Napsugár

3.fej.folyt

Mi történt? Hogy történt? Vége van mindennek? Nehéz a levegő vétel. Fárasztó a mozgás. Nincs kedvem felkelni. Sötét minden. Miért nem hallom a hangokat? Hogy jutottam idáig? Dehát én nem csináltam semmi rosszat. Hogy jutottam ebbe a fekete helyzetbe? Valaki mondja meg. Csak arra emlékszem, hogy válaszoltam arra az ártatlannak vélt SMS-re. A forgatás véget ért November tizedikén. Ahogy az SMS-ben is írtam Elis-nek, hogy tizenharmadikán találkozhatunk, úgy is lett. Természetesen el hívtam magammal Beatricet is. Látta, hogy aznap, akkor ott, mi történt. Akkor most miért vagyok ilyen szomorú?
Hiszen nem történt semmi. Be ültem az Elis által meghatározott kávézóba és vártam kettejük érkezését. Elis ért oda hamarabb. Nyilvánvalóan, nem ülhettünk beszéd nélkül, így hát vissza éltünk a szavak rengetegével. Emlékszem, szembe ült velem a medikus és habozás nélkül el kezdte jártatni a száját

- Tudod, amit a múltkor mondtál a kórházba... Elgondolkodtam rajta.

- És, mi a végeredmény?

- Nem tudom, hogy hogy fejezzem ki magam.

- Próbáld meg- mondtam

-  Nos, ugye tudod, hogy én még soha sem aggódtam úgy valakiért, mint te. Soha sem szerettem úgy, ahogy te. Nem voltam soha sem annyira dühös, hogy össze ráncoljam a homlokon. Nekem nem voltak meg ezek az érzések. De, amikor, láttam, hogy mennyi féle érzelem jelenik meg az arcodon, és a mosoly, amit a távozásodkor hagytál ott nekem... Megmozdította az egyhelyben álló szívemet. Aznap először vágytam rá, hogy én is ezt érezhessem. Vagy, hogy valaki ezt érezze irántam. Nem is valaki, te, szeretném, hogy ha ez így lenne. Mert aznap, azokban a percekben beléd szerettem. -mondta bánatos képpel

-Sajnálom Elis. Nem tudok így érezni. Kedves ami elhagyja a szádat. Biztos a lelked is az, de én más emberben találtam meg a szerelmet. Sajnálom, hogy nem tudom viszonozni az érzéseidet.

- Nem, mi? Akkor, ezt az egy dolgot, had hagyjam itt neked. -mondta majd felém hajolt, meg akart csókolni. De én szám elé raktam a kezem

- Ezt nem hagyhatod nálam. Add olyannak, aki viszonozni tudja az érzéseid és aki megbecsül. Ha nálam hangynád, az már árulás lenn- mondtam, majd eltoltam magamtól és ahogy oldalra tenkintek Beatrice veszem észre, ahogy az ablakból nézi az eseményeket.

- Elszúrtam