Napsugár

Emlék

Még egyetemista koromból maradt meg ez az emlék. Akkoriban nagy volt rajtam a nyomás, a stressz, a szorongás, nem igazán tudom miért, de így volt. És még is, akárhányszor csak felnéztem az égre elfogott egy pici, apró öröm, ami csak az enyém volt és úgy éreztem, senki sem veheti el. Mert annak ellenére, hogy mennyire egyedül éreztem magam, tudtam, hogy minden amiért kűzdök, amiért az életem is eldobnám, egyszer majd szembe jön velem. Aztán egyre csak telt az idő, teltek a szavak száma, amiket soha sem akartam hallani. Majd be lépett az életembe ő, Beatrice. Akkortájt nem volt valami hű, de kedves ember. Inkább gonosz. Emlékszem, történt egyszer, hogy az egyetem könyvtárában lapultam meg a sok gond elől, olvastam, vagy az egyik sarokban szunyókáltam. Egyszercsak nagy hangzavar, a dráma királynő megérkezett. Egy első éves véletlen le öntötte kávéval Beatrice ruháját, tényleg csak véletlen volt, bárkivel előfordulhat egy ilyen aprócska kis galiba. Ő nem tett mást, rá öntötte az esdeklő leányra a turmix-át. Majd azt mondta "Figyelj a lábad elé, mert legközelebb nem leszek ilyen jóságos." A könyvtár összese el kezdett sugdolózni. Nekem is cikáztak a gondolataim. Miért kell így megszégyeníteni valakit? Nem elég magában a bocsánat kérés, vagy az hogy nem szándékosan tette? Mert lehetett volna valaki olyan személy is, aki még bocsánatot sem kér csak tovább megy. S ezeket a dolgokat leforgava a fejemben dühös lettem és be szóltam neki. " Most boldog vagy? Élvezted? Miért jó másokat bántani?" És emlékszem, sokan egyetértettek jogos kérdéseimmel. Innentől vette kezdetét az én szivatásom. Nem terorizált senki mást ezekután, csak engem. Kegyetlen volt. Megvertek mosdóban, parkolóban, de még a házunk előtt is. El játszotta velem a " jaj, bocsi nem láttalak" játékot is. Volt rajtam egy egész étlap a nap végére. Nem tudtam, hogy egy ember lehet ennyire kegyetlen, kő szívü. De azt az egyetlen pillanatot is el vette, ami csak az enyém volt, többé nem néztem az égre, nem keltettem vak reményeket magamban, mert nem tudtam elég erős maradni.