Ketten együtt.

18.

-Hogy?

-Felmentem a lakásba és anya ott ült vele a pultnál.-meséltem neki zokogva.-Beszélgettek valamiről de abbahagyták mikor benyitottam.

-Sajnálom.Biztos nem könnyű most neked.-ölelt szorosan magához.

-Szerinted jól tettem hogy eljöttem?Meg kellett vol hallgatnom?

-Ugyan minek?Eldobott titeket 4 éves korodban.Nem érdemli meg hogy egyáltalán szoba állj vele.

Adam mindigis gyűlölte az apámat.Mindigis megvetette az ilyen embereket akik hirtelen megszakitotta a kapcsolatait gyerekével.
Csakhogy az én apám fokozta azzal hogy alkoholista volt.Vagy még mindig az.Ki tudja!Sose ismertem még emlékezni se emlékeztem a vele való dolgokra.
Anya mindig mesélt arról milyen voltam kicsiként.De mikor apa is szoba került elszomorodott.Nem igy akarta.De becsülöm hogy volt bátorsága ott hagyni az a férget.
Ezért nem fogom meghallgatni.
Mert UTÁLOM és mindigis fogom.!

-Maradsz ugye,drága?

-Ezt terveztem.De ha zavarok elmegyek.-indultam meg.

-Jaj nem dehogyis.Te sosem zavarsz édes.

Édes?De aranyos.Ezt még sose mondta nekem.

-Tudom hogy imádsz ezért velem maradsz.-fogta meg a kezem magához húzva.

-Nem is tudom...-fontam kezem a nyaka köré.

-Oké.-vette le kezeim mosolyogva.

-Ne,ne,ne!-mentem utánna.

Egyból felkapott és ledobott az ágyra.Csak nevettem ahogy elkezdett csikizni.

-Adam!Hagyd abba!

Fölém tornyosult majd mohón megcsókolt.

Rajta nics is poló.Ez igy nem ér.

-Menj tusolj le!Megvárlak.

-Tudsz is adni alvós ruhát?

-Persze.

-Köszi.Imádlak.-nyomtam puszit az arcára.

-Mit mondtál?-mosolygott szüntelenül.

Mosolyogva bementem tusolni majd felkaptam Adam polóját és boxerét majd kimentem.

-Neked sokkal jobban állnak a ruháim.-huzott magára.

-Hát igen.Talán nekem adhatnád őket.

-Na persze.-rántott teljes testemmel magára.Szinte rajta feküdtem.-És én mit kapok?

-Engem.

-Hm..Egész jól hangzik.-csókolt meg.

Totálisan szeretem.
Mindenéért odavagyok.
Remélem sokáig együtt leszünk.

-El se tudod hinni milyen boldog vagyok hogy végre magam mellett tudhatlak.

-Eddigis melletted voltam.

-Nem ugy értettem.-piszkálgatta a hajam.-Nem látom hogy más fiú karjaiban van és helyettem csókolgat.Azt nem birnám.-ránéztem.Szemei az enyémbe furodtak és láttam benne vágyat,szerelmet,féltést,aggodást,boldogság.

-Nem is kell.Mert nekem csak te kellesz,Adam.-a legkomolyabban mondtam és gondoltam is.

-Szeretlek.-KIMONDTA!!!Megcsókolt majd becsukta a szemét.

-Én is.Nagyon.-láttam ahogy elmosolyodik majd én is lehunytam szemeim.

Kettesben aludtunk el egymás karjaiban.A lábaink összekulcsolodtak mire pillangók ezrei törtek utat maguknak.
Nayon szeretem Őt...