Napsugár

2.folyt

Vége a forgatásnak, délután hat óra van. Anyám írt egy üzenetet, hogy amint tudok menjek haza. Komoly dologról lehet szó, ha ezt írja. Szóval, akkor irány haza, írok egy sms-t Beatrice-nek és már itt sem vagyok.
Húsz perc utazást követően haza értem. Kiszállok az autóból és a bejárati ajtóhoz haladok, ki nyitom az ajtót, tudtam, hogy ez lesz, de valahol legbelül reménykedtem, hogy még is más vár rám itthon. Törött tányérok a földön, víz a falon, az étel is már a macskák hasát nyomja. Megint berúgott az a semmire kellő. Csoda lenne ha egyszer az életben nem lenne káosz. Ha egyszer azt gondolhatnám, hogy ami történik az normális. De nem gondolhatom ezt, S persze most lehet gondolkodni, hogy huszonöt évesen miért élek még anyámmal, de az ok nagyon egyszerű. Van egy fogyatékkal élő kis öcsém, akit nem hagyhatok cserben, egy másik, akit ugyan úgy táplálnom kell, és egy anyám, aki annak ellenére, amit tettem vele, adott még egy esélyt az életre. Hogy vehetném mindezt félvállról? Semmi sem normális, de nekem muszáj erősnek maradnom, hogy egyben tartsam a már amúgy is félbe szakadt családom. Tehát ideje megtudni,  miért volt sűrgős haza jönni?

- itthon vagyok

- gyere ide- kiabál anyám a konyhából, megyek és azt látom, hogy könnyben áll a szeme

- mi történt?

- én már nem tudom mit tehetnék. Miért kell bántani azt a kisgyereket? Ő nem tehet semmiről. Miért bántja őt? - felel és kérdez szipogva anyám

- hol van most? Hol van az a rohadék?

- El ment a kocsmába inni. Miért, mit akarsz tenni?

- Megyek és meg ölöm

- Ne tedd ezt, ezzel csak magadnak ártasz

- Akkor még is mit tehetnék? Nézzem végig, ahogy szenved, ahogy tönkre megy a gyerek? Vagy szakadjon meg a szívem minden nap csak azért, mert sírni látlak? Mit tehetnék, hogy ez más legyen? Hogy ne keljen azt látnom, hogy könnyezel? Mond meg mit tegyek és én meg teszem, csak ne sírj többé- mondom a legnagyobb bánattal a hangomban

- Nem tudom mit tehetné, én tényleg nem tudom

A mondat végével elhagytam a házat. Nincs bennem akkora kontrol, hogy ott tudjak maradni. Egyszerre érzek dühöt és fájdalmat, nem jó kombó. Indulok a kocsi felé, hogy el menjek a kocsmába és szét verjem a fejét annak a mocsoknak.