Ketten együtt.

13.

A motorozás után Joe hazavitt minket.
Adam és én ott álltunk a házunk előtt zavartan nézve a földet.

-Remélem tetszettek az ajándékok.

-Nagyonis.De már az elég nekem hogy velem vagy ezen a napon.-ölelt meg.

-Ennek örülök.

Lassan eltávolodott tőlem és megfogta az állam hogy a szemeibe nézzek.

-Nagyon szép lány vagy.Mindig az voltál.

-Mégis máig tartott hogy bevald szerelmes voltál belém.

-Nem csak voltam.-HOGY MII???

Megakartam kérdezni mire érti ezt de nem engedte mert rögtön megcsókolt.Ajkai puhák és finomak voltak.Ahogy elvált a számtól mosolyogva az álla alá húzott.
Most mi lesz velünk?Talán rákérdezzek?Erre se volt időm.
Adam ujjait az enyémekre kulcsolta és felmentünk a házba.
Anya nem volt itthon de szörnyen éhes lettem szóval neki álltam valamit kotyvasztani miután ledobtuk a cuccainkat.

Adam mindenben segitett nekem habár még mindig nem tudtam hogy is állunk.De ma csak jól éreztük magunkat együtt.
A főzés után leültünk enni majd néztün valami filmet a tévében.
Adam ledobta magát a kanapéra és várt rám.
Leültem szorosan mellé mire a kezét a vállamra rakta.Most együtt lennénk?
Csak nézte a tévét és nevetett rajta.Én meg őt kémleltem.

-Mi az?-nézett rám.

-Semmi.

-Mondjad!-hajolt közelebb.Wáá!

-Csak..én..-de ajkait rögtön az enyémre tapasztotta.

Csipője már surolta az enyémet.Kicsit megijedtem.Nekem ez az első és ezt ő nagyon jól tudja.
Megfogta a derekam és magára húzott.Ajkai áttértek a nyakamra és apró csókokat lehelt rá.Halk nyögés hagyta el a számat mire Adamet ez eléggé felizgatta.
De félek ettől.Bármennyire is fáj abba kel hagynom.Ahogy neki is.

-Adam!-lassan vált el a nyakamtól.

-Mi a baj,drága?

-Én..nem hiszem hogy ez jó ötlet.Van barátnőd.

-Igaz.Sajnálom.-állt fel.

-Most elmész?

-Ja.

-Miért?

-Mert ha tovább maradok olyat teszek amit te nem akarsz.És azt nem szeretném.Túlságosan kivánlak ahoz hogy maradjak.

Mit mondott?Jól hallottam?

Utána akartam szólni de már elment.Csakhogy nem hagyom annyiban.Leszaladtam a lépcsőn és még a ház előtt elkaptam.

-Adam!Most mi van köztünk??-orditottam a fejéhez.

-Én sem tudom,Liv!Talán csak kel egy kis idő.Addig ne találkozzunk!

-Mi?-De erre már nem válaszolt.Elment.

Talán nem így lett megírva számunkra...