Napsugár

3.fej.folyt

Szerelem? A szerelem a legveszélyesebb dolog a világon, mert okot ad arra, hogy olyan  dolgokat tegyünk, amit eddig soha. Van mikor bátrak leszünk tőle. Vagy épp elveszítjük az eszünket a hatása alatt álva. De lehet, hogy életünk utolsó döntését hozzuk meg miatta. Megváltozunk akaratunk ellenére is. Félre dobunk minden elvet, ami valaha megfogalmazódott a fejünkben. Ha valaki bántja a szerelmet, téged bánt velem, és ettől dühöt érzel. Érdekes ez az egész. Mégis, megéri szerelmesnek lenni? Ezek a gondolatok futottak végig az agyamon így reggel. Beatrice még alszik. De nem csodálom, mert ugyebár, ki engedték a kórházból, de még a teste nem jött helyre. Meglepem egy picit. Ki kúszom kezei és a takaró csábító fogsága alól, fel öltözök és le megyek a boltba. Veszek valamit reggelire. Pár perc alatt meg is fordultam. Vettem hozzávalókat omletthez, na meg a kedvenc teáját. Neki is áltam az étel elkészítésének. Nem kellett sok idő elkészíteni, mert viszonylag ez egy egyszerű étel. De miután elkészűltem vele, neki álltam mosogatni. Ölelés. Puha, meleg, aggódó ölelés. A testünk össze simul, fejét a hátamba illeszti és szorít. Majd elkezd szipogni és megszólal

- Azt hittem el mentél... - mondja megkönnyebbülten. Mivel, örültem neki, hogy végre felébredt, és mámorba estem az ölelése miatt, így hát, megfordultam, felemeltem és a mosogató melletti konyha szekrényre ültettem. Két kezemmel a combjait simogattam, szemeimmel a tekintetét fürkésztem

- mondtam, hogy többet nem megyek el, nem?

- Igen, de....

- Komolyan gondoltam ezúttal. Lehet, hogy néha össze fogok törni, lehet, majd mondok fájdalmas dolgokat. Lessz, amikor úgy érzed, hogy bárcsak elmennék, hogy bárcsak ne léteznék a te jelenedbe. Nyugodtan küldj is majd el, de egy dolgot jegyezz meg Beatrice. Én nem fogok el menni akkor sem, itt leszek és az agyadra fogok menni minden egyes nap. Ha nem engedsz be a lakásba, akkor le ülök és várni fogok rád. Az sem fog eltántorítani, ha nem veszed fel a telefont, én annál többször hívlak majd. Aztán a végén és csak is a végén, az idő fog át ejteni bennünket, mert még ha öreg leszek is, minden nap megfogom mászni a lakásodig érő hosszú lépcsőt, csak hogy az ajtód előtt várhassalak. Nem megyek el. - mondom fülig érő mosollyal az arcomon. 

Hatalmas kerek szemek, felhúzott szemöldök, ráncok a homlokon, meglepődött. Igazat mondtam, soha többé nem megyek el. Ez már a végleges döntésem.