Napsugár

2.folyt

- egész végig ébren voltál? - kérdezem

- igen, pont azelőtt keltem fel, mikor elkezdtél beszélni

- hát ez most kínos- elpirúlva mosolyodom el

- szóval akkor mit is mondtál? Csókolni akarsz, ameddig létezik a Nap és a Hold? - kérdezi hangjában érezhető a szarkazmus. Én pedig oda mentem és felé hajoltam és ezt mondtam neki

- A Nap és a Hold még mindig létezik- komoly hangnemben jelentettem ki, aztán megcsókoltam a homlokát. - minden amit mondani véltem igaz volt, az elejétől a végéig.. Én akarok lenni mindened Beatrice, mindened, ebben a torz és üres világban, és még azt sem bánnám, ha te nem szeretnél ugyan úgy, mert nekem csak az számít, hogy boldog legyél.
Ő nem mondott semmit, csak az arcomat fürkészte. Annyira boldog vagyok, hogy fel ébredt és bár a szégyenlősség miatt azt gondolom, hogy jó lett volna, ha nem hallja a ki mondott szavaimat, de örülök, hogy most már tudja, hogy hogyan is érzek.
Kettőnk csendjét és a köztünk lebegő feszültséget Elis töri meg

- Elnézést a zavarásért! Hanna, itt a telefon számom, hívjon fel, ha lesz ideje rá - mondta, közben pedig egy papírt nyomott a kezembe, aztán el is viharzott.
Megnéztem a papirt, rajta a szám, bár ez most annyira nem érdekelt. El raktam a zsebemben és Beatrice felé fordultam. Mérgesen nézett rám.

- na ez meg még is mi volt? - kérdezi dühösen
-először is, szeretném le szögezni, hogy ez nem az aminek látszik

- ja, persze, tudod ki hiszi el- durcizik keresztbe tett kézzel

- Ő egy medikus itt a kórházban a neve Elis, ő látta el a kezem.

- jó, azt megértem, de minek adta meg a számát és mondta, hogy hívd fel? Fel fogod hívni?

- nem tudod, én is épp annyit tudok, amennyit te. Egész idő alatt csak faggattam a hölgyet, hogy mikor mehetek már, mert minél előbb látni akartalak, ennyi történt. Amúgy meg, nem hívom fel, ha te nem akarod.

- Tőlem azt csinálsz, amit akarsz

- Tudod, minden az arcodra van írva- mondtam aztán pedig mutató ujjammal megbökdöstem mérges homlokát, utána ismét megcsókoltam, de most a száját - Tudod tök aranyos vagy, amikor bosszankodsz- vigyorodom el

- oh, hagyjál már. Inkább alszok- mondja majd elfordul, de én csak idegesítettem tovább, elkezdteiem bökdösni, csikizni. Ő csak még idegesebb lett és le ordította a hajam

- mit kéne tennem ahhoz, hogy le nyugodj?

-  meg kellene csókolnod, ez az ára

- ezt akarod? Jól van legyen - kiáltotta aztán megcsókolt.- most már akkor le nyugszol?

- igen is szép hölgyem- mondtam vigyorogva
Aztán csend lett, ő az ágyában, én meg egy fotelben hunytam le a szemem, hogy egy picit pihenni tudjunk.