Napsugár

I.fejezet

Huszonöt év a földön. És mi lett belőlem? Egy lelki nyomorék. Mindennap el megyek "itthonról", hogy pénzt keressek és meg tudjak élni. Alapvető dolog, ami a túléléshez kell. De még is, ha vége van a műszakomnak, nem akarok haza menni, mert tudom, ugyan az a sok fájdalom, emlék telepszik majd le abban a natív kis agyamba. Mert próbálok jó lenni, jobban csinálni mindent, de ez az otthonnak nevezett valami, lehúz és lent is tart. Mert akárhányszor át lépem a küszöböt, annyiféle jelenet táncol körbe engem, hogy már lassan bele őrülök. És a legrosszabb az, hogy ezt nem oszthatom meg senkivel, mert ha megtenném, akkor kinevetnének, elhordanának, gyengének tartanának. Végülis,mit panaszkodok,igazuk van, el kell nyomni minden érzést, ha túl akarunk élni, mert ha érzel, sebezhető vagy, ha sebezhető vagy, bízol, ha bízol, elárulnak és össze törsz. Ez a körforgás tette tönkre az egészet. Mind a huszonöt évemet. És még is, még mindig, ugyan úgy, de remélek, vágyakozok egy általam normálisnak vélt élet után. Ahol nincs ennyi bánat, és nincs ennyi fájdalom. És ahol nem csak a fejemben kell léteznem, hanem valaki mással a valóságban is. Hiú remény lenne? Nem tudom, de talán ez az, amiért még élek, amiért még próbálok életben maradni. Te vagy az boldogság. Még van annyi erő bennem, hogy higgyek a létezésedben, szóval kérlek, ne legyél újfent egy vak remény.
   Reggel van, csúf, nyomasztó idő van odakint, esik az eső, dörög villámlik, mindezt úgy, hogy nyár van, ez igazán le hangoló. De ugye a pénz nem a fán terem, így muszáj dolgozni menni. Jó, nem muszáj, de nem akarok csöves lenni, szóval igen, na érted a célzást. Ha már a munkánál tartunk....
Na jó, kezdjük az elején, a nevem Hanna. Egy kávizóban dolgozom, de mellette színészkedem is, és bár, igaz, még nem robbantam be a köztudatba, de igyekszem. Kétségbe ejtő a tudat, hogy egyébként, nem is nézem mire jelentkezem, csak jelentkezem és majd valami úgy is össze jön, tisztára mint a zsákba macska. Szóval elég zsúfolt napom lesz ma is, hatra be kell mennem a kávézóba, majd háromkor lesz egy meghallgatás, aztán négy harminckor egy másik, a két meghallgatás között van fél órám, ami egy picit kevés tekintve az utat a két helyszín között,de nem baj, majd megoldom. Ó, és már szól is az ébresztő, tea, cigi és indulhatunk is.