kezéből még a kontroller is kieset. Jimin szája meg tátva maradt. Szó szerint megdermedtek. Azért ez nem olyan nagy dolog, hogy legyőztem őket.

-Ezt mégis, hogy a büdös faszomba csináltad- ordított fel hirtelen Taehyung

- hát tudod, jó vagyok az ilyenekben, bár nem vagyok oda az ilyes fajta
játékokért-vontam meg a vállam

Jimin még mindig ledermedve ült, bár a száját már becsukta. Tae pedig el kezdett oda vissza sétálni,közben pedig elég "szép"szavak hagyták el a száját. Mellékesen elég hangosan is. Azért tényleg nem olyan nagy dolog ez.

-Basszus Tae, mit káromkodsz ennyit ilyen hangosan? -jött le dulva fulba Jungkook a lépcsőröl. Hát hogy ne márcsak ő kellet ide.

-Az bassza meg, hogy a kiscsaj legyőzött ebbe a kurva játékba, úgy hogy már hónapok óta ezt gyakorlom csak azért, hogy végre legyőzelek. -mondta teljesen kikelve magából az idősebb

-Oh már értem. Gyászoska legyőzött téged a játékomba -röhögött fel gúnyosan a maknae

-Kook játsz egyet Eunsimel. Érdekel téged le tud-e győzni, ha már minket sikerült -szolalt meg hirtelen Jimin

Ezek szerint már mincs ledermedve.
Jó tudni.

-Én játszak vele? Ez most komoly. Nekem kurvara nincs időm most ezel-mutatott rám- foglalkozni-válaszolta ridegen

- Ezel? Bazdmeg nevem is
van.-förmedtem rá

-Ja biztos van, de akkor sincs időm most ere- folytata tovább

-Miért Jungkook? Most értünk haza. Mi féle dolgod van? - kérdezte V

-Mondjuk az hogy mindjárt jön Mina, és már bocs de inkább foglalkozom a barátnőmmel mint ezek a cafkávak -sétalt le teljesen a lépcsőn és kanyarodott be a konyhába.

Most ez komoly? Cafka? Na jó Eunsim, nyugi van. Mondták már rád rosszabbat is. Mély levegő, nem verheted szét azt a kurva nagy arcát. Najo el kell inen tünnöm még mielőtt szétverek valamit. Vagy őt.

-Jungkook lehetnél kedvesebb is vele-szolt utána Jimin.

-De én nem akarok-mondta

Csengetek. Jungkook oda sétált az ajtóhoz kinyitni. Amint a barátnője meglátta egyből a nyakába ugrott.
Miért kezdet el bizseregni a gyomrom?
Végignéztem a lányom, utana pedig magamon. Sok a külömbség. Míg ő gyönyörű. Addig én nem.
Mina ma is szépen felöltözöt, mint egy normális egyetemista lány.

Elgondolkodtam. Miért nem lehetek olyan mint a mai fiatalok? Miért nem lehet én is normális? Normális családdal és életel. Miért?

Na jó el kell menem. De most azonnal!