Ketten együtt.

15.

Még ő nem akar velem lenni?Eddig nem ezt mondta.

Lementem a srácokhoz mire Nate félrehivott beszélni.

-Hogy vagy?

-Jól.

-Nézd!Tudom hogy bánt Adam viseledése de tudnod kell valamit...

-Ne!Nate.Ő már lemondott rólam és én sem akarom többet magam mellett tudni.Megvagyok Davevel csak ne tegye tönkre.

-Nem értelek titeket.Mért szenvedtek ennyit.Nektek együtt kéne lennetek.

-Én boldog vagyok Dave mellett.

-Ugyan,Liv.Minden vagy Dave mellett de boldog biztos nem.Ne értsd félre birom Davet,de nem szereted!-huhh,jól kiismert.

-De kedvelem.

-Ez nem elég,Liv!Te is tudod.

-Ő boldog Emma mellett.Nem rontom el a hülye érzéseimmel.

-Tudok a csókotokról.-mondta halkan.

-Elmondta?

-A legjobb haverom.Mindent elmond.Ha nem érezne irántad semmit nem tette volna.De ezt te is tudod.-Puszit nyomott az arcomra majd bement Jennyhez.

Nem ronthato el a bologságát Emma mellett.Gondolataimből pont ők zavartak fel.
Adam valami nyakláncot adott Emmának aminek tökre örült és rögtön lekapta.Énis örültem volna neki.
Már csak azt vette észre hogy őket nézve folynak a könnyeim.Láttam hogy Adam még rám pillant mielőtt berohanok egyenesen fel a szobámba.Dave és Jenny jött utánam de kizártam őket.

-Szívem nyisd ki!-kérlelt aggodva Jenny.

-Most egyedül szeretnék lenni.Kérlek menjetek el!-sirtam tovább.

Hatásos volt a kérlelésem mert hallottam hogy lemennek.Bebújtam az ágyba de hogy jobb kedvem legyen abban semmise segített.Csak néztem ki a hatalmas ablakon ami rálát a tóra és azon gondolkodtam mit keresek én itt?Nem akarom elrontani a többiek szórakozását.
Hirtelen hangos kopogás zavart fel.

-Liv!Engedj be vagy betöröm az ajtót de akkor fizetnünk kell.-szólt Adam mérgesen.

-Menj el!!

-Nem!Nyisd ki most!! 3-ig számolok.Ha nem nyitod ki betöröm. 1-2-há..-de kinyitottam neki.

-Mit akarsz?-kérdeztem reketten.

Választ nem kapva Adam csak betolt az ajtón és becsukta maga mögött.

-Mi van veled?Mi történt?

-Semmi bajom.Ne haragudj rám amiért itt kell lenned és tönkreteszem a nyaralást.Ugy látszik ebben vagyok jó.

-Ne butáskodj,Liv.-ölelt magához.-Veled teljes a nyaralás.

-Csak vigasztalásból mondod.

-Nem!Azèrt mondom mert imádlak.Még mindig.-egymásra néztünk de nem történt semmi.Csak néztünk egymás szemeibe.

És akkor beakartam vallani neki mindent.
Hogy kiskorom óta szerelmes vagyok belé de eddig nem akartam magamnak se bevallani.
Hogy minden porcikáját imádom.
Hogy a csókja nagyon sokat jelentett nekem.

De nem birtam.Túlságosan féltem.
A nyakához huzott és szorosan ölelt.

-Még barátok vagyunk?-kérdezte.

-Nekem mindigis az voltál.

-Jaj te!De imádlaak.

-Jolvan oké.Hiszek neked.

-Gyere le a többiekhez.

-Jó.

Lementünk a többiekhez akik mosolyogva vártak minket.

-Mindenkitől bocsánatot szeretnék kérni.Nem akartam senkinek sem elcseszni a nyaralását.

-Hé.Semmi ilyen nem történt.Csapatöleléés!-mondta Jenny majd mindenki odajött hozzám és megölelt.Mi lenne velem nélkülük.

Este alig voltak láthatók a többiek.
Mivel nem találtam senkit kimentem a molóra ahol megláttam Adamet.

-Szia idegen!-ültem le mellé.

-Szia.

-Baj van?

-Nincs.Klassz ez a hely.Kár hogy holnap után már megyünk haza.

-De legalább együtt a banda.

-Igen.Hogy tudsz mindent pozitívan felfogni?

-Most nem értelek.Ez rossz lenne?

-Nem dehogy.-mosolyodott el.-Igy a jó.

-Akkor ezt bóknak veszem.

-Annak is szántam.Gyere!

-Hová?

-Csónakázunk egyet.

-Nem lesz baj belőle?

-Nem.

Besegitett a csónakba majd felajánlottam neki hogy nyugodtam evezhet.Elnevette magát és jó fiú módjára evezett.
Nagyon szép volt ahogy siklottunk a vízen és láttunk néhány fénycsovát pár házból.

-Ez nagyon szép.

-Kár hogy nem sokáig leszünk itt.

-Igen.Sajnos.

Adam kezdett fáradni igy visszamentünk a faházba.

Ahogy mentem fel a szobába hangokat hallottam.
Majdnem sokkot kaptam amikor benyitottam és láttam Davet Emmával épp dugni.Dave észrevett és jött utánam.

-Liv,várj!-kapta el a kezem.

-Te szemét!Menj a fenébe!

-Mégis mit gondoltál meddig birom még?

-Mi van?

-Tudod nagyon jól.Sose kedveltél igazán mert Adambe vagy szerelmes!Mindigis az voltál.De nem haragszom ezért.És nem akartalak megcsalni.De Emmával tényleg megkedveltük egymást.Igy a legjobb.

-Igazad van!Sok sikert!

-Liv!

Otthagytam!
Késő estig lent voltam a konyha és a nappali között ingázva.Csak magamba roskadtam és rájöttem hogy nem haragudhatok Davere.Hiszen nem kedveltem igazán.Adambe vagyok szerelmes.

-Hé!Liv!Itt vagy velem?-kérdezte Jenny.

-Jaj bocs.Nem figyeltem.Mit is mondtál?

-Hogy mért vagy fent ilyen későn.

-Nem tudok aludni.Davet rajta kaptam Emmával.

-És Adam már tudja ezt?

-Nem.

-Tudnia kell.Az kis mocsok szemét.Tudtam hogy nem lehet bizni benne.

-Jenny!Nem haragszom Davere.Jó rosszulesett de megérdemeltem.Másba vagyok szerelmes.

-Akkor mért nem mész fel hozzá és mondod el neki.Már nincs akadálya.

-Biztos?

-Igen.Menj!

-Köszönöm.-öleltem meg.

Felrohantam Adam szobájába de mikor benyitottam Emma már ott volt épp Adammel beszélgetett.

-Sajnálom.-majd kimentem és lerohantam a teraszra kiülve.Kényelmes lesz nekem a hintaágy is éjszakára.Ugyis nemsokára reggel van.

Gondolom Emma most mondja el hogy lefeküdt Davevel de helyre akarja hozni.Klassz.Megint megszívtam...