Napsugár

3.fej.folyt.

Miután ettünk Beatrice elment felöltözni, hogy együtt mehessünk a forgatásra, én pedig az erkélyre, hogy ki élhessem a dohányzás iránt mutatott szenvedélyemet. Mive, megint csak egyedül vagyok, ismét száguldozik a gondolatom. Eszembe jutott egy csomó fájdalom, hogy min mentem keresztül, miket éltem át és aztán....
Az erkélyen állva, a nap árnyékáb feltűnt ő. A 16 éves Hanna. Egy kicsit meghökkentem, de aztán mosolyogva ezt mondtam

- most már minden rendben lesz. Ügyes voltál, hogy ki bírtad. Büszke vagyok rád.

- Most már vége van? Van értelme az életemnek?

- Igen, ő értelmet adott neki.

-Köszönöm, hogy nem adtad fel az életet.

- Akkor most már eltűnök - mondja a tizenhat esztendős énem és eltűnt

- he? Kivel beszélsz? - kérdezi Beatrice

- senkivel-mondom meg könnyebülten- mehetünk?

El hagyjuk a lakást és a forgatás helyszínére sietünk. Bár, nem értem miért, kb húsz percre volt tőlünk. Kiszállunk a kocsiból, Beatrice hozzám kapkodja a lábát, hogy megfoghassa a kezem, ezzel is ki mutatva azt a tényt, hogy együtt vagyunk. Nem mintha ezt nem sejtettek volna az egész stáb és színész kolléga. De nem baj, ez kellemes most így. Nem érzem azt a nagy stresszt. Ami, megnyugtató. A mai forgatás ugyancsak szabadidős tevékenység. Megint egy park. Hát ez hihetetlen, mit szeret ennyire a parkokon az író? Jó, na, legyünk pozitívak, legalább szép park. Tele van virág bokrokkal, padokkal és egy sellőt ábrázoló szökőkúttal. Milyen eredeti, hehe. A szökőkút bámulás lehetne egy hobbi, tök jó nézni, ahogy folyik le a víz, meg minden, ellennék vele egész nap. Csak úgy folyik és folyik. Ha már a víz csordogálásánál tartunk, Beatrice el ment mosdóba, és most ezért ad értelmetlen jeleket az agyam. Nem mintha alapból nem lennék idióta, csak na, unatkozom. De jön az én megmentőm. Andrea.

-Tök jó, hogy jössz, unalmamba már egy új hobbin gondolkodtam - mondom

- Akkor tényleg jó az időzítés. Azt hittem valamiféle megszállottja vagy a szobroknak, olyan erősen nézted- kuncog magában Andrea

- Na még az kéne

- És hogy van Beatrice?

- Hát, vannak sebek, amik még nem gyógyultak be, de egész elemében.

- Hála az égnek - mondja. Én meg el kezdek pánikolni, mert látom, hogy Beatrice felénk tart és tudjuk nagyon jól, hogy mennyire féltékeny- Mi az? Mi történt?

- Andrea, gyorsan csinálj valamit. Vége az életemnek. - mondom a karjába kapaszkodva és erősen pánikolva

- Csak egy pillanatra hagytalak magadra!!!!!!!
-mondja és elkezd csapkodni

-Látod, mondtam, hogy elemében van. - jelentem ki- Beatrice, nyugi, nincs semmi- kiáltom, hogy ennek hatására hátha abba hagyja a csapkodást

Minden hiába, ugyan úgy folytatja.
Andrea le sokkolódott, nem értette, hogy most mi is van. De én tudtam nagyon jól, hogy miért mérges. De na, emberek vagyunk, kommunikálunk egymással. Nem kell mindig a rosszat látni. Nem lenne az a félistennő, akivel megcsalnám, mert tuti, hogy még nála is erősebb lenne, és akkor mindketten kapnánk a fejünkre. De viccet félre téve, tényleg nem csalnám meg soha.
Oh, zörög a telefonom. Kaptam egy SMS-t.
Ez áll benne:
Elis vagyok, a medikus. Tudnánk találkozni valamikor?
Na ez a fura. Kémkedik utánam?