Ketten együtt.

4.

....
Másnap reggel csak annyit érzek,hogy valakinek a keze a nyakamon át lógva pihen.Adam valamikor az éjszaka közepén átdobta a kezét rajtam.Felé fordultam és szemét lettem volna ha felkeltem.Ezért nem tettem.Néztem hogy alszik.Olyan aranyos volt.A keze a nyakamon át lógott ugye,ő maga pedig hason feküdt feje felém fordulva.Egy darabig még figyeltem egyenletlen szuszogását,légzését,majd később óvatosan nehogy felkeltsem kimásztam alola és kimentem valami reggelit összedobni magunknak.
A konyha asztalon anya cetlije várt.
,,Hoztam reggelit a kenyeres tartóban megtalálod."
Klassz.Kivettem a tartóból a két kakaós csigát és mivel jószívű  vagyok így ezt megosztom Adammel.Benéztem a hütőbe narancsléért ,majd visszamentem a szobába halk léptekkel.
Ahogy beértem láttam Adamet öltözni ami miatt majdnem kiesett a tálca a kezeimből.

-Elmész?-kérdeztem és mintha csalódást,bánatot fedeztem volna fel a hangomban.Ezt szerintem Adam is kiszúrta.

-Ne haragudj,de mennem kell.Haza kell ugranom aztán még munkába is kell mennem meg ott van Emma is.-itt megdöbbentem.Szoval fut máris a csajához ahogy ő hivja.

-Értem.Emma a te...

-Vele randiztam volna tegnap,igen.-nem ezt akartam kérdezni.Még nem nevezi a barátnőjének.

-De én nem akarom,hogy elmenj.-meglepett ez a mondatom.Nem akartam kimondani csak kicsuszott.

Adam sohajtott egyet,majd elém állt és megölelt.Annyira jólesett az ölelése.Az illata mennyei volt.Szinte már a halálos ágyamon éreztem magam mire elhuzodott.

-Muszáj mennem.-nyomott puszit a homlokomra.-Délután 6 kor a parton a szokásos helyünkön várlak,drága.

És elment.Kilépett a házból.A lányhoz akit Isten tudja miért utalok.

....

Délben fogtam magam nem búslakodtam tovább felöltöztem ( rövid farmernadrág,pántos rózsaszín poló,fekete Converse tornacipő+ kis visszafogott smink ) , és átszaladtam Jennyhez,aki már várt rám.
Mindent elmeséltem neki és tanácsot vártam.

-Még mindig tartod magad az elvedhez?

-Igen.Teljes mértékben!

-Mért tagadod?Nekem elmondhatnád.-és ekkor kifakadtam.

-Mert félek.Megijedtem ettől az érzéstől amit a közelsége vált ki belőlem.Mert nem tudom mi változott.Eddig nem éreztem ezt.

-De,csak nem éreztél vetélytársat.

Most hogy Adam ugrott a lánynak félsz,hogy fontosabb lesz neki a csaj ,mint te.

-Pedig tudod,hogy én nem vagyok ilyen.Nem tudom mi ütött belém.-Jenny leült mellém és szorosan magához ölelt ezzel vigasztalva.De nem segített.

Egész nap vele voltam amit egyikőnk sem bánt mivel Adam miatt Jennyvel egyre kevesebb időt töltök amiért bocsánatot kértem.

-Ugyan már!Mostmár tudom miért.-nevetett fel átkarolva a vállam.

Fél hat fele bucsút vettem Jennytől és elindultam a partra a szokásos helyünkre.Igen ott volt.Időben,mint mindig.De nem egyedül...