A vágy uralma

3.rész

Valaki kopogott az ajtón és kinyitottam. Amber volt.

- Ugye jössz a buliba? - kérdezte

- Túl jó kislány ő ahhoz... - kiabálta oda Lucas

- Megyek. Csak fel kell még öltöznöm. Gyere addig be.

Bementünk a szobamba és felöltöztem. Egy feszülős fekete miniszoknyát vettem fel. Amber egy fekete bőrnadrágban és egy csillogós nyitott hátú felsőben ment a buliba.

- Te nem jössz Lucas? - kérdezte tőle Amber

- Túl jó fiú ő ahhoz Amber. - vágtam vissza Lucasnak

Lucas nem mondott semmit csak gúnyosan elnevette magát.

Megérkeztünk a buliba, ami egy ismert szorakozóhelyen volt.

- Mit kérsz inni? - kérdezte Amber

- Én nem iszok - valaszoltam neki.

- Ezt nem fogadom el! - elviharzott a pulthoz italt kérni

Amikor visszaért a kezembe nyomott egy poharat.

- Vodka narancs - tette hozzá

- Ne kéresd magad - nézett rám miközben arra célzott, hogy igyak.

Beleittam a poharamba. Nem kellett sok már a 3.-4. pohárral ittam. Elkezdett forogni velem a föld.

- Kimegyek levegőzni kicsit. - szóltam oda Ambernek, aki csak bólintott egyet

Kimentem az utcára és megtámaszkodtam a falon.

Tudtam hogy nem kellett volna innom

Egyre jobban szédült és nem tudtam, hogy mit tegyek.

- Jól vagy? - kérdezte egy ismerős hang

Nem tudtam neki válaszolni, mert annyira elveszítettem az egyensúlyomat, hogy összeestem.

Reggel alig birtam kinyitni a szememet. Amint észhez tértem, eszembe jutottak a tegnap történtek. Kirohantam a szobámból és a konyhába siettem.

- Minden rendben? - kérdezte Lucas

Idegesen a konyha szekrényben kezdtem kutatni.

- Ezt keresed ennyire? - kérdezte es a kezében tartotta a gyógyszeres dobozomat.

- Add ide!! - rohantam oda hozzá

- Már bevetted este. - felelte, én pedig kérdően néztem rá

- Belekevertem a vizedbe miutan haza hoztalak.

- Honnan tudtad? - kérdeztem

- Láttam az asztalodon és utána olvastam. - mondta, majd az asztalra tette a gyógyszert.

- Na gyere, reggeli van szépség.

- Én nem eszek most, köszönöm. - feleltem neki kissé idegesen

- Dede. Ne csináld ezt magaddal.

- Azt csinálok amit akarok - berohantam a szobámba és leültem az ágyamra

Lehet igaza van...

Kimentem a szobámból egy fél óra múlva. Lucas a kanapén ült és tv-t nézett.

- Csináltam neked szendvicset. - mutatott az asztalra

- Köszönöm. - odasétáltam az asztalhoz.

Ettem kb. 2 falatot, majd betettem a hűtőbe a szendvicset.

- Láttam ám. - celzott arra, hogy alig ettem valamit

- Mégis miért foglalkozol te ezzel? - tettem fel neki a kérdést és leültem vele szembe a fotelba

- Nem foglak mindennap haza cipelni, ahányszor rosszul leszel. - arcára hideg unalom van ráírva

- Nem kell haza cipelni... - feleltem neki gúnyosan

- Ne aggódj, nem leszek a terhedre. - felálltam és kimentem a lakásból.

A campus folyosóján összetalálkoztam Amberrel.

- Mi történt tegnap este? Hová tűntél?

- Rosszul lettem és Lucas haza hozott. - feleltem neki semmit mondóan

- Áh, szóval Lucassal voltál... - nézett rám, miközben a szemöldökét húzkodta.

- Amber... összesetem és haza hozott. Semmi több - feleltem neki

- Összesetél? - nézett rám aggódoan.

- Az alkohol miatt volt.

- Dehát nem is ittál annyit. - kérdezte kételkedően

- Amber elég. - csitítottam el és tovább sétáltam de elkapta a karom.

- Mi van veled Lisa? - kérdezte

- Semmi.

- Kérlek mondd el. Megpróbálok segíteni.

Lementünk az ebédlőbe és leültünk egy asztalhoz.

- Evészavarom van. Nem ettem aznap szinte semmit. Gyógyszert kell szednem reggel, délben és este. Az alkohol meg nem tett jót, mivel nem ettem semmit aznap. - öntöttem ki neki a lelkem

- Ez elég durva. Akkor most eszünk! - mosolygott rám. A válaszom sem hallotta meg mert el is indult ételért.

Közben bejött az ebédlőbe Lucas 3 sráccal. Az egyik David volt, Amber barátja. Ránéztem Amberre, aki már lelkesen integetett oda barátjának. Visszanéztem a fiúkra és láttam, hogy felém közelednek. Leültek mellém az asztalhoz. Közben megérkezett Amber is az ételekkel.

- Tessék Lisa! Ezt meg kell enned!! - utasította nekem Amber

- Meg nem akarod etetni? - kérdezte Lucas egyik haverja, Peter.

Elszégyelltem magam és hozzá sem nyúltam az ételhez csak bámultam magam elé.

- Lisa. Hé Lisa!! - kiabált rám Amber

- Igen? - ráztam meg a fejem

- Egyél! - utasította ismét

- Haha, még kérlelni kell, hogy egyen - nevette el magát Peter. Lucas abban a pillanatban oldalba lökte.

Éreztem, hogy könnybe lábadt a szemem. Felpattantam az asztaltól és kimentem az ebédlőből.

Fogalma sincs annak a taplónak arról, hogy milyen nehéz rávennem magam az evésre.