Napsugár

3.fejezet

Mikor még fiatalabb voltam, elgondolkodtam, hogy mi is lehet az a öröm. Ki lehet ő? Nem igazán tudtam ezt meg határozni, hiszen aligha történt velem örömet okozó dolog.
Azt mondják, hogy szeretni szép és boldog dolog, de ez nem mindig igaz. Van amikor minden szeretetet át adni egy másik embernek, az életed legnagyobb hibája lesz. Mert szereted az a személyt, de ő nem szeret viszont, de te még is küzdesz egy parányi kis szikráért, és nem veszed észre, hogy közben mást bántasz meg. Velem is ez volt. Annyira vágytam apám szeretetére, hogy eközben anyámnak okoztam egy hatalmas sebet a szívében. Nem akartam, tényleg nem. Én csak arra vágytam, hogy szeressenek. Kicsi voltam és túl naív voltam ahhoz, hogy tudja, csak egy játékszer vagyok a világ kellős közepén és előszeretettel használnak, mintha tényleg csak egy tárgy volnék. Ki tudja, talán így volt. Aztán, mikor észbe kaptam, már késő volt. Késő volt, de anyám adott még egy esélyt az életre. Persze a tetteim után nem kaptam mást, csak gyűlöletet. Nem szeretett igazán senki. Tudom nagyon jól, ezt nem lehetne mehvétózni. Hisz, még most sem bocsátottak meg nekem. És hiába próbáltam elmagyarázni, hogy én csak szeretetre vágytam, arra, hogy ne csak én adjam a szeretetet, hanem adjon nekem is valaki, hiába volt minden megmozdulás, sohasem akarták elhinni, vagy csak úgy bízni az egészben. És most itt vagyok, anyámmal állok szemben, régi sérelmeit meséli el, mintha nem tudnék róla. És mindezt miért? Mert valami kis gubanc van az életben, persze, nyilván, ki más hibája, lenne, ha nem az enyém. Az a tróger mostoha apám már megint részeg, nem értett a szóból úgy tűnik. És még egy nőt is ide hozott a házba, hogy le feküdjön vele. Az ablak üveg ki törve, tiszta vér minden, kiabál mindenki. Szem látomás minden tönkre ment. Így hát, hogy ki fejezzem személyes véleményem ennyit mondok

- Ennek nem lesz jó vége

- Jó, de akkor mit kéne csinálnom?- kérdezi anyám

- Hívjuk ki a rendőrséget

- De ha ki hívjuk el viszik a gyereket. És én nem kockáztatom a gyerek életét senki kedvéért

-  De elegem van az egészből. Kinek van kedve így
élni. Miért kéne el tűrnünk, hogy olyanok legyünk, mint a kivert kutyák? Miért vagyunk még egyáltalán itt. Nem is értem

-Miért nem mész el egymagad, ha olyan okos vagy?

Nem mondtam semmit, mert túl dühös voltam és megígértem Beatrice- nak, hogy nem csinálok hülyeséget.