Napsugár

2.fejezet

Másnap reggel nyolc óra van. Helyszínen vagyok, ez egy parkot jelent, el kezdődik a forgatás. Végre, vártam már ezt a pillanatot. Hat hónap és már a mozikban is látható lesz. És legalább eltereli a gondolataimat a forgatás, ami szintén egy nagy öröm. Merthogy most is van belőle egy csomó. Például, hogy lefeküdtem Beatrice-al. Nem tudom, mi ütött belém aznap, hiszen gyűlölöm. Biztos a sok ital, ahh el kell terelnem a gondolataim. Valaki nincs a közelben? Ah, ott is van. Andrea, ő játsza a filmben a legjobb barátomat. Megyek beszélek vele.

-Szia, Jó reggelt, hogy vagy ezen a szép napon?

- Jó reggelt Hanna, köszi jól- mondja mosollyal az arcán

- Ennek örülök. Vártad már, hogy elkezdődjön a forgatás?

- Uh, nagyon. Egész éjjel fent voltam, izgatott voltam, aludni sem bírtam.

- Nálam is nagyjából ez volt a helyzet.- mondom, majd oldalra tekintve látom, hogy Beatrice néz minket és elég láthatóan fejezi ki nem tetszését ezzel kapcsolatban

- És te ilyenkor mit szoktál csinálni, hogy bírd a mai napot szusszal? - kérdezi Andrea

- Sok sok koffein drága, az segíteni fog - jelentem ki, majd egyik pillanatban azt veszem észre, hogy Beatrice a kezemet fogja, majd beszélni kezd

- Bocsi, ellophatnám egy pillanatra?

- persze nyugodtan- Mondja Andrea

Azzal a lendülettel együtt el is vonszol. Van benne erő az már biztos. Viszont megfigyelésem alapján elég cukin néz ki ma, jól áll neki ez a diákos stílus, ha lehet ezt mondani. Ugyanakkor az is jó lenne, ha nem szakítaná le a tüdőmet azzal, hogy neki nyom a fának. Áu. Közel hajol és már tudom, figyelnem kéne, mert mozog a szája, de egyszerűen nem tudok, elvarázsol a hosszú felfogott, fekete haja, a macskaszerű, barna szemei, a szeplős arca, a gyönyörű szája. Miért varázsol ennyire el? Ennek nem szabadnak így lennie. De akárhogy is nézem, gyönyörű. Még akkor is, ha mérges az arckifejezése, mint most is. Óh, tényleg, rám mérges, de miért is?

- Remélem jó volt a csevej "Andreával"- mondja gyúnnyal a hangjában

- Igen, képzeld jó volt- viszonzom a gyúnyt

- Ha ennyire jó volt, akkor vedd feleségül- mondja érezhetően a dühöt hangjában. Várjunk csak, ő most féltékeny?

- Te most...féltékeny vagy?

- Még jóhogy, gratulálok, hogy leesett- mondja majd mérgelődik tovább magában

- Hehe, nem értem miért, de tök cuki vagy ilyenkor. És azt megkérdezhetem, hogy miért vagy féltékeny?

- Mert elmentél mellettem, de sem egy köszönés, sem egy pillantás nem volt, viszont neki megvolt mind a kettő, mert őt észre vetted. És mi az, hogy őt drágának hívod? Nem hívhatsz így senkit rajtam kívül!

- áh, értem. Bocsánat, nem tudtam, hogy erre külön törvény van. Legközelebb senkit sem hívok drágának- fejezem ki magam, majd azt veszem észre, hogy közelebb bújik hozzàm, és próbálná jelezni, hogy meg akar csókolni, de valahogy, nem érzem úgy, hogy ez helyes lenne

- Bocsi, el kell szaladnom a mosdóba- mondom és szaladok is.

Persze ezek csak szavak, ki tudja igaziak voltak-e, mert hát ugye, a szinészetből kiindulva, mindent el lehet játszani. Nem tudom higgyek-e ezekben a szavakban. Bár azt sem értem, miért féltékeny, vagy miért érezne féltékenységet, nem vagyunk együtt. Csak egy részeges éjszakán lefeküdtünk, ennyi volt, nem?