Napsugár

folyt.

Itt is vagyunk, a kávézóban ahová mindig öröm be lépni, el ne hidd, teljes mértékben idegőrlő az egész, főleg mert jól megy az üzlet és sok  vevő. Ugyanakkor vannak jó pillanatok is, na meg persze az én legjobb barátom Eva, aki éppen felém tart azzal az őrületbe kergető, bolond mosolyával. Tuti megint valami nagy baromságot csinált.
- jó reggelt szépségem- mondom, mintha hinni lehetne szavamnak
- reggelt, nem kell a szarkazmus, korán van még hozzá- feleli
-jól van na, de te kezdted az egészet, tök ijesztő, amikor így mosolyogsz, mint az a bohóc abból a filmből, csak ijesztőbb. Na de, mondjad, mi ez a nagy öröm?
- Randim lesz. Tudod,múltkor regisztráltam egy társkeresőre.
- iiigen, valami rémlik
- na és megismerkedtem egy magas, kigyúrt, sármos úri emberrel. Most nagyon érzem Hanna, ő lessz az igazi. - jelenti ki
- csak nehogy úgy járj mint a múltkor, tudod, arra a fura öregemberre gondolok- felelem és megyek az öltözőbe, s közben ezer gondolat a fejemben.
Soha sem értettem ezt az "igazi" dolgot, honnét lehet tudni, hogy ő lesz majd az igaz ? Ez egy érzés, vagy ezt csak így el dönti magában az ember? Fura dolog. De ez nem fontos most annyira. Csak le kell tudnom ezt a műszakot és mehetek a meghallgatásokra, és talán egy lépéssel az álmomhoz is közelebb kerülök. Ma el kell játszanom egy kalózt és egy.....és egy tanárt aki az egyetemen tanít és aki bele szeret az egyik diákjá aki lány. Nagyszerű, lehet néha el kéne olvasnom, mire is jelentkezem.  Nem szeretem a szerelmet, mert érzésekkel jár, és felém nem igazán járnak boldogsággal teli érzések. Persze tudom, hogy mindez csak színészet, de nem tudom képes leszek- e át adni ezt a sok öröm teli érzelmet. Hisz olyan rég volt az ideje annak, amikor én boldog voltam, vagy épp szerelmes. Én mondom, csak viccet akar űzni a nyomorult életemből a világ. Szerelem? Ugyan már, hisz még bízni sem tudok az emberekben. Akkor, még is hogy adhatnám elő? Az lesz a legjobb, ha inkább el sem megyek. Igen! Ez egy remek ötlet. Energiát és időt spórolok, nagyszerű.