Ketten együtt.

21.

-Várj!-nézett rám Adam.-Szerintem ezt még ne kapkodjuk el.

-Mi van?

-Most ki vagy bukva és nem akarom hogy később megbánd a dolgot.

-Adam..-Én tényleg akarom.

-Nem, nem akarod. De ez nem baj. Mondtam már. Ha készen állsz itt vagyok.

-Ugye csak viccelsz? Nem erre vártál?

-Most -Mért vagy ilyen, Liv? Csak azt akarom hogy biztosan akarj engem ne azért mert lelkileg nem vagy jól az apád miatt.

-Várj. Most jól értem? Nem akarsz velem lenni.

-Liv, ne csináld ezt!

Felálltam és mérgesen kiviharzottam a szobájából.

Nem hiszem el! Mikor készen állok rá ő elutasít. Biztosan akar engem?

Hallottam hogy engem szólít és utánam jön de elhagytam a házat és inkább haza mentem. Nem akarok most társaságot. Talán jobb ha most egyedül leszek kicsit. Tudok majd gondolkozni.

Otthon már sötét volt ami azt jelentette hogy anya már alszik. A szobámba mentem és beestem az ágyba.

Talán mégis jobb hogy nem tettük meg. Nem akarom hogy Adam csalódjon bennem.

.........................

Másnap reggel a telefonomra keltem. Adam hívott de nem vettem fel. Nem tudom mit mondjak neki. Félek hogy megbántottam.

Hagytam had csörögjön majd a konyhába mentem. Nem nagyon volt étvágyam.

Anya kijött és főzött le kávét. Kicsit kínos volt hogy egyikőnk sem mond semmit.

-Azt hittem Adamnél maradsz.

-Igen. Kicsit összekaptunk. Nem nagy dolog.

-Nézd! Nagyon sajnálom a tegnapit.

-Én is. Nem így kellett volna reagálnom.

-Apád csak azért jött mert Mia erőltette. Biztosíthatlak hogy nem fogadom vissza vagy ilyesmi.

-Szerinted mit tegyek?

-Apád a vétkes nem a lány aki a testvéred. Nem árt senkinek sem ha találkoztok.

-De akkor apával is kell.

-Az sem baj.

-Mi van?

-Így eltudod mondani neki mit érzel vele kapcsolatban.

-Lehet igazad van.

-Megadta a számát. Ha készen állsz hívd fel.

Haaj! Ez a szó. Adam most biztosan utál. De mért viselkedem hülyén és -Mért nem beszélek vele?

Csöngettek az ajtón és Jen  csörtetett be rajta.

-Olívia!!! Mégis mi a fene ütött beléd!!

Most bajban vagyok.
Anya fedezékbe vonult és szó nélkül Jen kezei közé engedett. Most végem.

-Mért nem veszed fel ha Adam hív?

-Tegnap este nála voltam. Komolyodni kezdtek a dolgok de közölte velem hogy ő nem akarja.

-Az ő verzióját már hallottam. És igaza van. Ne azért tedd mert rossz passzban vagy és el akarod vonni a figyelmed.

-Tudom hülye voltam. Jobb hogy nem tettük meg.

-Amúgy ha már itt tartunk mért húzod eddig? Szereted, nem?

-Félek. Nem akarom hogy csalódjon. Mi van ha utána nem fogok kelleni neki mert olyan rossz volt.

-Te tényleg hülye vagy.-nevetett ki kedves barátnőm.-Hahó! Adam szeret téged. Mikor ébredsz már rá?! Még a világ végére is elmenne érted te dilis. Nem gondolhatod ezt róla.

-Igazad lehet.

-Mint mindig.

Megint csöngettek így ajtót nyitottam. Meglepetésemre Emma fogadott az ajtó előtt.

-Szia. Ne haragudj Liv, de Adam irt hogy nézzem meg mi van veled.

-Szia, gyere be.

Leültünk a konyhába és ő is neki látott a kiosztásomnak. Pont nekem nem kéne ezt gondolnom Adamröl. A lányok ráébresztettek arra hogy nem kételkedhetek  Adam szerelmében irántam. És igazuk van.

Egy csomót beszélgettünk és beavattam őket az ( apa itt volt és elmondta van egy húgom) dologba. Nagyon meglepődtek és anya mellé álltak. Azt hiszem találkozom a húgommal. Hiszen nem ő tehet róla hogy így alakultak a dolgok. De remélem apa nem akar végig itt maradni. Öt nem látjuk szívesen.

Emmával egyre jobban kijövünk. Ami fura az előzményeket tekintve. De igazán örülök neki. Barátnők lettünk és ez szuper. Klasszul megvannak Davevel aminek mégjobban örülök.

Később berontottak a lakásba. Zárnom kéne az ajtót.

-Bocs Liv, de nem bírtam tovább.-csókolta meg barátnőjét Nate.

Aztán megjelent Adam is. Szomorú volt ami rossz érzést váltott ki belőlem.

-Na jó. Beszélek helyetted mert bolond vagy. Liv! Adam teljesen ki van. Nem akart megbán...

-Sajnálom.-szóltam közbe.-Ne haragudj rám.

Adam látszólag megnyugodott így odarohantam hozzá és megöleltem.

-Igazad volt. Nem kéne fellángolásból döntenem.

-Tudod hogy nagyon szeretlek, ugye? Ha Nem vagy boldog akkor én sem.

-Adam...én...

-Sze-ret-lek, Olívia! És ez nem fog változni.

Lehúztam ajkaimhoz és megcsókoltam.

Annyira szeretem. Nem! Szerelmes vagyok belé.

A fiúk csatlakoztak hozzánk és megosztottam velük is hogy találkozom a húgommal.
Örültek neki és Adam felajánlotta hogy elkísér.
Most Adamen volt a sor hogy meghallgassa Natet. Ugyanis eddig ő hallgatta a barátom bolondságait amit nem akart megosztani velünk így nyakon vágta Natet mikor belekezdett.

-Csak mondom hogy nincs mitől félned. Ez a srác tetőtől-talpig odavan érted. Szerintem ha meglönéd akkor se változnának az érzései.-nevetett fel Nate.

-Befognád már?!-szólt rá Adam.

-Szerintem aranyos.-nyomtam csókot a szájára.

-Na jó! Leszállnánk rólam.

Még nem láttam zavarba jönni. Most viszont eléggé az volt. Csak mosolyogni tudtam az ölében.

A nap további részében a csapatunk együtt lógott és csatlakozott Dave is. Felhívtam apát hogy szívesen találkoznék Miával. Azt hiszem örült neki.

Körbenéztem a barátaimon....

Igazán szerencsés vagyok hogy ők velem vannak.

És ennek mindig hálát adok.