A vágy uralma

26. rész

~Figyelem! A részben 18+ tartalmak és trágár szavak lehetnek.~

- Tessék - nyújtott felém Tom egy bögre gőzölgő teát, majd leült mellém a kanapéra

- Köszönöm - mondtam és belekortyoltam a teába

Pár percig néma csendben ültünk egymás mellett. Egyikünk sem tudta, hogy mit mondjon ebben a helyzetben. Nem tudom, hogy Tom min gondolkodhatott de csak meredt maga elé. Kicsit megijesztett ez a látvány, mert soha nem láttam még így.

- Jól vagy? - közelebb csúsztam hozzá és a kezem a vállára tettem.

- Oh bocsi. Mit kérdeztél? - tette fel a kérdést zavartan

- Jól vagy? - kérdeztem ismét

- Igen, persze, csak elgondolkodtam. Te jól vagy? - nézett mélyen a szememben

Kicsit haboztam a válasz adással. Hirtelen az egész este történései végigfutottak a fejemben és éreztem, hogy könnybe lábadnak a szemeim. Nem azért mert szomorú lettem volna, vagy mert ennyire féltem, csak annyi volt a stressz és ez a sok külső inger, hogy ezt hozzák ki belőlem.

- Jólvan, nincs már semmi baj - hajtotta rá a fejem a mellkasára és simogatni kezdett

- Miért történik mindig valami? Miért nem élhetünk nyugalomban? - kérdeztem tőle szipogva

- Minden rendben lesz. Ne aggódj. Én itt vagyok veled. - megpuszilta a fejem

Felnézten rá és megcsókoltam. Nem tudom miért, de egyszerűen késztetést éreztem rá. Ő sem habozott egy pillanatig sem, rögtön viszonozta a csókot. Az ölébe ültem és úgy folytattuk. Pár perc múlva lekapta rólam a pólómat, majd szépen lassan én is kigomboltam az ingét és levettem róla. Felkapott a kanapéról és bevitt a hálóba, majd ráhuppantunk az ágyra. Elkezdte csókolgatni a nyakam és szépen lassan haladt egyre lejjebb, míg végül elért a szoknyámig. Lassan lehúzta rólam, majd a harisnyám is levette. Feltérdelt az ágyon és kigombolta, majd levette a saját nadrágját is. Benyúlt az éjjeliszekrény fiókba és egy óvszert húzott elő. Óvatosan kibontotta a fogával.

***

Reggel már nagyjából a huszadik telefon jelzésre keltem. Amikor kinyitottam a szemem, Tom már ébren volt.

- Valakinek nagyon hiányozhatsz... - nevette el magát, én pedig csak megforgattam a szemem

A telefonomért nyúltam. Több szempontból is meglepődtem amikor felvillant a képernyő.

- Jézusom Tom már 10 óra. Lemaradtam az első órámtól. Miért nem keltettél fel? - felpattamtam az ágyról és felvettem az ágy mellé ledobott inget

Az éjszaka folyamán tíz nem fogadott hívasom volt Lucastól és több, mint húsz üzenet. Ez nem jelent valami jót. Kimentem a nappaliba és elkezdtem hívni. Idegesen fel - alá járkáltam.

- Minden rendben? - kérdezte Tom

- Nem tudom - valaszoltam

Nem vette fel. Újra hívni kezdtem.

📞Az elveszett bárányka. Remélem jól szórakoztál az éjszaka - szólt bele gúnyosan a telefonba Lucas

📞Mi bajod? Történt valami, amiért ennyiszer hívtál? - kérdeztem idegesen

📞Igen történt. De te ezt honnan is tudhatnád... - gúnyolódott tovább

📞Mondd már mivan - egyre idegesebb lettem

📞Ambert behozták a kórházba - mondta

📞Mi?? De jól van?? Azonnal bemegyek - meg sem vártam a válaszát, csak letettem

- Be tudsz vinni a kórházba?? Ambert bevitték - néztem rá Tomra, aki csak bólintott egyet

Gyorsan magamra kapkodtam a tegnapi ruhám és Tomnak az egyik pulcsiját és el is indultunk.
A kórházba érve David ott állt lent a recepción és egy orvossal beszélt. Gyorsan odafutottam hozzájuk. Mire odaértem az orvos már el is ment.

- Mi történt David? Hogy van? - kezdtem faggatózni

- Már jobban. Az orvosok sem tudják pontosan, hogy mi történhetett. Egyszer csak elkezdett hányni meg remegni, majd elájult. - mondta

- Jézusom, be lehet hozzá menni? - kérdeztem

- Igen. A másodikon van a 194-es szobában. Mindjárt megyek én is, veszek neki vizet a büfében. - mondta, majd el is ment

Tommal beszálltunk a liftbe. Amint a második emeleten a folyosóra léptünk megpillantottam Lucast, aki az egyik kórterem ablakán bámul befele. Odasiettem hozzá.

- Hogy van? - kérdeztem

- Most ment be a nővér infúziót cserélni, utána bemehetsz és megkérdezheted tőle te magad. - mondta sértődötten, mintha tehetnék arról, hogy ez megtörtént

Éppen szólni akartam volna hozzá, de Tom megelőzött.

- Lisa nekem mennem kell, hívtak az őrsre. - mondta

- Oké menj csak, később találkozunk. - nyomott egy puszit a számra és elindult

- Szóval ő fontosabb volt, mint az, hogy mi van a barátnőddel - mondta Lucas

- Honnan tudhattam volna, hogy mi van vele? Miért viselkedsz így velem? Nem tehetek arról ami törtent - emeltem fel a hangom

- De tudhattál volna róla Lisa, ha felveszed azt a kurva telefont elsőre amikor hívlak. Szép kis barát vagy - Lucas teljesen ki volt akadva, sosem láttam még ilyennek

- Fogalmad sincs milyen barát vagyok... - csóváltam meg a fejem

- Van fogalmad róla, hogy mit éltem át én az éjjel, amiért nem tudtam felvenni azt a szaros telefont? Vagy van fogalmad arról, hogy az elmúlt hónapokban min mentem keresztül és, hogy mennyi erő kellett ehhez lelkileg?? Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor álltál ott mellettem, amikor szükségem lett volna rád. És amikor kezdem azt hinni, hogy rendbe jön az életem, ismét jön valami ami elbasz mindent. Szóval pont te ne gyere azzal, hogy milyen barát vagyok Lucas... - emeltem fel ismét a hangom és folyni kezdtek a könnyeim

- Nem is hallottam felőled semmit már hónapok óta - tette hozzá Lucas

- És kerestél? Felhívtál egyszer is, hogy hogy vagyok a történtek óta? Hm? Kerestél egyszer is Lucas bassza meg?? - folytattam, sírástól elcsukló hangon

Lucas közelebb lépett hozzám és átölelt.