A vágy uralma

20. rész

- Tehát Ms. Torres is benne van. De miért? - kérdezte Amber

- Tényleg, mi haszna van neki ebből? - bombáztak a kérdéseikkel

- Fogalmam sincs, de az biztos, hogy Henry keze van benne - mondtam

- Amúgy beszélt valaki Kentinnel? Napok óta nem láttam és a kis nyomozó barátjáról sem tudunk semmit - mondta Amber

- Én nem láttám már jó pár napja - válaszoltam

Ez tényleg fura. Most azt sem tudjuk, hogy a tervünk hogy alakul... Jó lenne ha jelentkezne.

Másnap reggel a tanári szobához mentem.

- Ááá Lisa, segíthetek? - kérdezte Ms. Torres

- Kentin tanár úrat keresem. Dolgozatot kéne leadnom neki. - feleltem neki kissé zavartan

- Hmm, pár napja már nem láttam. Keresd később... vagy máshol - bement és rámcsukta az ajtót

Felhívtam Ambert.

📞 Ms. Torres azt mondta, hogy pár napja már nem látta. Ez azt jelenti, hogy tanítani sem jött be. - mondtam Ambernek

📞 Ez nem hangzik valami jól. Más sem hiányzik, mint utána is nyomozzunk... - felelte Amber

📞 Elmegyek a lakásához. - félve vártam a válaszát

📞 Egyedül??? Az kizárt. Lehet ez egy csapda. - förmedt rám Amber

📞 Szólók Lucasnak. Majd még beszélünk. Puszi - letettem

Küldtem egy üzenetet Lucasnak.

"S.O.S, 2 perc múlva a campus előtt"

Mire odaértem Lucas már a kapu előtt állt.

- Remélem nem csak a körmöd tört le... - nézett rám mérgesen

- Húha. Talán valami fontos dolgod volt? - kérdeztem ironikusan

- Lett volna... - felelte

- Ez fontosabb. El kell mennem Kentinhez, de egyedül nem mehetek. - mondtam

- Elment az eszed? Eddig ahogy csak tudtad kerülted őt, most meg a hazához akarsz menni? Szerintem még az ajtó előtt dobj le magadról mindent... - nézett rám szúros szemekkel

- Nagyon vicces vagy. Pár napja nem jön be tanítani és nem is tudunk róla semmit. - komolyabb lett a tekintete

Elindultunk és közbe arról beszélgettünk, hogy ez lehet megint Henry műve. Bekopogtunk a lakásba, de senki nem jött ki.

Lenyomtam a kilincset és az ajtó nyitva volt.

Bementünk Lucassal és elkezdtünk körbenézni. Az egész lakás üres volt és semmi furcsaságot nem találtunk.

- Hát itt nincs semmi érdekes... - mondta Lucas

Elindultunk kifele a lakásból, de az ajtó melletti polcon megláttam egy papírt, rajta egy pendriveal.

- Az mi? - kérdezte

- Egy levél - kibontottam

"Nem tudom, hány nap kell, hogy megmentsd a kis szeretőd. Ne aggódj nem ölöm meg. Addig szenved, amig érte nem jössz."

Lucas kezébe nyomtam a levelet. Elkezdtem idegesen fel-alá mászkálni a lakásban.

- De hol lehet? - kérdezte

- Én tudom. - benyitott a lakásba Tom

- Hogy kerülsz te ide? - kérdezte Lucas

- Nyugi haver. A szomszédban lakom és láttam, hogy itt vagytok. - válaszolta Tom

- Hol van? - kérdeztem idegesen

- A régi kórház épületében - mondta

- A régi kórházban? De az most gyermek intézet. - felelte Lucas

- De csak a bal szárnyát újították fel. A jobb szárnya az épületnek ugyanúgy áll, mint 20 évvel ezelőtt. Ott keressétek - igazított ki minket Tom

- Honnan tudjunk, hogy igazat mond? - nézett rám Lucas

- Igazat mond! - mélyen Tom szemébe néztem

- Én nem bízom benne - mondta Lucas

- Akkor ne benne, hanem bennem bízz. Gyerünk, menjünk. - elindultam, Lucas pedig követett

Semmi okom nincs rá, de megbízok Tomban. Mostanában már sokkal normálisabban viselkedik velem. Persze Ms. Torres előtt fent tartjuk a látszatot.

Megérkeztünk a kórházhoz. Gyorsan kipattantam a taxiból és az épület felé rohantam. Lucas jött utánam. Amikor lenyomtam a kilincset, hogy bemenjek Lucas elkapta a karom.

- És mégis mi a terv? - kérdezte

- Terv? Hülyéskedsz?? Kentint odabent kínozza már ki tudja mióta... - mondtam dühösen

- És akkor be akarsz sétálni csak úgy? Lisa, ez az ember meg akar ölni téged. Ne legyél már hülye. - akadt ki teljesen Lucas

Mintha meg sem hallottam volna amit mondott bementem a kórházba. Belül teljesen romos volt az épület. A falak néhány helyen összeomlottak és a lépcső sem volt valami stabil. Biztos sokszor járnak ide bandázni, mert a falak tele voltak graffitikkel.

- Lisa!!! - kiabálta Lucas. Előléptem az egyik ajtó mögül.

- Mi a francokat kiabálsz? Mostmár biztosra tudják, hogy itt vagyunk. Gratulálok Lucas - förmedtem rá

- Gondoltam, hogy eljöttök.

Egyszerre felnéztünk Lucassal a lépcső tetejére. Ott állt Henry és kielégült arccal nézett ránk.

- Engedd el Kentint. - mondtam neki erélyesen

- Nincs itt. Ennyire amatőrnek nézel lányom? - kérdezte és csak vigyorgott tovább

- Mit csináltál vele? - éreztem, hogy az egész testem átjárja a düh

Felrohantam a lépcsőre és szemtől szembe álltam Henryvel.

- Lisa nee! - kiáltott utánam Lucas