Ketten együtt.

10.

-Jó ezt nem gondoltam.-mondtam forgolodva a tükör előtt.

-Mit?

-Hogy igyis nézhetek ki.Köszönöm.-öleltem meg szorosan.Majd csöngő szót hallottunk.

-Na mnj siess és nyügözd le.-kacsintott rám Jenny majd kiterelt az ajtóhoz.Anya majdnem elájult ahogy Dave is.

-Hűű!Gyönyörű vagy,Liv.

-Köszi.

Miután elköszöntem a kis családomtól majd elindultun bevenni a várost.Először beültünk teázni és kérdezgettük egymást a másikról.Úgy telt az idő hogy majdnem elkéstünk az étteremből.Dave foglalt asztalt ezért siettünk át ne adják másnak.Siettünk és közben csak simán jól éreztük magunkat.
Leültünk az asztalunkhoz és rendelés után Dave nevetetett tovább.Miután végeztünk Davevel még elmentünk sétálniicsit mikor egy ismerős hang űvöltözött az utcán.

-Adam?-néztem rá de valamiért fura volt.

-Mi van?-kérdezte dölöngélve.Ez totál részeg.

-Mi a fene ütőtt beléd?Mennyit ittál?

-Közöd?Már nem tartozol hozzám.

-Adam higgadj le.-Kérte Dave.

-Te csak ne szólj bele!-erre elesett de eltudtam kapni.

-Te jó ég!De nehéz.-Dave segitett felállitani majd sima talajra tenni.-Na jó haza viszem magamhoz.

-Mi?-Kérdezte Dave.

-Sajnálom.Holnap felhivlak.

-Oké.Nagyon jó volt veled Liv.

-Veled is.-és megcsókolt.De nem tartott sokáig mert Adam ellökte tőlem.

-Mégis mit képzelsz?Ne csókolgasd őt!!!!

Elköszöntem Davetől majd átkarolva a nyakát haza vittem hozzánk.Szerencse hogy anya nem volt fent.
Bevittem a szobámba és lefektetve leszedtem róla a cipőjét.

-Csak légy halk.

-MI??-kiabálta.

-Csss!-tettem ujjam a szájára.Erre apró puszikat nyomott rájuk.

-Feküdj le mellém,drága!

-Nem.Csunyán viselkedtél ma!

-Ne haragudj!Imádlaaak!!!

-Ha bevekszem melléd abbahagyod a kiabálást?

-Aha.

-Legyen.

Befeküdtem mellé mire karját átdobta a hasamon.A szívem nagyokat dobbant a mellkasomban.Nagyon szeretem.

-Liv.Alszol??-sugta a fülembe.

-Nem mert nem hagyod.

-Sajnálom.Mindent.Nem érdemled meg ahogy viselkedtem.Emlékszel mikor kiskorunkban tanitottalak deszkázni?Elestél a pályán rám meg a frászt hoztad.Többet nem engedtem hogy deszkázz.És mindent komolyan gondoltam amiket akkor mondtam.A mai napig.Nem akartam hogy bármi bajod essen.Ahoz túl fontos vagy nekem.-felé kaptam a fejem.

El se hittem amit mond.Neki is eszébe jutott a kiskori deszkázáz.Már egyre is gondolnánk? Barna szemeivel fürkészte a arcom majd egyre közelebb hajolt.Hüvelykujjával végig simitott arcomon.

-Annyira sze...-sze mi??Mond már ki hogy mi sze??De nem tette.

Befordult a másik oldalra és elaludt.Ezt nem hiszem el!!
Mit akart mondani??
Wááá!!Megőrülök!!!

.........

Mikor felkeltem Adam még mindig ott feküdt mellettem és látszott rajta hogy tegnap nagyon ki volt ütve.Kimentem a konyhába reggeliért és anya cetlije fogadott.

,,Van müzli vettem a boltban a kedvenced.Remélem jó volt a randid kicsim.Sarahnál vagyok szerintem késő délután itthon vagyok. Szeretlek."-Anyu.

Na klassz!Egyébként Sarah a keresztanyum és anya legjobb barátnője.A férje Joe a keresztapum és totál jófej arc.Imádom őket.Azért ők jobban élnek mint mi de nem vágnak fel vele.Van egy 8 éves kislányuk Emily és állitolag most lesz egy új kisbaba a képben. De ez nem biztos.Tervezgetik.

Megkerestem a müzlit és kiöntve azt leültem a kanapéra.Nem volt kedven felmenni Adamhez.De ő óhajtott kijönni egy szál nadrágban.Poló nélkül.Huhh,Azok a kockák.Beletúrt hajába és felém vette az irányt.

-Jóreggelt!-ült le mellém.

-Aha.Nekedis.

-Van fájdalom csillapitód?

-Ja.Hozok.

Felkeltem és hoztam neki mire magára rántott.

-Nagyon haragszol rám?-leelte a számra.

-Kicsit.Mért vagy velem ilyen?Már nem vagyunk a régiek,mint kiskorunkban.A deszkázásnál.

-Te emlékszel még?

-Persze.Mindenre amit együtt csináltunk.De gondolom te is mert tegnap felhoztad.

-Arra emlékszem.Utána csináltam még valam hülyeséget??

-Mert ez hülyeség volt?Hogy megvédtél mindentől??

-Nem,dehogy.Csak már nem olyan mint akkor.

-Mert milyen volt akkor?

-Más.Sokkal jobb.Közelebb éreztelek magamhoz.-hajolt közelebb.

-Énis.-pusziltam orron.Ezen elmosolyodott.

-Ez mi volt?

-Orrpuszi.

-Komolyan??Miért kapom??-fonta kezeit a derekam köré.

-Mert izé...nos azért mert...

-Igen?

-Hiányzol.

-Ezt hogy érted?

-Ahogy mondom.Az szeretném ha olyanok lennénk mint régen.

-Az jó lenne.De változtak a dolgok drága.-felállt a kanapéról.

-Mert?

-Van barátnőm akikedvelek neked meg barátod akiért oda vagy,mert megmentett.Mostmár ő helyettesít engem.

-Engem meg Emma.

-Igen.Ez igy jó.

-Aha.

-Akkor vége?

-Tudod seggfej vagy!!Utállak Adam!!Állandóan megbántasz és ebből rohadtul elegem van.

-Mégis mivel?

-A tetteiddel!UTÁLLAK te pöcs!

Adam egy darabig csak állt és nézett rám aztán fura dolog történt.Elkapta a kezem magához rántott és a fülembe súgott.

-Dehogy utálsz engem drága.Csak a helyzetet amiben benne vagy.

Kicsit távolodott el tőlem majd erőteljesen megtette!!
Adam MEGCSÓKOLT!!!!
:*