Ketten együtt.

9.

........

Reggel vidáman keltem ki a ágyamból és ugrottam a fürdőbe szalonképessé téve magam hiszen ma randim lesz.Örülök is nek meg nem is.Ha Adammel lenne csillagokat lehetne fogni velem.Na de térjünk vissza a valóságba.
Üziztem Jennynek hogy délután 5-re jöjjön át szükségem van rá és a tanácsaira az estével kapcsolatban.
Ahogy írtam neki rezgett is a telóm hogy a válasz megjött.Csakhogy nem Jenny volt az.

,,Szia. Találkoznunk kéne"-Adam.

,,Ugyan minek?"-Liv.

,,Beszélni akarok veled  a hercegedről."-Adam.

,,Ok. A parkban várlak 10 perc mulva."-Liv.

,,Ok."-Adam.

Ez mi a fene volt??És én mért mondtam igent???Látszik mennyire szeretem.És mostmár nem tagadom mert nincs értelme.
De neki Emma az igazi nem én.

10 perce várom Adamet és végre látom hogy közeledik felém.

-Na 10 perc késés után méltoztattál megjelenni.Milyen figyelmes tőled.-közöltem nyersen.

-Most mi bajod van?Itt vagyok nem??

-Mit akarsz?

-Mégis mi ütött beléd,Liv??Képbe jön egy idegen srác akit az utcán szedtél össze és máris elfelejted hogy én lennék a legjobb barátod??-orditott rám.

-Kinek képzeled magad hogy megmond mit csiináljak?

-Csak...Haaj!Mi van velünk Liv??

-Na azt énis szeretném tudni.

-Egyre többet veszekszünk és tegnap még fel is pofoztál elég durván.

-Volt okom rá.

-Igen.Amit azóta is bánok hogy kimondtam.Tudod mit?Lógjunk együtt.-telt meg reménnyel.

-Nem lehet.

-Miért?

-Az nm tartozik rád.

-Liv.A legjobb barátod vagyok.-fogta meg gyengéden a kezem.Hogy ez milyen cukiii.

-Randim lesz.

-Mi??Azzal a sráccal akit tegnap ismertél meg??

-Igen.

-Menjél csak!Kinek kellesz mint barát!

-Most mért vagy ilyen??

-Mert annak rögtön igent mondasz akit csak tegnap óta ismersz de aki már kiskorod óta töri magát hogy veled legyen azt lerázod ilyen egyszerűen!!!

-Addig mért nem mész Emmához??Ugyis ő lett a lelkitársad,nem??Menj és dugd meg!!

-Jó!Megyek is!De aztán ne legyél dűhös hogy nem veled voltam és hallgattam a hülyeségeid!!-fogta magát és ott hagyott.

Mi van velünk??Egyre csak romlik a barátságunk.Pedig mennyire közel álltunk eddig egymáshoz...

9 éves voltam mikor Adam deszkázni akart tanitani.Azért csak akart mert nem sikerült neki.Elég béna voltam akkor bár ha belegondolok most is eléggé az vagyok.Egy nap elivitt a deszkások pályájára.Persze ő profi volt benne.(Mint mindenben szinte csak a vallomások nem igazán mennek neki) Segitett elindulni is de az irányitása nem igazán ment.Elestem.Ráestem a kezemre ami megzúzodott és szereztem kisebb horzsolásokat is.Adam arcára félelem ült.Rögtön odaszaladt hozzám és magához húzott.Szorosan ölelt alig hagyott levegőt venni.Aztán megszólalt.
,,Annyira sajnálom,Liv.Ezt sose bocsátom meg magamnak.Ha most komolyabb bajod esett volna nem éltem volna túl.Imádlak drága."
Én csak hallgattam szavait és éreztem zaklatottságát.A baleset után soha többet nem deszkáztunk és nem i engedte nekem.Óvott védett tőle.Vajon hol van most az az Adam??Mélyen legbelül megtalálom még vagy csak ez a durva énje lesz ott??Azt hiszem erre sose kapok majd választ...

Csak azt vettem észre hogy folynak könnyeim.A visszaemlékezések nem mindig úgy lesznek rád hatással ahogy azt te várod.Hát rám erősen hatott.Hiányzik az az Adam aki kiskoromban mindig mellettem volt és más lányok sose voltak fontosabbak nálam.Abba az Adambe lettem szerelmes.Nem abba akivé változott.
Gondolataimból a csöngő zavart meg de mire feltéptem az ajtót anya már be is engedte Jennyt.

-Mi van veled?-nézett rám aggodva.Ő valahogy mindog kiszúrja ha valami van velem.Nem tudom sose átverni egy sima ,jól vagyok"-kal.Így nem is próbálkoztam.

-Összevesztün Adammel.-kimondtam!Ott anyu előtt.-Elég durván,szoval ne csodálkozzatok ha nem jön többet engem keresve.-rogytam a konyhai székre.

Jenny leült mellém gyengéden átkarolva és most nem kérdezgette mi történt.Hagyta hogy kiszomorkodjam magam és tudta ha akarom ugyis elmondom neki.Ezért hálás voltam.

Fél 6 volt már mikor Jenny megelégelte szenvedő fejem ezért behuzott a szobámba készülődni hiszen randim lesz.Először felviditott azzal hogy Spongyabob-ot néztünk és totál végig röhögtük az egészet az én dilis barátnőmmel.

-Jenny?

-Ugye milyen bolond Tunyacsáp?-nevetett a tévét nézve.

-Köszönöm hogy a legjobb barátnőm vagy.-itt kikapcsolta a tévét és rámnézett.

-Ezt nem kell megköszönnöd.Énis mindig számithatok rád ez kölcsönös csajszii.De ha már a vallomásoknál tartunk...Mit mondott Adam.Nem akarlak felzaklatni csak az a hülye mindig megbánt.És már nem akarom látni ahogy összetöri a szíved.

Mindent elmeséltem neki az elejétől a végéig.Jenny tág szemekkel hallgatta a beszámolom és nagyon nem tetszett neki.

-Most akkor véget vetett a barátságotoknak?-döbbent le.

-Igen.

-Ez hülye!Na most megkeresem és agyon verem az idióta barom fejét!!

-Jenny ne!Túlélem.Inkább segíts elkészülni a randira.

-Oké de holnap mindent tudni akarok.

-Úgy lesz.-megölelt majd megtette azt amit eddig azt hittem velem lehetetlen. Széppé varázsolt.